Eszembe jutott egy színötös ált. oszt. társam, akitől 8. végén az ofő megkérdezte, hogy mi akar lenni. Azt felelte, lokátormérnök akar lenni. Aztán végül mégis inkább drogos lett. Én tűzoltó akartam lenni, már akkor is, amikor még távolról sem voltam az, ami ma. Hivatásának élő lettem, ismerem a tűzszertár minden szegletét, magaslatát, bércét, ki-be jár bennem a szakmai legöntudat, a Tűzoltómúzeumba nem azért vezettem többször is tárlatot a gyerekeknek, mert tacskó vagyok, amolyan parázsjani. Nem azért. Éjszaka, ha álmomból vernek fel, akkor is megmondom, mi vált martalékká, mikor szállt a tűzmadár a tűzfészkére és honnan fúj a szél, terjed-e tovább az avartűz, égetési tilalmakat fejből és azonnal.

Az első, amit megtanítok a csúszócsőről frissen érkezett ifi lánglovagocskáknak, az az „Okosság”. Szekercével utat nyitunk, behatolunk az objektumba, ami a porig égés veszélyét hordozza, a tűzfal mögött meg azt csinálsz, amit akarsz. Ha meghívnak egy-egy tűzesethez, és rendszeresen nem lát senki, legelőször a hűtőhöz megyek, a tűz még hadd dolgozzon, gondolom lopva. Már egy kézzel ki tudom nyitni a hűtőt és azzal a mozdulattal markolni maroknyi vagy öklömnyi dolgokat, szendvicset, bébikukoricát, tiramisukockát, ha van, szokott lenni. Amikor a többiek megérkeznek, már előre röhögnek, ismernek, én meg tréfásan dobok nekik valamit, felvágottat, gyümit. Már sokan átvették ezt a szokásom, de mindig engem engednek előre a hűtőknél, utána meg csak röhögnek és falnak, falunk együtt.

Ha otthonra kell valami kis kiegészítő, egy antik hokkedli, kisbútor, függöny, pénztárca, vagy bármi megtetszik, fogod, rakod be a direkt nekünk fejlesztett azbesztzsákba, és ha kifele kérdi a tulaj vagy a rendőr (de nem fogja, mert el lesznek foglalva) azt mondod, hogy csókolom, mindez tűzben károsult, veszélyes, viszem is kidobni, oda ni - a zsák meg nem árul el, hiszen nem átlátszik. Csak arra vigyázz, hogy éghető legyen, amit viszel. Persze ne aranyt, ékszert hagyjad, mert az nem gyullad meg, azt hagyni kell, azt keresni fogják. De a papírpénznek, valutának van szaga, ha elég… ezért oltalmazd! Bár, én megálltam a szendvicseknél, meg a fogyasztható személyes tárgyaknál, mint pl. a paradicsomleves. Aki, ha sietünk, a lángoló konyhában pont langyosra van melegítve. Tehát, jobb, ha csak a kajára utazol. Helyben fogyaszd, ne elvitelre: mindenütt jó, de legjobb ott. Gyorsan kell enni, mert oltani is kell közben, az eddigi rekordom 4 p. 13 mp. előétellel és levessel együtt. Volt olyan, hogy az egyik kezemmel fecskendőztem, a másikkal talált spagettit majszoltam. Le is zabáltam a zubbonyom, de elfedte kifelé az előszobakorom.

Hol tanultam ezt a tűzben zabálós módit? Hát, még évekkel ezelőtt oltottunk egy gasztrotüzet és ott. Tudniillik, a Paprika tévé Makkosi Ákos starséf éttermében forgatott, de túlságosan összeveszett az operatőrrel, aki később elmesélte, hogy az Ákos mennyire egomán és öntelt a szakmájára nézve. A séf irányozni akarta őt, hogy mit, hogyan és milyen szögből vegyen, a veronait alulról, a zellert harmatosan közelről - erre eldurrant az agya és beolvasott neki, hogy „figyelj, Ákos, bazmeg, lehet, hogy te vagy a star, de én tudom, hogyan akarom felvenni, te csak főzz, süss, és kuss. Benne lesz az éttermed, a róladi profilod, lágyzenével, szépen, mozgalmasra megvágva”. Az Ákoska meg nem tűrt ennyi beszólást, szülei nagyra nevelték, és nekiesett az operatőrnek. Útközben felborítva a saslikpörzsölőt… a papírkéztörlők és kartonabroszok villámgyorsan lángra kaptak. Meglett a baj. Hívtak és mi jöttünk. Hát, csodákat láttam a pernyék közt. Megperzselődött libamáj, rotterdamtrüffel, aszúzselé, luxusételek, előkelő lágysajtok. Helyben fogyasztottam, nem elvitelre. De bazmeg: olyan borokat raktam az azbesztzsákomba - mint valami fordított Télapó - hogy himnusz mellett, állva mertem csak kinyitni a palackot. Most ilyen sztori! Az ilyet ki kell találni, annyira nincs.

Az ifitűzoltók tréfás beavatására általában leégendő raktárépületekben és hirtelen kigyulladt diszkóknál kínálkozik lehetőség. Azért, mert kell egy akkorányi hely a tréfára. Nagy hely. Tavaly megcsináltuk egy gyakornok csoporttal, az éppen lángoló Művház oltása küszöbén, hogy eljátszottuk: mind a hat szakképzett mimagunk váratlanul eltörte a végtagját vagy rosszul van, és nekik kell behatolni az objektumba oltani helyettünk. Egyből tűz a mély vízbe, bele a veszedelmes viszonyokba. Nem tudták, hogy az egész előkészített meglepetés. A három ijedt tacskó meg remegő fejszével, de ment…. előzőleg persze a szekercéjüket kicseréltük vurstlis gumikalapácsra. El is hajlott nekik! De nevettünk. Na, ők berúgták a lángoló üveget, beestek az épületbe, majd hatoltak előre, az összetolt bútorokkal kijelölt nyomvonalon haladva… amit útközben gondosan rájuk gyújtottunk. Szaporázták is a lépteiket. Megvártuk, míg sírnak és jajveszékelnek, hogy „jaj-jajj, roppant meg fogunk sülni!” de az út végén nevetés meg pezsgők. Fárasztom a tüzet, ők meg lepett arccal jöttek és még a tűzoltóalakú torta majszolása közben is sápadtak. 

De dráma van, tegnap óta. Az elején kezdem. Éppen nézem a kedvenc német sorozatom a társalgóban, amikor pont szól a vészcsengő, hogy riasztás.... menni kell oltani, öltözni, nyomban, uzsgyi. Képzelheted… örültem neki, mint curlingválogatott a lékhorgásznak. És nem mentem. Lekötött a cselekmény. Bebújtam a vécébe, míg hangosan kiürül a körlet és megnéztem a végét...  Aztán a kurva Ildikó, ez a közmunkás senki picsa, ez a lógómellű, vén, korpás kurva, akit felmosni küldtek a nyakunkra, meg beköpte, hogy menés helyett maradtam…  mert reggel már az elbocsátásom várt, foglalkozás körömben elkövetett mulasztás végett. Engem? Bocsátani el? Fölösen verejtékeztem? Én vagyok a legnagyobb apród ebben az apropóban, buzik! Nem rúghatnak ki, már egy csomó mindent megtanultam, mikorra fogom elfelejteni ezt a sok hülyeséget? Ezt a számos tűzben edzett gondolkodást? Hol találtok még egy ilyen érett tűzhőfokmérőt, mint én? Mert tűzhőfokmérő nélkül nincs ám veszélytelen behatolás. Mennek be a lánglovagok, de nem tudják, hogy odabent milyen meleg a tűz. Én kellek ehhez. A szakmai ösztöneim. Már így születtem, genetikásan, hogy megérezem a tűz hőjét. Néha a nyelvemmel, vagy orrommal is megmondom. Ráadásul pont ma van a szülinapom, köszi szépen az ilyen ajándékot. Én mindenkiért be, de értem senki nem rakta tűzbe a kezét. Sajnos nem. Beállt a tűzoltási tilalom.