Aranyszőke hajnali hazugságainkkal kábítjuk magunkat, hogy az alkony ópiuma könnyű álmot ígérjen ürülékakváriumunk palotájának balkonján. Dereng már valami? Túl maszatos a szemüvegünk ahhoz, hogy tisztán lássunk. Ez a szemüveg sok generáción keresztül öröklődött, míg végül mi kezdtük el hordani. Nem a mi méretünk, nem a mi dioptriánk, de azért viseljük. Néha még másokét is kölcsön vesszük, rárakjuk, hogy még homályosabban lehessen kilátni rajta. Nem kell! Ne költözzünk össze vele! Csak nézz, anélkül hogy láss!

Emlékszik még valaki a Háborúra? Mert én igen. Láttam. Sok mindent láttam. Láttam, amit nem kellett volna, illetve, amit jobb lett volna elfelejteni már akkor, amikor még nem is láttam. Szenvedés, megaláztatás, vér és gyötrelem? Ez lenne hát a történelem? Puszi helyett ágyú és harcroham? Gránát és előretolt helyőrség? Torták helyett tüzérség és szögesdrót??
Belezés? Csoportos és nagy létszámú elhalálozás? Aki éhezett… nem menekültek ők az evés elől, nem.

Politika? Fúj! Pénz? Mégfújabb! Hogy beszélhetünk ezekről, amikor goldbergerhami férfiak ezreit vonszoltak ki a katonák az odúikból, el a fiókáik mellől, és vitték őket ’táborozni’. Kivallatni belőlük, hogy nem tudnak semmit. Mit tudnának, tanulatlanok voltak, csak a „fődhö’” értettek. De a borzadmányok csak itt kezdődtek el csőstül, nem ezelőtt, vagy ezután… Úgy vallatták őket, hogy megtanultattak velük egy csomó finom verset, de nem hagyták, hogy békésen megemésszék, hanem kihányatták velük a hideg hóra. Néha élve felszeletelték, majd futni hagyták őket egy sómezőn. Az asszonyokat összekötötték és felgyújtották a szájukat. A gyerekeket forró kenyérre kenték és fokhagymával megetették a rigókkal. És bár kaptak reggel cukrot a teájukba, de azt már nem engedték meg nekik, hogy meg is kavarják!

Egy ókori római módszerrel kínozták a maradék foglyokat: hozzákötözték őket egy gesztenyefa cserjéhez, melynek tövére gumiabroncsot húztak, úgy, hogy a kínalany a fatörzs és az autógumi között legyen – és ahogy a fa nőtt, úgy szorult rá az abroncs a szerencsétlen delikvensre: alig 20 év alatt a szeme is kiugrott, mindent bevallott.

Hát, ennyit a nagybetűs történelemről, ahol mindenki vagy vallatott vagy sírt, de a kettő együtt csak keveseknek adatott meg.

Előttünk vannak nagy jelek és nagy nevek, de mit tegyünk meg azért, hogy ne akarjunk semmit? Semmit? Beleoldódni a semmibe, ha egyszer már beleájultunk a világba? Táncolunk és játszunk, mint az oviban, de ha egy kisgyerek kíváncsiságból átmászik a kerítésen, jön egy autó és puff! elgázolja, vagy talál egy atombombát, és akkor az. Volt értelme?

Aki még nálunk is nyomorultabb és kiszolgáltatottabb, azt hajlamosak vagyunk kedvelni, mert nem veszélyes ránk nézve. Magasabb rendűek lehetünk nála, anélkül, hogy különösebben megerőltettük volna magunkat. Kihúzhatjuk magunkat. És a magunkkihúzás piszok jó érzés. A lányomat feketeszájú páviánnak szólítom.