A Titanicot végül a fürdőszobaajtóra ragasztották, mert ott szerepelt a takargatnivaló, hozzátartozói szennyeződés, jól elfödte azt a foltot, amit a mamika hányt oda múlthúsvéton, és sehogy se jött le a ragaszkodó pepszinje: beleette magát a fába, bárhova is sikálták.

Lacika csontig lekérdezte mozis nagybátyját, mikor hozza már a Vasembert meg a Pókot. Ekkor elmagyarázta a gyereknek, hogy csak akkor veheti ki a neonos plakátfoglalatból őket, ha már lement a film, matinén is, mindenhonnan, és akkor. Volt öröm, amikor megjöttek a sietősen összetekert trombiták, családilag beterítették velük a nagyszobát, és felülről lecsodálták a sok lapos filmet.

A múltkor előkerült a mozipincéből 3, kiakolbólított Utolsó cserkész, meg Reszkessetek 1-2 és némi Die Hard, meg X akták: the film is. A kisfiú ítiért könyörgött főleg, meg régi Csillagok háborújáért, de a nagybáty érthetően elmagyarázta neki, hogy az eredeti Csillagok már mind gyűjtőknél vannak, legfeljebb reprót tudna szerezni, de ahhoz neki be kell menni a központi multiplexbe. Itt a Rózsa moziban nincsen.

Na, de legnagyobban a G. J. Joe-sat várta a kis kópé, a katonásdizósat, azt magának akarta, a kisszekrény fölé, hogy az ágyból is láthassa. Egy James Bond, Casino Royale teljes egészében rákerült a konyhára, ugyanis a lambérián egy felrobbant kávéfőző makacs emléke éktelenkedett. Folt és nincs. Az előszobába ment a Mátrix: újratöltve és a Táncoló talpak, arra a falra, amelyiken a kutya mindig komótosan végighúzza magát, ha bejön. És a nagy szürke sáv már el is bújt. A Király beszédéből több is volt, így szuperül elfedte a nappali déli falát, ahol nem volt tapéta, csak a fehéren panaszkodó hűlt hely. A király mellé került a 3 Utolsó cserkész, ám az utolsó utolsójának vége rálógott már a teraszajtó üvegére, elfogva egy kicsi fényt.

És ez a kis takarás indítja el az egész hülyeséget… 

Az anya egyik reggel felnyomott a konyhaablakra egy 40 éves szüzet, mert túlságosan benéztek a galambok. Az egész ablak elsötétedett, örökre behunyta szemét. Szolidaritásból a többi ablak is elplakátosodott, anya az Alien függönyökről sem feledkezett meg (azért Alien, mert a Fűrészestől félt …) Ez a hülye régi ház átértelmeződött, már csupa idő, szín és idő, az egész mindenség túlságosan besötétedett filmek által, Alkonyattól Klónok támadásáig.

Az emeleti ablakokkal volt a legnehezebb elbánni, a reluxa lamelláira rákasírozni a felcsíkozott filmeket, de ment. Kisvártatva sok-sok Kungfu panda tekintete tekintett le az utcára, onnan fentről, a mozgófilmek magasából. A Gladiátorból kettő jutott anyu hálószobájának, teljes harci fegyverzetben másztak fel mind a plafonra, onnan néztek le az alvó nőre, harciasan, talpig férfiként.

Ha a pöndörödéshez szokott dacolós darabokat nem fogta oda a cellux, hát anya jól odaszögelte a falhoz. És a plakátok csak gyűltek, jöttek, itt otthonra találtak. Hova máshova is mentek volna, mint ide, a plakátok házába?

Aztán anya egy szép napon elővett ollót, cérnát és varrni kezdett. Kitalálta, hogy előállít magának egy Gettómilliomos kosztümöt Bombák földjén kalappal. Mivel Angol betegből volt rahedlinyi, lassan az egész család abban járt. Elhordták mindennek: szabadidőnek, elmenős ruhának, ünneplőnek, attól függően, melyik színét domináltatta ki anyaszabó. Ha kellett egy elmenős tisztafehér, arra bármelyik jó volt, pusztán csak megfordította, és jónapot. A magyarokból zömében papírpulóverok lettek: így járt az Egy szoknya, egy nadrág, A szex és más semmi, meg a Meseautó. Az SOS szerelmet viszont anyu kidobta, mert nem értette, hogyan lehet sós egy szerelem, „ez butaság, semmi értelme!”

Amikor a mamika váratlanul meghalt Torinói lóba tekerték el. Nem mozdították el a testet, ki az épületből, kórház, vagy egyéb hülyeség. A házi gyászszertartásra Batman: kezdődik öltönyt varrtak, amit utána az utcán is hordanak majd, csak az eső ne essen, hozzá nyári kalapot az Avatárból, ofszet moziszövetből.

Egy nap anya rájött hogy a Majmok bolygója rántható és remekül mutat az ünnepi asztalon. És ebben a családban már minden nap ünnep volt…

Lacika el akart menni innen, elvolt picsorodva kám kicsit, amikor anyu shortot varrt neki a 101 kiskutyából: csurom puppy volt a gyerek, tetőtől-talpig, mégis gyakran hisztizett a takonnyi méltatlan, hogy fél. Mitől? Bármelyik gyerek cserélne a felével is! hálátlan kis biomassza!
A szomszédok tisztára sajnálták a családot, úgy, ahogy volt.

A plakátok háza nem engedett meg józan eszet.

- Törődjön mindenki a maga dolgával - mondta anya a mindenkinek, minden érintettnek, miközben ijesztő sebességgel dolgozott egy Mission impossible táskán.

A téglák egy szép nap megrogytak, a falak feladták, az ablakok bejöttek teljesen, szerkezetileg szépen ellehetetlenült az épület… és az egész mindenség filmek pehelysúlya alatt roskadt magába, szomorú színkupaccá, és íme, egy szerencsétlen plakátiglu, melybe komplett család épült.

Mi a halivúd??