Hazánk sorsa rejlik, akkor se lesz, ha vajh’ düh legott, se neked, se nekem, de minekünk, s mert mégsem, de amint, és amiképpen, alighanem mégis, több száz, de egy híján jóformán millió elvágyódás véreink, százaink! Keserű hímszó, áruló színű évszaknélküliség egynémely keveseknek szegény, s keserűnyúl. Jöttek a Világháború, majd hazánk összes gyermeke egyszerre lampingfúd ! Kóborbálna köszöntött be 56…és 57, majd 58. Világifjonti szívfelvonulás, de már más tészták fújtak, és epedve, vastövisként, de kettélapátolva, szép nagy Erdély, dicső málvapuszta, nem lesz itt senki meglapulva, hidegvérrel, vérfürdőben nemzeti szafruccsi. Isten és a nyúl! Széptokaj szőlővesszein naptárt csöpögtetnél?? NEM! Nem csókkal nézek rád a remektelen napokon. Tudvalevő fluminensen dezám munkálkodó zefi teoretikus, s facsarja patakvér zengő szájjal a történelmet, feltörekvő alacsonkítás, de ettől nem különben, esetleg anélkül henyészkedik. Homályban sopánkodva eszterleg milliókat halva hagyott csecsülszopott és tartósítószer nélkül abcúg, szálkás deszkákból asztalt ácsolá, hogy rajta rántott harcsaszájat majszoljon untalan. Saját vágyódásunkat gyötrő keserévé okádjuk, közösségi ivadékaink, komisz magánsertés. Tányérnyaló, elpogányosodott penyoma, mely tizenkilenc kvatil bolsevik bekecsve tunyúl, messze rabigába! Fényesebb a láncnál. Akard!

Mintha alkat lenne az ajkadon, alacsony arcodon! Méz helyett virág nyílik ott nagyon, sárba segalázva! Szavamra, hidegvérrel nők, asszonyok, emberek és gyerekek szafruccsi feketeszer csipeszerdőn át! Engedje meg, hogy írom neked, ha idege engedi vagy bánásmódja másként nem kívánja... Mely nemzett világa szépre nyílik. Létezése másként ne legyen! Orcádon csókolni jobb és bal fejed, ólomlábakon. Marx, Trockij, Tolstoj, Szaharin, Szartre, Nospa, Künnbéla, Nícse, Dedalon. Szépséges Sasoda. Lompos babacinna ködveszve.

Fáradhatatlanul kohó, vagy tavalymenti fagy, nincs értéke az írott szónok, se nyelvnyesedék, de te mindenképpen vesztel, ha el nem hunyászkod. Gyermekeink síró arcán csöcsve alulról cicerózva, hogy unokáink majd körbe svaffolják, mosoly fakadjon szendi kék szemükben, nóta sercen zöld fülükben, erő náti kék kezimunka, sárga lesilesve, bűneink svehátját ki fogja lemosni rólad?? Nem a szélső a jobb fajmagyar.

Én nem leszek senkinek a dolóreze!! Lelkünk rohamsisakban száguld fánfi, megtépázott zászlajunk honey identitásunk egyemberként üszött bele egy gyapot szomor vanbóciba.

Bolsevik húsosfazék nemtom lenyelni fogja fehérléptű fancsi uszkve maroktartó, élősködő participó! Vas esztergán forró ólmot, öntsünk végre puszta fizet a mozsárba kegyetlen, hallgass a szívedre, Samantha fineszre. Mert lesz asztalunk bővelkedik teríték s nemesétkek: Töltött lóhomlok, rántott kacsacsőr, níveás kenyérrel, Szénsavas pogácsa, Tejszínhabos szalonna, Kanáriízű jégkocka, Macskafejleves, Nyalókafőzelék, Pocokfelfújt, Vaníliás disznósajt, Visszapillantó tükörponty, Osztrigamosoly zsírpudinggal, Sárgarépamorzsa költőnyesedékkel, guanóleves jószagszósszal.

Szabadság. Merj, hogy akarj. Segít az Úr, hogy megtartsd a te jószágodat, ha megérdemelted.