Gyerekkoromban azt hittem, hogy én nagyon szépen alszom. Valamiért ez a benyomásom támadt, és senki sem ábrándított ki, nem ébresztett fel, vagy rá a valóságra, hogy mennyire nem. Egy hím kanapén aludtam, amikor anya azzal keltett, hogy én eredendően rossz vagyok. Sátáni ivadék. El akart pusztítani, még aznap. Szüleimnek sajnos nem lehetett gyermeke. Én voltam helyette. Egy kedd reggel durván keltettek, meztelen fény vágott a szemembe.

Kaptam ajándékba művért, számba vettem, s úgy vágtam neki a világnak. A szembe szomszéd azt tanácsolta, szerezzek örömet magamnak. Azt mondta, próbáljam ki a szexet. Oké, mondom, de csak akkor, ha abbahagyhatom, ha nem tetszik. Rám ripakodott, hogy az mindenkinek tetszik, mert annyira jó.

Hazafelé megkérdeztem a benzinkutast, hogy neki ki vágja a haját? Azt felelte, hogy ha már nagyon nagy, olyankor kiruccan. Elhallgatott, és még annyit tett hozzá, hogy képtelen tanulni a kivágott bekezdésekből, és itt elvesztette a sulykot. Ezen a ponton kilépett, mondván, nem tud tovább szerepelni ebben a zavaros történetben, merthogy nem látja benne a boldog véget. „Ennek nem lehet boldog vége, se semmilyen” – ahogy saját szavaival fogalmazott.

Amikor másodszor is megszállt az ördög, szerda volt. Vacsoráztunk. Mikor a megszálló megszólalt, hangja szórakozott volt. Nem értette, miért pont engem szállt meg és miért? Azzal vádolt, hogy inkább én szálltam meg őt, szomjas tüdőmmel direkt leszippantottam az asztráltérből, hülye célokra. Hogy magamra tereljem a figyelmet. Anya egyet értett vele.
Padlóra kerültem, székestül. Anya kivágta magát. A leleményes est félbeszakadt? Félbe.
Tétlenül botorkáltam a múltamban, a testemet megszállt entitás pedig követett. Ekkor érkezett meg apa. Lesegítette magáról a kabátját. Apa már nagyon sok minden volt, volt már fagyiárús, mosógépszerelő, hideghenger-hegesztő, hot dog árus, hot dog, bőrdíszműves.
Nem érdekelte ez az egész megszállás-ügy. Ő már nagyon régen lemondott rólam.
- Mi lesz, ha így marad? – kérdezte anya, a megszállásomra célozva.
- Majd igyekszem keveset beszélni – nyugtattam meg.

Apa bólintott és bíztató mosolyt vágott anyához. Apa azt tanácsolta, hogy heréljenek ki engem. Még ma. Nem tiltakoztam. Nem tudtam, milyen az.

Apa felütött egy anatómiai könyvet a Hereeltávolítás fejezetnél.

-         Nos, lássuk csak… először a legfontosabb here-eret kell elszorítani. Ez a zacskó alatt helyezkedik el, szelíden lüktetve. Nyakkendőmből csinálok szorítókötést, mely elköti a zacskó testhez csatlakozó csövét.

Nagy levegőt vettem. Anya is, miközben behozta a konyhai nagyollót. Apa rögzített, az asztalhoz szegezett, hogy ne kapálózzak, ne fickándozzak.

És ide jön az első kivágott bekezdés

„       „

A műtét komplikációk nélkül lebonyolódott, apa stabilizálta az állapotomat, majd a leválasztott zacskómmal elindult a konyhába és anya kezébe nyomta.

– Gyengéden átsütve kérem, petrezselyemmel, kurkumával és sültkrumplival!
A konyhaasztalhoz telepedett, majd egy kockás konyharuhából helyes partedlit kötött a nyakába.
Anya hülye arcot vágva fordult a gázrózsák felé. Alágyújtott. Elővette az ünnepi serpenyőt. Az elárvult szervet gondosan leöblítette a csapnál, pedig reggel alaposan megfürdettem magam. Ezután szójaszószban ázott az előétel nagyságú zacsesz, majd anya gyengéd páclébe forgatta a becses szervet, és elkezdett krumplit pucolni. Szerencsére jól felszerelt konyhánk volt akkoriban. Anya adott hozzá még egy kis kardamont is, hogy elvegye a here jellegzetes here izét, majd a serpenyőbe subrintotta. A zacsim lassan elkészült. Megalázóan összetöpörödött és bebarnult. Anya egy tányérra borította és felszolgálta éhes apámnak.
Apa egy tíz perces ember volt, mindent 10 percen belül intézett, több türelme nem akadt. 10 perc alatt ette meg azt az apró kis dolgot: szájába vette az ínyencséget, komótos alapossággal rágta, minden ízt csukott szemmel fürkészett, gurméskodva falatozott.

Próbáltam őt félreérteni.
- Nem fogsz te itt páváskodni, nem fogsz te itt pofákat vágni – mondta apa csámcsogva.

- Apa, ezek után lehetünk még barátok? – kérdeztem az embert.

Apa értelme az asztalra siklott, hezitált, végül arra a nőre függesztette tekintetét, aki az ő felesége és az én anyám volt.

És most következzen a második kivágott bekezdés:

„       „