Hogy Kóspallaghy Lajos ki volt, nem tudni: vagy költő, vagy író, vagy látszerész, vagy pék. Mivel valaminek mégis lennie kellett, pénzfeldobással döntötték el, hogy költő legyen vagy egyéb. Költő lett. Mindegy, nem ez a lényeg, hanem Kóspallaghy Lajos erőteljes múltja, tudniillik Nyulas volt, és ezzel az újratemetési hacacáréval jól be is lehetett inteni a másik országnak, amiből spontán kihantolódott.

Mivel Kóspallaghy-nak egyetlen költeménye sem maradt fenn, (lévén nem volt neki, hiszen valójában mégis pék volt) hamar írni kellett, legalább kettőt. Az MTA történészei, nyelvészei és hivatásos költői cirka fél óra alatt dobták össze a Kegyetlen testem hozzád semér c. költeményét. A hexameterben íródott vers egy magányos asszonyról szólt, aki egy magányos tanyán él magányosan, napról-napra egyre magányosabban, a kiutat pedig nem látja, mert az elterebélyesedett magánya minden idejét leköti. Van benne bőven magyaros szenvedés, meg a magány egyedülléte és kilátástalanság – állapították meg a szerkesztők, és kapásból máris hat irodalmi lap hozta le egyszerre. Kóspallaghy második versének témáján a szakértők összevitatkoztak, így csak az újratemetésén fogják majd felolvasni, addig is időt nyernek. Abban legalább megegyeztek, hogy miről szóljon: magányról és elhagyatottságról. Habár a vers később valóban megszületett, felolvasni nem volt alkalom, ugyanis az újratemetés elmaradt.

A szertartás forgatókönyve már az első vers megszületése előtt készen volt. A koporsó 15.00 -kor fordul be a Rumba Sebestyén köztemető kapuján, majd rá a koszorúk. Alapújratemetési csomagot rendeltek, alapravatalozással, alapjáraton. Minden résztvevőtől, aki beszéddel is kívánt készülni, előre bekérték e-mailen a szöveget, és ha hosszúnak találták, kurtítottak rajta, vagy éppen teljesen átírták. Miért volt erre szükség? Például a Tangó Margit Pál főesperes miatt, aki híres a lángoló szózatairól, és szélsőséges nézeteiről. Ő volt az, aki a Kiss Bea huszárszázados újratemetésén többször is bekiabált a saját beszédébe, megsértődött, majd kifütyülte magát.

16:00-ra tervezték az ökumenikus szertartást, az alá helyezik majd el Kóspallaghy maradványait, a történelmi egyházak vegyeskórusai pedig ekkor kezdenek majd el énekelni, egyszerre, ki-ki, amit akar, csak egyházi legyen. A Forduló Juhász Temetkezési Kft. eleinte nem vállalta Kóspallaghy újratemetését, mert lejárt az engedélyük, de felajánlották, hogyha számla nélkül is mehet, akkor oda temetik, ahova akarják, a főbejárathoz, a portásfülkébe, bárhova.

A megemlékezésre számos szél, szélszélső, jobb és Neo-Nyulas szervezet is bejelentkezett, és ahogy a rendezők azt kérték, szépen el is küldték csatolt fotóban, hogy milyen cuccban jelennének meg, de az áhítaton való részvételüket nem engedélyezték, mert a nyulas-egyenruhához tartozó medvelószőr-kucsma fejdíszről meredő két hatalmas fül túlságosan belelógna a képbe, tönkretéve az MTI felvételeit.

Kántor Henyrik, magyarul csak nehezen beszélő, tárca nélküli nemzeti vezérprímás előre elküldött beszédéből mindössze egy csokor mondatot húztak ki, mert nem volt semmi értelme: „Nem akarják a véletlenre bízni a káposztát, mert nem lehet. Több volna egy kiegyensúlyozott szellemi Európában reagálni, beállni a megkérdőjelezhetők sorába? Elbúcsúztatva, öröknyugalomba? Sokan szeretik a kiflit, de kevesen tudnak annyi lelki erőt és utókort életművében, ami úgyszintén fontos. Szétválasztani az írót és a vonatkozásokat. Ha a karhatalom nyugtán nyugton hagyja, testei sokáig megpihenjenek, egy hányattatott szülőföld méhében. Ne úgy éljünk, mint az ember, aki egész nap féltette az életét.” Valamint kihúzatták vele a weboldalaira vonatkozó hivatkozásokat, mert egy újratemetésen reklámnak helye nincs, így minden www-vel kezdődő mondatot eltüntettek a szövegből. Így az eredeti szónoklatból csak két tőmondat maradt. Nem baj, legalább több ideje lesz másoknak.

Az áhítaton részt vett az Emberi Erő-és források Minisztériumának főtitkárnője, valamint a Szétszóródott Újratemetett Gyermekeinkért Alapítvány, akik azonnal össze is vesztek telefonon, mikor az egyik megtudta, hogy a másik is jön. Azon kaptak hajba, hogy ki mondja a beszédét először, és ki álljon ki elé, illetve ki álljon az egyik jobb vagy baloldalán. Abban maradtak, hogy az újratemetésig még eldöntik. Balhé ebből később sem lett, hiszen az esemény elmaradt.

Végül 17.00-kor, a koporsó leengedésekor fogják felolvasni Kóspallaghy második versét, amit kifejezetten erre az alkalomra írt… illetve írtak meg neki. Mivel a költők összevesztek azon, hogy kinek a cím-javaslata álljon a nemes sorok fölött, üresen hagyták a helyét, és cím nélkül, csak a Meg sem ásott sír, szívünket eltemettük – kezdetű versként fognak majd hivatkozni rá.

A forgatókönyvbe be volt tervezve az egy óra csúszás, igazából az egész szertartás 15.00 helyett csak 16.00-kor fog elkezdődni, amit az MTI-vel időben tudattak volna. Az is be volt tervezve, hogy az újratemetés időpontja előtt a helyi alpolgármester hibás iktatószámú temetkezési igazolást írjon alá és bocsásson ki.

Ám a nagy tervezést keresztül húzta a kósza véletlen. Ugyanis végzetes baleset történt, ami úgyszólván alapjaiban tette lehetetlenné az újratemetést, lévén, hogy nem volt mit. A maradványok hazahozatalát gondos előkészület előzte meg: hogy félrevezessék az újratemetés ellenzőinek radikális gerillacsapatait, megtévesztésből három azonos színű és koporsójú autó is elindult a helyszínről. A járművek tetején kettő álkoporsó volt, és egy igazi. A hamiskettőben síléc és primőrzöldség nyugodott. Mindhárman külön utakon közelítették meg hazánkat. A három autó szétvált, majd a határnál újra találkozott, de olyan gyorsan, hogy egymásba rohantak.

Az igazi koporsóban nyugvó maradvány ekkor unta meg a dolgot: kimászott a törmelékek alól, keresett egy nyugodt helyet és elújratemette saját magát, az árokparton, soha többé nem találták meg. „Most legalább nyugtom lesz. Egyébként tökre tévedés, merthogy Nyulas sosem voltam” – gondolta a tetem.