Kedves Mr. X.! Ön nem tudja, ki vagyok, de én nagyon is tudom, hogy ki! Egyre sőt. Sötét szövetséget ajánlok, még annál is sötétebbet. Átvesszük ezt a várost. Mert én vagyok a Kérdőjel Ember! Hwahwah! Harcoltam már Betmennel, Félarccal, Szupramennel, Bitumennel, de ez mind benne van a CV-mbe, ha olvassa, csatoltam. Fekete ruhában suhanok az éjszakában, maszkban, sötéten, egy nagy kérdőjellel a mellkasomon, lendülök panelről panelre. Mivel ön nem mocskolhatja be a kezét, bízza rám a piszkos munkát. Ön sarcolja csak a lakosságot tovább, takarítsa, ürítse ki a várost valakiknek. Haljon a sok hasznavehetetlen TB-csaló csóró, minek az? Én, Kérdőjel Men, nagyon segítek sanyargatni. Répával verem a nyugdíjasokat, a diplomásokat, a dohányost, fúj, ki az országból. Mennyiért kell ontani? Azért mert törvénynek nevezzük, még simán lehet rablás! Alkotmány? Törvény? Smafuk! Átírjuk! Hisz kortalan a korrupció, legyen aki fényre derül. Ki művelt? Emberfők! Sokaságra van szükség… Halálvágyat erősítünk a sok sudrában, legyen nekik rossz, nekünk meg spumante és unicum. A jövőjük?! Hülye vagy?! Hely hitler! Hwahwah! Túró lesz, van és volt! Az arcodon meg vastagodjon az a kitinpáncél. Megadóztatni, de nem csak az autóst, de mindent, ami mozog! Az a jó, ha hánynak tőlünk, ki a belüket. Itt a kezem. Én is alacsony vagyok. Hatalom = örömboldogság! Legyen ez egy esztelen csontvázazás. Ez a mi városunk, kettőnkké. Csak két egyszerű srácé… Tiporjuk a tiporhatót. Fosztogassunk, még lejjebb az alapkamattal, alkohol trafikot a cigisek mellé, miért ne? Pénz! és %! Nekem is már csak ezekre áll fel. Én, a gyönyörű gonosz állat. Meglepő, de nálunk bármi megtehető! Hozzunk szégyent együtt, cugödör. De. De van, amit még az én gonoszoid gyomrom sem bír, és az a maga asztalán marad. Hwahwah! Mert azt magánál jobban senki nem tudja. Ha kellek, csak vetítsd az éjszakai égre a jelem, s jöjjenek a jövők.