Prosti voltam

vivibor.jpg  (részlet)

        Ki volt adva, hogy meztelenül settenkedjek a sejk után, és nézzem hátulról nagyon. Éppen így is tettem, amikor kertészkedett. Hamar észrevett periférikusan, majd direkt megperdült és a kezében tartott háromágú talajápoló kerti villával megkarmolta az arcom.
- Jaj, megsértettelek? - sopánkodott direkt, adta az ártatlant, mintha nem tudná. Meglepetést mímelt az aljas. De bármi is történt, nem volt szabad visszakézből pofán vernem a házigazdát, mert az honorárium csökkenéshez vezethet. Le kellett nyelnem a sejket is, meg a karmolást is. A nőalázó kéjenc játékok közül az Aranyhalászat volt a legkegyetlenebb. Hat kolléganőmmel együtt bezavartak minket a palotatóba, ahonnan szájjal kellett aranyhalat fogni. Ahány kapása volt egy lánynak, annyian közösültek vele, de aki egyet se fogott, az sem úszta meg, mert azon mindenki végigment. Aztán arra kényszerítettek minket, hogy 10ezer dolláros nercbundában és briliáns fülbevalóban flangáljunk fel-le a szalon, a luxusterasz és a nagymedence között. Aztán orgia a vízben... A medencés duhajkodás alatt túl mélyre süllyedtem és bekaptam a horgot. Többen is behálóztak.

Napokkal később pont beállt a Húsvét, amit amúgy szeretek, mert olyankor sokan meglocsolnak, de itt egészen mást hozott nekem a nyuszi... Húsvét reggel el kellett bújnunk a fűben hetedmagam lányokkal, pucéron, míg a kis arab gyerekek a nyomunkba szegődtek, hogy megkeressenek. Meg kívántak találni. Mindenkire rábukkantak a mohó kis fekete szemek és amelyik tudott már, az meg is dugott. Így avatták férfivá az arab kölyköket. Utána forró kávét és hideg gyümölcscukrot fogyasztottak meztelen hátunkról a büszke apák, miközben mi négykézláb asztalt játszottunk előttük.


Egyik este a sejk rám rontott lakosztályomban és köszönés nélkül a mellem közé koagulált, hullámzó, dévaj kacaj közepette. Én maradéktalan nő vagyok, de ez még nekem is sok volt. Mivel neki mindent megcsináltam, és kevés kívánságát utasítottam vissza, hamar a kedvenc ribanca lettem. Úgy hívott, hogy Lahambahar, ami magyarul annyit tesz: „én kis szőke galambom, esetleg madárkám, kiben örömömet lelem”. Ebben az aranykalitkában én voltam a legszabadabb fogoly: kaptam mogyorót és annyi csapvizet, amennyit csak akartam. Ha nagyon magam alatt voltam, a fantáziám szárnyán szárnyaltam ki innen, de hamar vissza kellett fordulnom.
Egyik reggel a sejk csomagot küldetett nekem szolgájával. A pancserarcú, fekete kis ember rubinokat szórt elém, s én minden követ megmozgattam, felcsipegettem, felpróbáltam. De boldog az nem voltam, csak néztem, mint a ló, akinek nem áll jól a szénája és ezért kénytelen a fűbe harapni. Eközben a sejk egy szomszédos szobában volt és egy beépített tükrön keresztül leste a reakcióimat. Amikor hirtelen elődübörgött, összesöpörte az összes követ, és azt mondta, mégse adja nekem, ez mind az ő drágasága, elveszi, elviszi, mert az övé, és nem az enyém, és nekem sosem lesz ennyi, bibíííí, sírjak nyugodtan, majd nyelvet öltött rám és irigyen elszaladt kincseivel.

Egy használati tárgynak éreztem magam, eldobható pillepalacknak, akibe már mindenki beleivott és legalább 200 évig nem bomlik le. Errefelé a nő talpalávaló. Az egyik nap a luxuserkélyen ültem, kevés szabadidőmet töltöttem, mert a sejk bement a városba ügyeket intézni, hogy minden olajozottan menjen, és a kezembe került egy arab női magazin. Ahogy a hideg álkandalló előtt lapozgattam, beleakadtam egy angol nyelvű cikkbe, ami arról szólt, hogy Dubajba látogat a világ egyik legnagyobb orra. A parfümkreátor mogul személyre szóló illatokat kever ki az emírnénak. Ekkor elgondolkoztam, hogyha nekem keverne ki, mi lenne benne? Szardínia, kaktusz, fehér bors, letargia és macskakő.

Bementem a tengerbe. A sejk figyelmeztetett, hogy óvatosan, mert lubickolás közben cápa esetén bajom eshet, szép testem csorbulhat, és akkor nem fogok kelleni neki, de még a segédmosogatónak se. Én nyugodtan úszkáltam, szavait feledve, amikor egy markos kéz elkapta alulról a lábam és lerántott. Már majdnem megfulladtam, amikor a röhögő sejk a felszínre került. Partra vonszolt, majd zabálnivalónak nevezett, és bajt hozott a fejemre. Antracit színű, puha ondója szétszóródott tenyerén, elélvezés közben goromba arcot vágott és veszettül káromkodott, nagyon ijesztő volt, de nem mutathattam félelmet, mert az csak olaj lenne a tűzre.
- Mit kívánsz tőlem? - kérdezte gyötrelmeim után eme gonosz Gin.
- Azt kívánom neked, amit te nekem – mondtam.
- Te aljas! - nevetett a sejk, majd tréfásan megtépett.

Minden nap arra gondoltam, de jó volna olajra lépni. Este a szalonban gyűltünk össze, a részeg arabok selyempárnán körülöttünk, várták az előadást. Ekkor a perverz sejk kinyitott egy gyöngyveretes aranyesernyőt és arra kért, hogy meztelenül, békaügetésben ugráljunk alatta. Nem hittem el! Ez már a vég. Hogy lehet ilyen tudatlan valaki?! Esernyőt bent a házban kinyitni szerencsétlenséget hoz!
Amikor éjféltájban belopakodott hozzám Jó éjt-puszit adni, az ágyra hasaltatott, majd mézes arab aprósüteményt tuszkolt fel nekem. A sejk kezdett kifáradni, egyre lassabban állt fel és ment el... Mivel kiküldetésünk a végéhez járt, már szabad prédák voltunk az egész személyzetnek is, mindenki rám járhatott, bármilyen perverz kívánsággal: a kertész és az alkomornyik például egy felcsatolható műpénisszel hágatta magát velem, az egyik főolajfúró pedig egy hideg vizes slaggal kergetett a kertben, majd durva, fulladásveszélyes orális közösülést követelt. Azt hittem, ha én vagyok a sejk kedvence, senki nem nyúlhat hozzám, de nem így lett, a végén már minden íratlan szabály felülíródott.

Amikor reggel elindultunk és megláttam a Dubaj Nemzetközi Röpteret, könny szökött valamennyi szemembe.
A sejk búcsúzáskor úgy megütött, hogy felkopott az állam. A szemem rebbent. De túléltem.

 

Ne csüggedjen, mert a kalandok itten folytatódnak. Katt hamar!