32% semmi

009.jpgGyurit tényleg Gyurinak hívták, annak ellenére, hogy lány volt. Véget ért a munkaidő a rakparton, s a rakpartkorlátra könyökölve ismét belemerült a horizonton található naplementébe. Az egyszerű lány nagyon szerette nézni, valósággal gyűjtötte a naplementéket, és itt a Duna felett, Budapest felett és mindenekfelett szerencsére volt bőven, majdnem minden nap. Gyuri alkonyattól pirkadatig dolgozott, s ma is pont olyan szögből nézte a lebukó napot, mint máskor, de ma történt valami. Hogy mi, azt ő sem tudta, de történt. Valami megfoghatatlan. Valami fülön csíphetetlen. Pont fájrontkor. Felpattant a bringájára és hazatekert. A Gellért szálló romjainál egy ló sétált el mellette. Nem szóltak egymáshoz.
Gyuri - a barátoknak csak Nulladik Henrik - a nagyanyjával élt – a barátoknak csak Gyuri néni - mert Gyuri szülei sajnos túl hamar odavesztek, eltűntek a Dunában, mert ügyetlenek voltak. Gyuri mama már meleg vacsorával várta a lányt.
Kajálás közben Gyuri így szólt a nagymuterhoz:

- Ez így nem jó…valahogy.

A mama mamaaggyal gondolkodott:

- A répafőzelék, kicsim? Az a nem jó?

- Nem…Ez az egész…itt körülöttünk. Valahogy atavisztikus késztetést érzek a primordiális entrópia felé. Vajon a szolipszistáknak vagy a pragmatistáknak van a legigazabb igaza? Vagy mindenki egyenlő, de mindig vannak egyenlőbbek? Szubatomi szinten érzem magam! Olyan érzésem van, mintha valaki figyelmeztető lövést adott volna le a fejembe.

- Mire gondolsz, kedvesem? – kérdezte az idős mama kedvesen.

- Nem tudom…de nem jó…nem jó az, ahogy a világ forog és folyik és van... Az sem, hogy mindennap lépkedni kell a lábaimmal, ahhoz, hogy eljussak A-ból B-be.

A mama értetlenül hallgatta a lány érdekes gondolatait.

- Miért kell egyáltalán bármit is csinálni és bárhova is menni? Hova tartunk? És meddig? És meddig kell még? És mire jó az, hogy itt vagyunk? Bűn-e az élet? Egyáltalán, mi a bűn? Honnantól kezdve beszélünk bűnről? Én bűnös vagyok? De ki vagyok én?

A nagyi csak mosolygott, és azt latolgatta, milyen gyorsan tudna az ajtóhoz ugrani, ha kedvenc unokájánál váratlanul elszakad a cérna?

Végül így szólt a bölcs mama:

- Nem tudom, miről beszélsz, kicsim. Feküdjünk le aludni, reggelre talán meg lesz a válasz.

Így is tettek. Nyugovóra tértek. De reggelre nem lett meg semmi, na, nem teljesen semmi, csak majdnem semmi, nevezzük 32% semminek. És ez nem semmi. Gyuri elindult a rakpart irányába, majd megállt a felrobbantott Szabadság híd romjainál, a budai maradék hídfőnél, és csak állt, álldogált, kétszázötvenezer évig ott állt mozdulatlanul. Sok-sok naplementében.