- villámregény -

Előszó

Sokkal otthonosabb lenne ez a világ, ha csak fele ennyien lennénk benne. Ha az emberiség fele önszántából letakarodna a színről. Sok hely felszabadulna, nem lenne annyi forgalmi dugó, környezet szennyezés, miegymás. Megszűnik a munkanélküliség, nem lesz homeless. Nem lesz több háború sem. Mert ha lenne több háború, nem lenne ennyi ember, de ha nem lenne több ember, nem lenne több háború sem. Megszűnnének a nemzetek közti ellentétek és az osztályharcok. Visszafogottabb lenne az ellenszenv a nyomorultak, az elesettek, az árvák, a négerek, a gyámoltalanok és a b*zik iránt. Otthonosabb, családiasabb lenne ez a bolygó. Ezt az egyértelmű tényt a világ vezető nagyhatalmai is felismerték. 2078-ban amerikai-kínai kooperációban megalakult a Népsűrűség Szabályzó Központ (NSZK) melynek feladata az önkéntes eutanázia ellátása volt. A paktumot az összes belátó nemzet aláírta, csatlakozott a NATO, az ENSZ és a többiek.

Első fejezet

Minden országban működik egy NSZK telephely, melynek arcpoétikája a következő: mindenki, aki megunta az életét, ellátogathat ide, ahol barátságos körülmények között kivégzik. Bárki-bármilyen korosztályból csatlakozhat a programhoz (18 év alatt szülői beleegyezés szükséges!). A Népsűrűség Szabályzó Központnak van egy remek propaganda-filmje, mely meggyőzi a kételkedőket, és segít a döntésben. Aki eljön a Központ bentlakásos Eutanázia Szállójába, két napja van, hogy utoljára még kiélvezze az életet; van itt minden földi jó, ami kellemesebbé teheti az illető utolsó perceit.

Van itt ping-pong, kaja és kurvák. A konyhában a legkiválóbb szakácsok serénykednek, a három termes mozikomplexumban a legfaszább filmeket adják, a masszázsszalonban pedig válogatott bangkoki és thai lányok-fiúk kényeztetik a halott vendégeket.

Ha eljön a Barátságos Kivégzés ütött-az-órája, a csinos Terminus-személyzet felkíséri az illetőt egy kényelmes ággyal felszerelt szobába. A mindjárt-halott elhever itt, és ha kívánja, széles tárházzal választhat a Központ video-és hanganyag gyűjteményből egy Utolsó Elszenderedő muzsikát. Vannak különleges kívánságok is, amiket azonnal teljesítenek: ilyen például a piramisban, autóban, vagy a súlytalanság állapotában történő eutanázia.

Az egész NSZK úgy működik, mint egy gyorséttermi instant-halálosztó. De van egy nagy titokja! Ez a titokja a következő: az SSS, ami szabad fordításban annyit tesz, hogy Soul Save System, avagy Lélekmentő Doboz. Ez a különös doboz lent hever a pincében, avatatlan szemek elől rejtve. Elnevezésével ellentétben másra használják: nem tárolják, hanem foglyul ejtik benne a lelkeket, melyről a külvilág mitsem sejt. Csak az NSZK felsővezetői meg az Albert tudnak róla, ám a hülye nővérek, és a naiv személyzet aligha.

Második fejezet

Annyi dolog és téma van a világon, amin idegeskedni lehet. Ám, ha összegyűjtjük az összes idegeskednivalót, és egyszerre idegeskedünk rajta, könnyen lehet belőle megőrülés. Így gondolta ezt az öreg Zafír Medli is, aki félállásban idős burgonya kereskedő-néni, a másik, rejtett, éjszakai életében pedig hekker volt. Idős számítógép-zsonglőr hölgy, aki egész nap vidáman tört fel kormányzati portálokat, szörfözött titkos állományok, CIA + FBI-ok között, de a valóságban még a vécére sem nagyon tudott egyedül kimenni.

Fia, az 53 éves Beningston (Beni) nagyon szomorú alkat volt. Túl sokat gondolt már az önelmúlásra és az NSZK-ra. Postán meg is rendelte az NSZK propagandafilmjét, mely gondosan végigkalauzolta az egész metóduson. Mind az 5 világvallás vezetője nyilatkozott, hogy a halál nem is annyira fáj, meg Mennyország, meg minden.

Beni egyszer rájött, hogy elment egy sorselemzőhöz, aki elmondta neki, hogy a tenyerében nincs semmi. Felesége 10 éve hagyta faképnél, pedig humánpszichiáter volt.

III. fejezet

Aznap este Beni belépett az anyja hálószobájába. A zajtalan csendet csak a fésülködőasztalon álló számítógép zümmögése és a klaviatúra klutyogása törte meg. Anyja, Zafír éppen egy haditengerészeti portálon garázdálkodott: belépett az Ellátmányi konyhakönyvtárba és összekócolta a hadsereg zsömléit. Beni nem akart könnyes búcsút. Úgy döntött, hogy inkább eloldalog, és majd hagy a hűtőn egy végrendelet-és búcsúmeghagyást.

Még ma elmegy a helyi NSZK kirendeltséghez, hiszen a szobáját már előre lefoglalta. Péntek délben már halott tetem lesz. Egy nagy élettelen hulla. Hullaszemély. Egy elégedett halott.

Beni visszagondolt az NSZK propaganda kazettáról a Dalai láma békét sugárzó tekintetére, majd utolsó pillantást vetve a neki háttal ülő komputerbuzi anyjára, kifordult onnan.

IV. fejezet

A taxi sárgán várta a zuhanó eső közepén. Beni egy szál kézipoggyászban, zsebre dugott kézzel baktatott le a lépcsőházon, mint egy malacból kiesett magányos kolbász.

- Jó estét, miszter – szólt a heteroszexuális török taxisember.

Beni beült hátra, a csúf sofőr pedig kacsintott, majd gázt adott.

A Csikágói NSZK központ szép volt, de arányos. Egy XVIII. sz.-i presbiteriánus templomból készült episzkopális rom volt, felújítva, luxuskörülményekkel, sütivel.

2 nap múlva, tényleg pénteken, a Barátságos Eutanázia program keretében, ünnepi visszafogott külsőségek közepette Beni kilépett a testéből, ki ebből a zord, hálátlan világból egy másikba.

V. fejezet

Túl késő volt már, amikor egyik reggel Zafír megtalálta a hűtőre tűzött búcsúlevelet. Már semmit sem tehetett, hiszen a 2 nappal ezelőtt már egy hete letelt. Elkúrta az időt a gép előtt egy új verziós stratégiai játékkal. Puha anyai érzete felülkerekedett önmarcangolásán, és annyira sajnálta elmúlt fiát, hogy nem igaz.

Felvette szvetterét, sírt még egy kicsit, majd kiment a világhálóra. Meg sem állt az NSZK homepage-ig. Ha valahol jó madarak ideje volt, hát ez volt az! Egyetlen mozdulattal eltörte a tűzfalat és már bent is volt a finom kis zártláncú, hideg, belső levelezésben. Sokat keresgélt, de nem sokat kutatott a több, mint valamennyi e-mail között, míg rábukkant. Mert nem más volt az, hanem egy titoklevél, amit az egyik fekete professzor küldött a másiknak, titkon.

Szigorúan izgalmas! - állt a tárgynál, alatta pedig maga az aljas szöveg:

Kedves bűnöző barátom!

Nagy idők jönnek, hiszen a koreaiak egyre nagyobban érdeklődnek az elrabolt lelkek iránt, amiket a Nevada sivatag közepén ástunk el minap. Jövő héten átjönnek, és akkor tisztázzuk a pontos anyagiakat.

Albert prof.

Korrupt alvilági gengszterek! – gondolta konkréten Zafír. Tekintete valósággal szikrázott - Eddig sem örültem nektek, de ezután pláne. A világnak meg kell tudnia, hogy a lelkeket csórjátok!

Zafír becsukta az Internetet és bringájával kitekert a nevadai sivatagba. Innen felhívta régi kollégáját Bruttó Péter zászlóst, akivel még annak idején együtt szolgált a valahol.

Péter 71 éves volt, bár sokan nézték 73-nak, főleg bukósisakban. Ezúttal is bukósisakban és motorbicikliben követte társnőjét oda. Zafír a sivatag közepén sem volt talpra esetlen: hol lehet az SSS, azaz a Soul Save System? - gondolta azonnal, még mindig szikrázó tekintettel.

Nem jött üres kézzel: ki, ha ő nemnél nincs nála egy földalatti GPS, és röntgen-búvárkészülék? Lefuttatott egy frissítést hordozható laptop-ján és 5 perc múlva már pontos koordinátái voltak az objektum hogyléte felől.

- Következő életemben is katona akarok lenni! – rikkantotta hangosan ez a pajkos néni!

Szoknyáját felkavarta a sivatagi légáram, ráncos orcája csak úgy lobogott rajta! Elindultak Péterrel. Hamarosan egy oázisba torkolltak. (Az oázis azt jelenti, hogy kicsi víz + kicsi fa együtt haldokolnak a sivatagban). Látszólag ártalmatlan itt minden körülmény. Ám Zafír nem volt ám ilyen könnyű-kenyérre kenhető, hogy ezt így bevegye!

VI. fejezet

Az egyik leggyanúsabb pálmához lépett és bátran meghúzta a fülét. Ekkor nagy dolgok történtek! Megremegett lábuk alatt a talaj és megelevenedett a homok. Tőlük uszkve 23.5 méterre egy hatalmas fémszekrény emelkedett elő a talaj homokos síkjából, akár egy pokolbéli lift, amely elérte a legfelső emelet. És ezzel még nem ért véget a jelenet; a doboz hatalmas fémfalai egyszerre nyílottak le, mintha egy sivatagi rózsa volna! Mögötte üvegfal, amögött pedig megveszett ebihalakként, céltalanul nyüzsgő, ellopott emberlelkek hullámzottak a kivilágított, zavaros asztrális folyadékban. Péter a szája elé kapta a kezét és belehányt.

- Maradj itt, ne mondj semmit, míg én elmegyek oda – mondta a hőstermetű asszony, azzal megiramodott odavágtatni. Most már semmi nem állíthatja szájon.

- Dehogynem! – mondta Albert prof. az NSZK vezetője, s ötletatyja, egy dűne rejtek mögüléből, fegyvernek látszó pisztollyal kezében. Arcán gonosz mosoly volt rajta.

Kész. Minden elveszett – gondolta lassan Zafír – egy fegyver ellen nincs mentség. Fuccs kiszabadítanom fiam elveszett lelkét onnan. Passzolom a következőket.

Beni az üvegtartályban szomorúan az ablakhoz préselte nóziját, mint egy kopasztott kutya. Minden elveszni látszott. Zafír súlytalannak érezte magát.

VII. fejezet

Ha a sötétben megbúvó Péter nem csapja le az Albertet egy fém szemetesedény-és rozsdamentes, álló szabadtéri vagy várótermi hamutartóval, tényleg vége lett volna, így, ahogy van, és a disznók tovább garázdálkodhattak volna. Így már más. Albert elnyúlt a homokban, köpenye felgyűrődött, ritkás haja bekócolódott, eszméletét vesztette. Megkötözte valamivel kezét-lábát Péter. A szerfelett gonosz Albertnek kampó volt végre.

A lelkeket úgy engedték ki, hogy szétverték a rabtartály üvegét azzal a szemetesedény-és rozsdamentes, álló szabadtéri vagy várótermi hamutartóval, amivel nem sokkal ezelőtt az Albertet is. Beni elhúzott a fény felé. Vidáman és szabadságilag kifogástalanul.

- Viszlát, anya, és kösz mindent! – búcsúzott örvendezve Beni.

Zafír tárt karokkal integetett utána, és könnyes pillanatokkal szemében, eltört mécsessel küszködött, míg már csak egy pont volt csipán a fekete egen. Hibátlan volt ez a pillanat.

VIII. fejezet

Minden disznóság nyilvánosságra került, az NSZK-t lebontották, Zafír és Péter pedig összeházasodtak. Kitüntetést érdemeltek az elnöktől és egy soron kívüli előléptetést. Z+P addig néztek, míg meg nem haltak.

Vége