Amikor megjött a jó hír, Lacika épp egy használt autót mustrálgatott a vele rokonértelmű édesapjával.
- Megkímélt állapotú, hála az isteneknek. Pompás a hátsó felfüggesztése – súgta apa a fiának, nehogy meghallja az eladó, mert akkor biztos többet kérne.
Ekkor szólalt meg Lacika mobilja. Egy szőke női hang arról tájékoztatta örömmel, hogy őt sorsolták ki. Ő merülhet.
Akkor még nem tudta, hogy hamarosan egy szörnyű tragikomédia szereplője lesz.
A 21 éves fiú gyerekkora óta álmodozott arról, hogy egyszer talán majd személyesen is láthatja a nagyszerű luxuskatasztrófahajó, a Titanic roncsait. Látta az összes titanikos doku-és egyéb filmet. Szóval, rendesen bele volt buzulva a témába...

A kiutazás ünnepélyes előestéjét az Operabál Esztergályos Cecília termében tartották.
Még a népszerű Karamell, az énekes jellegű hangművész is költött a fiúnak egy nótát, amit együtt énekeltek, Karamell teljes erőbedobással, Lacika csak ímmel-ámmal, lacafacán:
„Ez a sukár csávó megsasolja a Titanicot, bizony, sej, a titokzatos mélyben zsázsé. Megnézi a roncsát, máma temerál! Megnézi, ami maradt belőle, a sok rozsdát!”
Lacika még a Bochkor Gáborral is szelfizett egyet, aki elárulta, hogy szintén kurva nagy titanikrajongó, és mennyire irigyli most őt, majd metálvillát villantott.
- László, mit üzen a kedves nézőknek? - tolt elé egy mikrofont az Ah-TV.
Rövid töprengés után a fiú rávágta:
- Éljen a hátsó felfüggesztés! - Igen, már ebből is sejthetjük, hogy Lacika nem volt egészen komplett.
Az eseményen még a népszerű magyar miniszterelnök is részt vett, mi több, személyes kezével gratulált a nyertesnek. László két vállára helyezte mindkét kezét, hogy még patetikusabb legyen az egész, mintha egy küldetéssel bízná meg épp, majd hangosan, hogy a tévében is hallják, azt mondta a fiúnak:
- László, nézd meg jól azt a nemes roncsot minden magyar honfitársunk nevében! Tapogassad le jól azt a híres dolgot a tekinteteddel. Amire készülsz, az nem veszélytelen, hanem ellenkezőleg. Hozd ki magadból a legtöbbet!
- Oké – felelte Laci.

Pár nap múlva már ott is ringatózott a búvárhajót szállító fregatt fedélzetén.
A merülés előtt az RTL Fókusz című műsora interjút készített vele, innen tudjuk azt, amit már az előbb elmondtam. A forgatócsoport arra is rávette Lacit, hogy pár vágókép erejéig csináljon úgy, mintha örömében táncolna. Lacika úgy csinált.
Mivel az utazás ára igen borsos, átszámítva 30 milliónyi forint dollárban, a merülés költségét a magyar állam állta, hiszen a hülyegyereknek saját zsebből nem futná ilyesmire, a magyar államnak meg amúgy is bőven van lóvéja a Váratlan Elherdálásra nevű számláról.
László akkor még mindig mit sem sejtett a közelgő tragédiáról, sem arról, ami odalent várt rá.

Amikor a luxustragédia egykori helyszínén lebegő hajóból átlépett a rendkívüli nyomásnak is ellenálló búvárhajóba, feszültsége egyre nőtt, mintha előre tudná, hogy a felemelő látványon túl egyéb is vár rá a mélyben.
Odabent bemutatkozott a szakállas, kék overallos búvárhajó kapitánynak. A búvárhajó egy szűk, két fős kis fémkapszula volt, csak ülni lehetett benne, vagy kettőt moccanni, és akinek vécéznie kellett odalent, háááát, az bánhatja, miért nem ment el fent ki.
A kapitány becsukta a tetőn lévő kerek ajtót és a fémtárcsával alaposan rögzítette azt.
A vastag ablakon túl a víz lassan mindent eluralt. Már csak a kék semmi volt, ami egyre sötétedett. Ahogy merültek lefelé, Laci is úgy merült el önnön privát izgalmában.
Amint elérték a kívánt mélységet, a Titanic végállomását, a kapitány felkapcsolta a külső reflektorokat. Hamarosan kibontakozott a sötétségből a Titanic maradéka. A legendás orr rész...
- Nézze azt a csodás csodát – mondta a kapitány. - Örök álmát alussza itt. Lélegzetelállító...- majd bizalmasan hátradőlt, jobb karját lazán átvetve Laci vállán.
- Kérdezhetek valamit? - kérdezte a kapitány.
- Hogyne.
- Mit szólna, ha megcsókolnám önt? Szájon.
Lacika zavarában csak ennyit tudott mondani:
- Itt...?
- Nem, anyáméknál. Persze, hogy itt.
- Most? De nem fognak meglátni?
- Dehogy! Hahahahahaha!!! Négy kilométernyi sokaságú víz van fölöttünk. Ennél biztonságosabb csókhely már csak a Hold. Vagy Fort Knox. Tudod, mi az a Fort Knox? Ott őrzik az USA aranykészletét. Tehát nagyon zárt hely. Na, vedd elő a szádat lelkesen - mondta a szakállas kapitány vidor ábrázattal.
Laci valahogy nem így képzelte az első csókját. És ha egyszer, valami kultúrkörben, megkérdezi egy vidám társaság, hogy miként történt az első, hát ezt nem mesélheti el.
- De én nem vagyok... homár.
- Én sem vagyok homár, baszki – védekezett a kapitány. - Nem süllyednék olyan mélyre. Csak a csókod kéne, ...a férfipuszi, ami pont hogy a férfiasság szimbóluma, nem pedig a buzeranciáé. 1 darab csókra tartanék csak igényt. Át sem kell dugnod a nyelvedet. Úgy nézel rám, mintha azt mondtam volna, hogy verjük ki egymásnak! Primadonna! Túl sokat képzelsz magadról.
- Szerintem ne csókolózzunk... - így Laci
- Jó, te tudod. Ez amúgy egy régi tengerész szokás. Jó, hogy beleszarsz a hagyományainkba,... köszi. Akkor csodáljad csak a roncsodat odakint.
A kapitány láthatóan bevágta a durcit, melyen átütött némi szomorúság is.
Laci az ablak felé fordult, csodálta a romjaiban is fenséges roncsot, mégsem látta teljesen. A hülye kapitány járt a fejében. Elrontja neki a várva várt élményt! Érezte, hogy a férfi oldalról lesi őt közben. A fülében érezte a tekintetét. Fülbe nézték. A vén tengeri medve, ez a fura enyves szemű, a gondolatait akarja fülön át kiszipkázni!
Hirtelen arra lett figyelmes, hogy a kapitány a lába között babrál.
- Mit... mit csinál? ...az ég szerelmére! - kérdezte riadtan a fiú.
- Csak felhúztam a sliccem.
- Aha. Vagy épp le.
- Jaj, te kényes kis szárazföldi patkány. Adj egy csókot. Kérem a puszimat!
- Na, de fúj. Szokjon már le erről.
- Persze, menekülj csak, mind ilyenek vagytok. Gyáva kukac! Gyáva, gyáva kukac. De nem menekülhetsz örökké. Egy rahedli lóvét kicsengettél egy halom rozsdás szarért, amit csak nézegethetsz.
- Nem csengettem érte semmit. Nyertem! - vágott vissza a csókirigy fiú.
- Na, az még rosszabb! Önmagad szerencséjének béna áldozata vagy! - bőcsködött a kapitány, kitartásának szélessége meghaladta a 455 köbkilométert, ha van olyan.
- Hagyjon már.
- Jó, jó, te tudod. Csak mondtam. Neked is csak a testem kellett. Nem is tudom, mikor mentünk el utoljára együtt valahova. Nőj már fel!
- Most mi baja van? - így Laci.
- ….ja, ha kérdezed, akkor nem is érdekel! Legyünk túl a barátságon. Emeljük a kapcsolatunkat egy magasabb szintre. Mióta megismertelek, felértékelődtél a szememben. Lárifári! Maradjunk itt örökre, vagy legalábbis addig, míg el nem fogy a levegő. Na. Mondj már valamit!
- Hátsó felfüggesztés!! – vágta rá zavartan a fiú. - És ne tegezzen.
- Ne csináld már!
- Jó, eleget láttam. Vigyen a felszínre.
- De még nem is láttad a farát. Az arrébb van... a törmelékmező másik végén...
- Szarok a farára, engedjen el!!
- Cserélünk majd számot? Bejelölsz majd? Lesz köztünk valami?
- Igen, távolság!
A kapitány szomorúan vette felfelé az irányt. Laci egész úton duzzogott. A Lacik általában ilyenek.
- Gondolkodtam kettőnkön - így a kapitány a felszínre érve, mielőtt még kilökte volna az ajtót. – Időre van szükségem. Tartsunk egy kis szünetet, egy darabig ne találkozzunk... Tisztellek, mint embert, de ez így nem fog működni. Egy működő kapcsolathoz ketten kellenek, de mi ketten túl sokan vagyunk. Mosolyod ízét örökre szívembe véstem.
Laci kilépett a hajóból és felmászott a fémlétrán a fedélzetre.
A Fókusz mikrofonja már félig a szájában volt, amikor először hasított belé a gondolat: mi lett volna, ha megteszik, ha meglépik azt a puszit? Nem is kellett volna nyelvesnek lennie, csak olyan udvariassági puszinak, mint amilyet a dédnagyik szoktak kapni szülinap esetén. Mert mi van egy csókban? Mennyit ér egy csók? És miről is szól? Mi egy csók? És mivé vált volna azáltal, ha becsukja a szemét és csak hagyja magát?
Rájött, hogy mennyire nem volt pompás ebben a sztoriban szerepelni. Ő ehhez nem elég összetett karakter.