Sanyesz vagyok, elmúltam tizenöt, de nem vagyok még tizennyolc, nem ihatok s lottózhatok hivatalosan, de majd mingyá. Sanyesz nagyon csajozik a napokban. Fázós, törékeny legényke  vagyok és mióta elkezdtem gyurmázni többet remélek. A mai korombeli kiscsajoknak valahogy olyan ijedten gonosz az arcuk és festékkel teszik még iszonyabbá. A szájuk… az is gonosz, és mintha folyton várna valamit, vár is. Hozzá zavartan röhögnek az ideges hormonrémek, mert szívesen csinálnák ők azt a fiúkkal, a kukisjátékot, de azért még félnek is tőle. Fog-e fájni? Meddig illik szopni? Kell-e egyáltalán? Mi az a petting? – túl sok a kérdés, ahhoz, hogy idő előtt kockáztassanak. Vajon hirtelen bevágja majd a srác magát, vagy finoman, odafigyelve bejátssza csupán? Ezek a zavarlányok rémülten játsszák az idejekorán felcsiszolt, megközelíthetetlen, konfettis cocktail-ribit. Illatuk szagtalan nekem, mert szagvak vagyok, tőlem tolhatják az Impulseot maguk előtt 5 méterrel, nem zavar. Nem az zavar. 

Vettem a piacon egy sikítós mackót, ami annyira fekete és annyira ezüstcsíkos - kinek van ilyen szabadidője? Nekem. Tréning ide, tréning oda, de nem jönnek a lányok, pedig ájsztít is iszok hozzá, a nyílt utcán. És ők is így jönnek felém, másfeles vízzel a hónjuk alatt, a városi gyerek istentelen frissességének eü. kapaszkodója, ott a kézben. És ma a buszon annyira megkívántam egy ilyen palackos kislányt, hogy tiszta előváladék lett Sanyesz bugyija. Ezek a fiatal, cicomás ribik tapasztalatom szerint minél könnyebben kaphatók, annál könnyebben kaphatók meg, minél több a bor, annál lazulnak a combok. 2 üveg édes BB, fel a csajhoz, cserébe semmi. Ott ültem, míg ő itta mind, az üveget reggel vittem vissza. Fogtam a combját. Lerázott. Röhögött. Sírt. 

A hormonokra sok mindent rá lehet fogni és rá is szoktak. Ha a kislány az eggyedik, kettődik se hármódik randin sem nyújt, akkor. Hogyan gyanakodj azonnal, amikor dédelgeti a neki ajándékból kihorgászott plüsst, pedig mennyit tekerted a kart, mire a csipesz elkapta, és azt mondja ééééédi? A rózsaszar párduca, belefújtam volna az orrom. Egy ilyen kislány beleremegtette a fülembe, hogy kíván, kíván bármikor, mégis a motoros 30assal hajtott el. Ennek ellenére virágot vettem. Vártam a kapu előtt. De nem jött soha többet. A virág meg elánnal ment egy roskatag csövinéni kalapjába. Ez a Sanyesz, 15 és 18 között, mától egyre csak bizonytalanabb. Az önértékelésem le fog húzódni, de nem sürgősen. Hogy érted, hogy ne találkozzunk többet, de maradjunk barátok? Majd ezek csapkodnak halálra taxisokat PETpalackkal a nyílt utastérben, leállósávba!