Alapítványunk 1887 óta létezik, szakembereink pedig mindig is ott voltak a történelmet formáló Nagy Dolgoknál. Csapatunkban szépszámmal vannak költők, kőművesek, szabadkőművesek, irodalmárok, gyorséttermi filmesztéták, akik alig várják, hogy időben levadászhassanak egy-egy un. „Hülye Szót”, mielőtt az teljesen kifejlődhetne. Az ember nem is hinné, hogy egy ilyen kicsiny szervezet mekkora fügéket aratott már a történelem háromkaros ivókútjánál! Tekintsük át együtt a szervezet életének néhány meghatározó kronológiai állomását:

1887 – Klaus Pronyánszky Tivadar és Gróf Csészényi Ödön egy bányászlámpákat szállító dunai tankhajó gépházában megalapítja az Állami Közjórontó Szavaki Felügyelet alapítványt. A pesti irodalmi élet felállva üdvözli a kezdeményezést, majd mindannyian kimennek focizni.

1912 – Klaus Pronyánszkyt elcsapja egy villamos. A tragédia örömére Gróf Csészényi elnevezi az alapítványt Hülye Szavak Kutatóintézetének, ezzel megteremtve mai profilját. Mikor a bécsi udvarban is híre megy a névváltásnak, az Osztrák-Magyar Monarchiában bevezetik az aranykoronát a forint helyett. Gróf Csészényi beleszeret egy napszámos cselédlányba, akit azonnal elnevez „Cicókámnak”, mire másnap átadják a Szigetvárt és Kaposvárt összekötő vasutat.

1860 – Cicókám és Csészényi gróf összeházasodtak. Az ’összeházasodtak’ bár nem annyira hülye szó, ám Csészényi szerint dehogynem. Azonnal feltalálta az „összebútoroztak” kifejezést, ami sokkal képszerűbb. A pesti irodalmi közélet annyira üdvözölte a javaslatot, hogy örömükben kiásták a Kisföldalatti első állomását.

1914 – Az I. Világháború kitörésekor Csészényi és Cicókám a gróf vidéki kúriájába menekültek, ahol hetekig csak ültek és szópókeroztak. Mire 1939-ben kimerészkedtek, már el is kezdődött a II. Világháború, így duzzogva visszavonultak. Ez volt a - ahogy a francia mondaná - Le Grande Misirable!

1945 – Csészényi székfoglalója az Akadémián: „Ember harcolj, s ne azon, de amiképpen, mindenképpen minekünk, rendületlen, de ám bízom benne, hogy hazánk, s nyelvünk, melyben él a Nemzet, s nem különb-é? Hahj, be bizony” – majd azonnal töröltetni akarta a „Venisz” a „Pozdorja” és a „Töpörtyű” szavakat, de leszavazták. Itt indult meg szellemi hanyatlása és találta ki a "retyerutya, pózdam, pampiri és fanfanfár" szavakat, de ezekre már senki sem figyelt. Ezért a gróf fél óra múlva jobblétre szenderült, poroltó által. Az Akadémia dísztermén lincshangulat sepert végig, szótárakat égettek, és a tömeg mindenáron ki akarta szerelni a hirtelen elözvegyült grófné szemeit, aki megpróbált a vészkijáraton át távozni, sikertelenül, mert annak ajtaja csak oda volt festve.

1915 – Az alapítvány áldásos tevékenységének köszönhetően Ady Endre: Lédával a tavaszban c. költeményéből kihúzatták a minden versszakban előforduló „vazektómia” szót. Mindjárt szebb lett a költemény.

2012 nyarán az intézet 5 perc leforgása alatt, hirtelen nevezte át saját magát másra, de olyan hirtelen, hogy az új név még nem érkezett meg a régi helyére, a középen álló semmi miatt pedig a tagok azt hitték, már nem is léteznek, így a Hülye Szavak kutatóintézete szótlanul, saját magában névtelenedett el.