Irányár 12 milla, beépített tetőtér, tehermentes, manzárd, panoráma nincs. Az épület falazata Phoroterm 30-as téglából épült, 5 cm szigetelés+acélhálós betonháttal kiöntött terméskőburkolattal. A tető faácsszerkezete antikolt bramac cserép, vörösréz eresszel. A födémzet rusztikus gerendásfenyő. A házban cseresznyefa parketta, a nappaliban valódi falakkal! A nyílászárók borovifenyőből készültek, egzotikus festéssel. Amint látja, a hal hajópadlós. Adtam már névjegyet? Tessék. Látja a madarat rajta? Mi? A sapkás csirke az én ötletem volt. Rólam mindenki tudja, kivéve, aki kevésbé, hogy én más ingatlanos vagyok, mint a többi. Nem tukmálós, inkább poénkodós. Legkedvencebb bőröm, amikor besenyő pistabácsinak vagyok, mindjárt mutatom, tetszik érteni? Néha a vevők is szeretik, ha túl tréfás vagyok. Na, nem sütöm agyon!

Egyszer bejött egy értelmiségi asszony meg a férje, én meg cartonból kivágtam egy cét, majd elbújtam vele a szekrényben. Amikor hallom, hogy közelednek, kiugrok, a papírbetűt egyenesen beletolva a lomha asszony képébe. Azonnal tele lett. Hát leugrott a parókája a hirtelen ijedelemtől. Várjál, még nincs vége… Erre azt kiabálom neki, hogy „hé, mi van, én csak beCÉzlek !!! Gyöngyöm. Mucókám. Szentem!” - aztán úgy állok, hogy a férje is lássa. Később a besenyő Öreg hangján, a 200 millás ház parkjában, azzal cukkoltam a hapsit, hogy

biztos nem tudja kimondani azt, hogy „plutokratapraktikum” de sikerült neki, baki nélkül.

Majd, mint amikor a besenyő pistabácsi a Nyomikát játssza, tudod, megvan, vágod? Úszósapka, szemüveg… húz valami fajátékot maga után. Na, annak a hangján elmondtam neki, hogy tartsák meg az ökológiai lábnyomukat maguknak! Itt ökokazán van, pellet tüzelés folyik, passzív ház ez, a napelem az ötödik elem. Hogy nem vagy ennyire ökoökör? Mondd ezt egy szomorú katica arcába! Saját klímát kínálok. Eladó az időjárás! Télen-nyáron saját éghajlat. Szeretem a besenyőt, láttam őket a bábszínházban is, hétszer.

Na, de mutatom tovább, biztos nem érsz rá egész nap a hülyeségemet hallgatni… A ház fűtése Quinta kondenzációs gázkazánnal, padlófűtéssel és radiátoros szerelvényezéssel megoldott, de van egy nyílt tűzteres látványkandalló is a nappaliban, a fűtésrendszerbe integrálva. A földszinten konyha-terasz kapcsolat, 2 háló, fittneszterem, zuhanyzó, fürdőkádas fürdőszoba hatalmas nagy lábas káddal, télikert kapcsolattal, szauna, gardrob, mosókonyha, wc, lépcsőház, társalgó, nagy nappali. Ja, szintén így voltam, amikor egy mozgáskorlátozott házaspárt gurítottam végig a nappalin, hogy nézzék, mekkora, majd azt mondtam nekik pistabácsisan, hogy: „Pityukám, maga ritkán rokkant!” Hát, elirigyelték tőlem a levegőt, akkorát röhögtek. Na, de várjál, egyszer egy vecsési házaspárral megcsináltam azt, hogy felszereltem a nappaliba egy baszott nagy játék-hajókormányt a panorámaablak elé, és amikor bevittem őket, rákapaszkodtam, mintha szélvihar lenne a fregatton, és azt kiabáltam, hogy: „kapaszkodni szíveskedjék, fordulunk!!! Eeeenyeeee!” Mekkora már ez? Kicsit ott van.

Aztán jött a fejlesztési mezőgazdasági minisztériumból egy bioürge, aki valami paradicsompreparátori disszertáción rugózott éppen. Kerek másfél órát szívattak a tanácstalan nézelődésükkel, pillogatták a falat, húzgálták a konyhát, kapargáltak a kertben, aztán végül udvariasan megkértem őket, hogy nyilatkozzanak és örvendjenek a kisportolt garázsnak, vagy a kigyúrt fűszerkertnek. Erre azt mondták, hogy szeretnek engem meg a házat. Mindig is rühelltem azokat az embereket, akik mindenkit szeretnek... Erre bedugtam a konnektorba a humorágyút: csípőre tettem a kezem és margitosan azt mondtam nekik: „Öreg, az orvos azt mondta, hogy evés után vegyem be a kapszulát. De ha belegondolsz, valahogy mindig evés után vagyunk...!!” – hát, szakadtak, dőltek ott! Majd azt mondtam a 14 éves lányuknak, hogy: „kisasszony, én kérem addig nyomom most befelé a szemgolyóm, amíg nem ad egy puszást ! De a számra, te kis ribi.”
Szintén vigasztalhatatlan nevetés lett. 
- Ide a lóvét, különben lehugyozom a kezemet !! – kiáltottam és pisztolyt formáztam.

Újra derű. De nincs ám vége:
- Aztán képzeljék, a minap mondom a kellemetlen nejemnek, hogy „drágám, most már igazán kifeküdhetnél a József Attila utcára!” Hát osztán mér? – kérdi. Azért, mert az fel is út, le is út!  Nevetés.
- De van még más is, várjanak: hogy hívják hallássérült macskát? - Sücat.

Nevettek ezen. Kapásból hat mikroorgazmusa lett mindegyiknek.
- Aztán nézzük az újságokat: mi a helyzet a focival? Tudják, én világéletemben rajongtam a fociért. Az a férfi, aki nem szereti a focit, az buzi, én mondom, szívem. Na, meg a valutázás. Szereti maga a sok pénzt? Hát hülye maga, amiért nem csinál sok pénzt?? Elmondjam, hogyan kell sok pénzt csinálni, he? Vásárolsz svájci frankot, majd veszel rajta néhány Apple részvényt Bécsben, amit eladsz majd Kanadába’, és így a könyvelőd szuperbruttósítva visszahozza az árát seperc alatt, érted öcskös? Hát mér bénázol, mér szegénykedsz??

Nevettek, ahányan voltak.

- Mi az? Brad Pittnek rövid, Schwarzeneggernek hosszú, Madonnának nincs, a pápa pedig már nem használja? Szabad a…? Vezetéknév !!… - mondtam a pasasnak, azzal csákót hajtogattam a szerződésből, és ari cicahangon ríttam neki, hogy könyörgöm, írja már alá a homlokom felett véletlenül. Hát persze, hogy alá lett, enyim a nagy jutalék!! A buszvezetőnek menetközben válaszolni tilos! – ahogy a mondás tartja. Mindjárt megyünk tovább, csak szedem közben az alginátot, na.

Várjál, aztán bejött még 2009 nyarán egy kínai pár, alig tudtam, melyik-melyik, na, nekik eljátszottam, hogy hirtelen epilepsziás rohamom van. Elvetettem magam a járólapon és esküszöm neked, fél kiló fogkrémet csurgattam ki a számból, habzottam, hozzá laza kabinlázas fejet vágtam, mint akinek minden pulzusa elfogyott és jöhet az intenzívosztály. Elszaladtak. Nem sokkal ezután, amikor már kezdtem úgy istenesen belelendülni a művészetbe, a filmgyáros ismerősöm adott a trükkös dobozából egy műszemet. Elég élethű volt, színnel, erekkel, kékkel, fehérjével. Az volt a pláne benne, hogy ezt önmagában is ki lehetett nyomni, mert zseléből volt. Egy párocska döbbent szeme láttára elhallucináltam, hogy bánatomban, mert nem kell nekik az épület, kiszúrtam a szemem a ceruzámmal, rá a ruhájukra!! Az első ijedelem után rákérdeztem: „Hadd hallom, rémültek-e?” Rémültünk, bizony, a ruhánk is odalett…

Volt egy arabom is. Aki végül el akart páholni kicsit, mert azt hitte eleinte, a nejére hajtok, mire én: „No pánik, az istenért se akarnék a lefüggönyözött asszonyával én picsipacsizni. Mi vagyok én, Don Korán??!! - hát dőltek mindketten! Ez amolyan szóvicc, érted?... Na, megérkeztünk a társalgóba… ez a ház teljesen igényes bútorzattal adó el. A konyha gépesített, melyben többek között egy hangulatos francia kb. 2.5 M. ft-os Godin tűzhely is található. Bocs, hogy csak így, bárdolatlan, alginátos szájjal mondom.... A bútorok mind gyönyörű, antik, felújított darabok, spanyol fotelek, cseresznye konyhabútor, régi felújított kínai bútorok, egyedi kovácsoltvas székek, asztalok, indiai lámpák, riasztós állapotú borospincével. Apró…pó. Egyszer mit csináltam? Fogtam egy palackot a kezembe, benne valami színes löttyel, mintha koktél volna. Amikor láttam, hogy jönnek be, elkezdtem feldülöngélni a borospincéből, és eljátszottam nekik, hogy roppant részeg vagyok, majd amikor túlságosan elhitték, nevetve józanodtam ki és mondtam nekik, hogy igazából csak mosogatószert ittam ebből, nem alkoholt! Erre bevették! Hogy fokozzam a slusszpoént, újra visszazuhantam részegbe, 4 másodpercre megint kapatos lettem és letapiztam az asszony csöcsét, hogy: „ó, de kellemes cicid van, te rima! nyamnyam”. De akkor már mind nevettünk… Hogy oldjam a helyzetet, a karórámmal megpaskoltam az arcomat, majd azt mondtam fennhangon: „ohó, ütött az órám!” - hát ezen is nevettek, végül kivágtam egy nagy Á-t a damasztabroszból, majd az asszony hátára raktam. Elszörnyedt arccal kiáltottam rá: „Híííí, ÁT látok rajtad!”

De lépjünk tovább, siessünk, mert tilosban parkolok… tehát a konyhából is, a hálók nagy részéből is, a fürdőből is, ami nem mellékes, és a fittnesz teremből is, a szaunából is, sőt, a télikertből is a gyönyörű erdőt látjuk, a csörgedező patakot, halljuk a madarak és őzikék csicsergését, minden. Íme a konyha! Beritkaságoltam egy origi zsiráfkoponyát a terebesstől, hogy jól kinézzen a szagelszívó fölött. Állat. A házhoz tartozik egy 15 éve beültetett platános kert, ahol egy tavacska és egy üvegház is kialakításra került. Meg egy 2 kocsibeállós garázs, Hörmann kapuval, a ház összközműves, riasztóval ellátott. De… szagolja csak meg a virágomat, itt a zakómon.... Hoppá, nem tudtam, hogy vizet fog spriccelni, sorry, itt van papírtörölköző, tessék. Egyszer egy vámpírszerű erdélyi faszinak viccből kiírtam kartontányérra a konyhába, hogy „Eredeti művér kapható!”, majd szembe is spricceltem vele. Ha lett volna humora, nem kergetett, hanem nevetett volna, esküszöm. Tisztára úgy nézett ki az a pali, mint a Johnny Depp abban a filmjében, amiben homokos kalózt játszik… na, mond már a címét… valaminek kalózai.

Hát, ennyi volt a tárlatvezetés. Kiraktam neked némi disznófalást az erkélyre, sajtot, svédasztalt meg vizet. Akad dessert is, kakaóscsiga, elkezdheted a közepén, az a java!! Az olaszok hagyták... Nem. Hülyéskedek csak! Ha ez a kégli nem tetszik, a XV. kerületben létezik egy 2001-ben felújított, sík parkosított, 400 négyzetméteres, 1 nappalis + 5 hálószobás, 4 fürdőszobás, 3 riasztós, tetőteraszos, rendkívül nívós, önálló családi ház. Nem viccelek.