Reggel egy galamb ereszkedett a párkányomra. Egy szent lélek. Kinyúltam újbegyemmel és megsimogattam a begyét. Tűrte, majd eleredt kecsesen. Ő őszinte volt. Őszintén repült el. Nem úgy, mint legtöbbünk… Minden emberen van súlyfölösleg: húsnak hívják. Testnek. Testhúsnak. Hústestnek. Nehéz, lehúzó húsnak. A hús a lélek tartálya. Az élet olyan, hogy folyton fogyunk közben: el. El, ahogy haladunk benne előre… olyan, mint a … elmondok inkább egy mesét. Egyszer volt, hol nem volt, élt 1x egy kislány, aki egy szép napon belebonyolódott. Történt, hogy a ház mellett látszódott, játszódott, mígnem édesanyja szólt neki, hogy kész. Ekkor a kislány megiramodott, igen ám, de a bele beleakadt a díszkerítésbe. És ahogy haladt a ház felé és távolodott a kerítéstől, úgy fogyott egyre, gombolyodott le, s mire az ajtóhoz ért, teljesen ellehetetlenült. Az anyja a semmit várta… Ne engedd meg magadnak, hogy lehagyd a lelkedet. Élj szívesen.

Érted? Az élet annyi, mint két lehetőség közt tétovázni. Maszkokhoz vagyunk szokva. A netmaszk az egyik legnépszerűbb maszk, a kommentelők imádják, hiszen a fizikai pofánverés veszélye nélkül sérthetnek meg élő embereket. Hogy egyem azt a rohadt lelküket. De nő is lehet rohadék, hogyne, ugyanúgy, ha nem is a legtöbb. Egyszer, amikor kifutó fiú voltam egy neves színháznál, ahol házhozszállítást végeztem, darabra pontosan, épp a színpadon vágtam át, amikor próba közben lenézett egy ma már nagyon ismert név. Egy fehér színésznő. Azt mondta:
- Mit képzel, hogy rám mer nézni, maga alantas majom? Én személyiség vagyok! Tudja, ki vagyok én?
- És te tudod? – szegeztem ellen.
Arca lángba jött, mire én azt mondtam neki, hogy szopjon le, és ő meg is próbált, de azt mondtam neki, hogy nem fűl hozzá a fogam, mire ő: igen? hát vegyem tudomásul, hogy hozzá minden férfinak fűl a foga!
Másnap magamtól szóltam fel neki:
- Igeeen? Gyere le smink nélkül! Ha mersz, te utálatos!!
Nem mert. Azt mondta távolság tartóan, ne merészeljem őt még egyszer nevezni!
- Ó, te beképzelt önzőség! Honnan ez az arisztokratikus nagyvonalúság? Nincs helyén az értékrended. A nézők tapsán élsz, ha nem kapod meg az adagod, összetörsz, és fésülgethet majd a bio pszichiátered. Élősködől. Függő vagy. Nem vagy önmagad.
Lehajtotta fejét és prüszkölve elszaladt. De önmaga elől nem tudott. A mai napig. Azt hiszem, valamennyien tudjuk, kiről van szó. Igen. Róla… Ő nem néha léha, hanem örökké. Teste teljes beképzeltség. Ő nem csapatjátékos. Ez a nő belülről rút, ocsmány és alattomos.
Másnap is bejött dolgozni, éppen előadás volt (színházban előfordul). A színpadon állt, sok ember szeme láttára, de akkor már nem szólt hozzám, magyar pajzánsággal szétvetette lábait és a levegőbe ült, mintha biciklinyereg volna.
Ó, a rettenetes, mily ijesztő! – gondoltam, igen jogosan.

Ha nekem egy nő lenne a gyerekem, ráadásul ilyen nő, roppant megnevelném minden nap…Nincs gyerekem, de ha megőrülnék és mégis vállalnék gyereket, és véletlenül lány lenne, hagynám olyannak, amilyen, mindössze egyetlen életre szóló tanácsot adnék neki: „kislányom, légy boldog, légy egész, légy önmagad, csak ne legyél kurva. Bármi, csak az ne. A kurvaság egy nő legalja. Légy tisztességes, apa is sokáig az volt”. Nem kényszeríteném zongora, vagy hegedűleckékre, csak azért, hogy büszkén elmondhassam, hogy az, ami kijött belőlem, zenét képes előállítani. Az én lányom legyen sikerpéldány, de halk. És ne kurva és ne rohadék és ne játssza túl magát. Azt is mondanám neki, hogy legyen mindig szép: „az arcnak nagyon jót tesz a körömvirág krém, a körömvirág krémnek meg nagyon jót tesz az arcod” – mondanám, ha közös fürdőszobánk lenne. És ne itthon éljen, éljen Svájcban, stabil anyagiak és szép tájak közepette. Svájc már annyira kultúrált, hogy már buzik sincsenek, se hangos szó az utcán vagy a ház elején. Egy kifejlődőben lévő ország. DE akárhol is éljen, legalább rohadék ne legyen, ha teszem azt, már kurva. Nagyon szégyellném magam, ha egy újabb rohadékot szabadítanék a világra. Az én ágyékamból ilyesmi ne sarjadjon! Hogyan válts valóra egy rendes nőt? Ez itt a kérdés.

Még mindég nem bírom a rohadékokat. A rohadék természetű embereket, a rosszakat. A rosszravalókat és ártékonyakat. A hazug embert sárga kutyástul. A másnak vermet ásó, és maga beleesőt. A törött korsószilánkokat a kút mellett. A takaróra fittyet hányó, több, mint addig nyújtózkodókat. Mondok én valamit: a rohadékok ne szaporodjanak. Ha annak érzed magad, feljelentgetős, hazug, pletykás rohadéknak, hamar köss csomót a fütyidre, a rohadék-hölgyek pedig viseljenek vasbugyit, hogy még véletlenül se fogadják be egy másik rohadék magját! Miért? Mert két mocsokból csak egy nagyobb, hatványozott mocsok valósulhat meg. Ágyékotok ezen virágát pedig egyáltalán ne hívjátok életre. Felesleges az übermocsok, van abból már éppen elegendő, köszönöm szépen. Oda érdemes rohadékot szülni, ahol a felnőtt rohadékok már felépítettek egy rohadék-társadalmat, hisz abba a környezetbe már bele tud olvadni, nem tűnik ki a többi rohadék közül! A természetben minden - az ásványok, a növények a négylábúak - képes emberségesen viselkedni, csak az ember nem. Az ember természete alapvetően rohadék természetű lenne? Ez lenne a rohadékság ötven árnyalata? A háborúkat is mindig rohadékok kezdik. A Harmadik és Negyedik Világháborút egyszerre kéne megtartani, össze kéne vonni, és akkor legalább 100 évig nyugalom lesz és háttérsugárzás. Egy atomháborút két dolog biztosan túlél majd: a csótány meg a busz. A csótánynak eddig nem volt természetes ellensége a busz, de az új posztapokaliptikus világban az lesz.

Megtörténtem és meghatároztam magam. Szerintem minden rohadékot fel kéne akasztani. Jó, tudom, vannak akaszthatatlan emberek, mint pl. Machete, de nem lehet minden ember Machete! Mondok én valamit: a rohadékok ne szaporodjanak. Ismertem egy nem rohadék seriffet, aki szolgálat előtt mindig kikapcsolta pisztolyát, nehogy a gatyájában süljön el. „Mívesen vert, flott f*sz” – szokta mondani, már nem tudom, mire. De ő legalább legalább!
Minden nagy írónak megvan a maga rohadékja, de neki kell is, mert inspirálja. Mindenki valakinek a rohadékja: te is! Az író szellemi nedvei a papírra csapódnak, akár rohadék, akár nem. Minden rohadék és nem rohadék: illúzió
Minden tárgy mű-tárgy, minden pénz hamis.
A múltat nem lehet megváltoztatni, de a jelenben megakadályozhatod egy újabb rossz múlt képződését. Az első lépés a probléma felismerése - és nem félreismerése.
Nézz föl! Ott az égbolt: mindennek a teteje! Az igazság ragadós. Kedves rohadékok! ma ne a másikat jelentsétek fel, ahogy szoktátok, hanem saját magatokat. Nem vagytok tik istenek!
Te mire használod az arcodat?