Azért nincsen sokáig rendes melóm, mert már félig meg vagyok világosodva, és nem tudom már olyan lelkesen és őszinte odaadással tolni a céget, mint más, félig se megvilágosodott ember. Ezt hamar észre is veszik… Például, hibásan tudok csak beépülni a vállalati kollektívába, onnan mindig kilógva, különcként lötyögök munkatársaim között, akik őszintén gyűlölik a félig megvilágosultakat és minden más istent. Nem tudok részt venni a munkahelyi pletykákban sem, mert nekem az ilyen már képtelenség. És köztudott, hogy vagy te is beszállsz és velük pletykálsz, vagy téged beszélnek ki. Egy darabig fenn is tudom tartani a pletyka iránti érdeklődésemet, mégis hamar elenyészik, ami már sajnos kiül az arcomra is. Meglátják, hogy fura vagyok. Meglátják az érdeklődésem teljes hiányát. Mert úgy nézek az egész képemmel. Hamar kiderül, hogy untatnak. Ilyenkor nagyon durvák velem a nők. Kiabálnak. Ha pedig egy nő rájön arra, hogy ő unalmas, az mindig feldühíti…

De a hím kollégák se mások! A férfiak hazafelé viccből el akarnak gázolni. Féligmegvilágosodásomnak főleg a személyiségem látta kárát, ugyanis nem tudok rendesen öltözködni sem, béna cuccokat hordok, blúzt mackóval, tornacipőt cilinderrel, ráadásul nem tudok semmi normális hobbit sem választani, vagy gyűjteni valamit, mert már rögtön az elején belátom, hogy mennyire fölösleges és hülyeség az egész. Durván kimaradt az életemből a tánckar és a hímzőszakkör is. Se egyik, se másik. Ki vagyok? Senkiség vagyok!

Mivel már isis koromban is félig meg voltam világosodva, nehezen maradt meg a fejemben a reál, kipergett belőle bizony, hiszen a gondolatok nem tartoznak szorosan a jelenhez, én pedig félig már csak a jelenben áztam. Nem vettem részt a tesiórán sem, főleg a focifoglalkozáson, mert röhejesnek tartottam rohangászni egy labda után, majd komoly arccal beleugrani érte a koszos salakba… viszolygásomat a fiúk hamar észrevették, és pofán rúgtak labdával, majd felkötöttek a bordásfalra.

Nem annak látom a dolgokat, amiknek kéne, hanem amik valójában. Például egy nő csábos dereka, sexy melle, ügyes csípeje számomra borzasztás. Testrészek. A szex csak szöszmötölés. A rubin számomra csak kőzet, egy szép Ferrari csupán fémhalom, a frissen hullott hó pedig hideg fehér víz.

Nem érdekelnek a komoly dolgok. Azt sem tudom, hogyan viselkedik egy komoly ember. Azt tudom, hogy a komoly embert általában komoly dolgok érdeklik, úgymint a jazz, a pénz, párkapcsolatok és Hitler.

Már az elején felborult nálam valami, jelentősen. Az értékrendem másvilági. Nem háborgatja lelkem epekedés az anyag iránt és ezt a többiek általában megorrontják, gyűlölnek és támadnak, mert az ember rühelli a vágytalant. A vágyam el van illanva… legfeljebb egy szexnyi maradt, de az se mohón. Kicsi érzékiség. Testöröm. Pedig elég nehéz társas kapcsolatot kialakítanom, hiszen a másik is csak ember, tehát utál. Ébren vagyok, de rajtam kívül mindenki szunnyadék. A többiek részéről csak parádés vesztberohanást látok. Nem érdekli őket a való, csak az érzék kielégítés, aztán a pokolban meg sírunk, hogy fájunk…  

Személyem a tér-időben eltolódva létezik, és félig rálátok a Teremtés forrására, mindenek alapjára. Egy örök Mostban élek, félig. A világ ezt megérzi, kiszagolja és próbál ösztönösen elpusztítani. Nem tudok már potenciálisan részt venni a világ dolgaiban, tovább játszani a színházat, ezért gyakran kicsúfolnak. A múltkor a CBA pénztárosa csapott szét egy üveg mustárt a fejemen, …mert kiszúrt, észrevette a féligemet: „na, mi van te kis félig megvilágosodott szar?!” – és ebben a kérdő mondatban a mivanságom felőli érdeklődés csupán ostoba hordozóul szolgált a végén csattanó, kihegyezett, gyerekes sértésnek.

A reptéren pedig szándékosan elgáncsolt egy pilóta, majd álsopánkodva azt mondta, hogy, „ó bocsánat”, végül úgy tett, mintha fel akarna segíteni, de csak visszalökött a padlóra és az arcomba taposott… Az emberekből valamiért a legrosszabb formájukat csalogatom elő. Irritálja őket szentségem. Szeretnek sértegetni. Ezen a világon valahogy mindig elverik, bántják a félig, vagy egészen megvilágosodott illetőket. Ez bánattal tölt el. Reggel kinéztem az ablakon és láttam, hogy a szomszéd egy nagy fakereszten dolgozik…