...Hé, tesó, nem kell egy kis öröm? Örömködés? Örömszerzés? Érdekelne? Nem sok, olcsóba kerül, elérhető neked is, pénztárcabarát árak! ha-ha. Nem kell? Hát, akkor meg minek botorkál a magadfajta, ide ki, a kocsisorra?? Hadd mondom el gyorsan, mik a lehetőségek. Mert kéj az van. A kéj az kell! Látom, te is megsasoltad az előbb azt a kis szakállast… ő a legkapósabb a héten. Szókratésznek hívják. Ha elviszed, nem ám itatni! Vagy ha igen, ügyelj oda. Mert hajlamos a… az öngyilkosságra. De nem megijedni! Csak figyelni rá. Felviszed, hipót, sósavat, bürköt lakat alá, aztán mehet. Hatért elviszed két órára? Akció van. Útszéli kedvezmény. Csak neked. De várjál: ha a daimonról is beszél, az már extrának számít ám. Nem kell? Nem. Ha ő nem jön be, mert nem jön be, adom a Platónt: kiszívja az agyadat, b*zmeg! Ki ám. Tudja a dolgát! Ügyes szája van. Na, szépen felviszed, lefekszel az ágyra, ő leül melléd, aztán… egy kis Állam, egy kis Timaiosz, utána a Phaidón és a Phaidrosz. A Gorgiasz, a Menón. Na, másfél órácska ötért, hm?

Látom már, mi a bajod. Hogy túl ókoriak. Ilyen igényesek vagyunk, he? Tee. Te. Te. Te… Te neked Nietzsche kell, tesó! Az aforisztikus cuccokra buksz. Egy kis individualizmus a meló után, he? Két sör, hat szofi, egy feles, aztán mehet egy kis egzisztencializmus, he? Értem én. Hát, akkor mehetünk ebbe az irányba. 15-ért elviheted egy órára Kierkegaard-ot és Schopenhauer-t… na, egy laza hármas? Schopi néha hajlamos elszállni, de ha metafizikázni kezd, csak cáfold meg a transzcendentális interszubjektivitásra vonatkozó fejtegetéseit. Nézd! Nézd a szemeit! Látszik, hogy most is gondolkodik valamin! Kicsit ingerült, amikor ír, de reggel elvettem tőle tollat, papírt, mindent! Az ott Kierkegaard mellette… na? Mellé Heidegger? Két egzisztencialista egy estére?
Adnám én Kantot is, úgymond, bonuszba, de egy egri vállalkozó már elvitte egész hétvégére. A lóvés kuncsaft nem csak nekem, de nekik is jó, sőt, jobb... mert én kapom ugye a tarifájuk egy hányadát, de ők meg kapnak mellé apróbb ajándékokat is, kritikákat, publikációs lehetőséget, disszertációkötést, egyetemi tanszéket… Kantot majd máskor, tesó. De ne mondj semmit, itt az egyik kötete A tiszta ész kritikája. Na, ebben aztán minden benne van, ami egy laza estéhez kell. Minden! Ha nem hoz tűzbe a kategorikus imperatívusz megalkotása, a transzcendentális idealizmus tűzbe fog: akkorát döbbensz, hogy a szemed kiugrik!
Tehát, Heidegger… 1 óra 5 ezer, de ha sietsz, egy kis bokorközi öröm sincs kizárva, ott, éppen ott, helyszínen fizetve 2.500. Egy egész éjszakára, Barátok közt-től a Jó reggelt Magyarország!-ig, 20 ezer, de extra nélkül.
Nagyon tisztelem az alkalmazottaimat, a jattot néha meg is tarthatják, hiszen nekik kell nyáron és mikulásban is kint állni, megasztán szeressenek nálam dolgozni. Nyáron nekik is könnyebb, mert lengébben öltözhetnek, kiraknak mindent, izzanak a vonalak. Látom, te nem vagy erőszakos alkat. Ugyanis járnak ide erőszakos alkatú személyek is, felszedi itt, engem gyanútlanít a Merci, leviszi Fonyódra, ahol nem látom, és jól elveri… felárat meg nem fizet. A felárból eszik a család! Ha egyszer elkapom, felgyújtom a fejét. Ha verekedős, tettleg bántalmazós vágyai vannak, az oké, de tessék megbeszélni: akkor Platónt vigye, mit bánom én, ő bírja a verést, persze felárasan bírja csak. Kant a legfinnyásabb: szerinte a vallás nem előfeltétele az erkölcsiségnek, Isten ideája nem szükséges ahhoz, hogy az ember felismerhesse kötelességét - na, ha ennek a tételnek nekimész, az már feláras, mert nem bírja a kritikát.
Amit viszont nem szeretek, a hoppá-gruppen: amikor a kedves vendég felviszi a lakásra, teszem azt, Heidegger-t, és hirtelen még 5 fej bukkan fel az ágy mögött. Hogy ingyen hallgassák! Azt már nem! Mert abból csak témázás és balhé van, aztán mehetek a fiúkkal nézeteltérést rendezni. Én azt mondom, hogy a gyanútlansággal nem visszaélni nem bűn.
Ami meg a hatóságot illeti, azt is elrendezem: 8 ezer naponta, biztos úr behunyja a szemét és nincs témázás.
Nem mindig veszem észre a gondot, ha gond van, érted? nekem sincs 100 szemem. Jár erre egy perverz, kapucnival árnyékolja le magát, meg hosszú ballonnal… elbújik a bokrok között és sutyiban hallgatja, amint egymás tételeit cáfolják az alkalmazottaim… Aztán belenyúl a gatyájába és megmarkolja a ceruzáját, előveszi és… jegyzetel! Az én kontómra! Elzavarom, ha látom, de nem mindig látom. Ide ingyen ne hallgasson senki!