Mi a nők titkos titka?

nok.jpgBejelölt a Fészen egy rövid nő, elég hangosan. Azt kérte, dicsérjem meg a fellépését. Erőszakos termetű, rézsútos magatartású nő ez. Van benne valaki. Van benne élet. Kiszedek belőle. Mert mi a nők titkos titka? Mennyi és meddig? Kérdezni könnyű? Elmúltál már? 18? Ez a teremtés nem problémamentes. Azt mondják, egy ilyen nő túlságosan igénybe veszi az izületeket és az idegrendszert. Na, de maga az élet is igen igénybe veszi az idegrendszert és azokat az izületeket. Minden maga az élet.
- Nézel engem mióta? – kérdezte, és én septiben bejelentettem a közvéleményem: nem.

De akkor mit akarok? – kérdezi langyos szájjal, majd lapos saját maga fotójára hivatkozott, hogy láttam-e, milyen céltudatos rajta a teste?

Akire szükségem van, az egy jó szerkesztő, lehetőleg nő vagy férfi, aki beletép a szöveg húsába és felteszi a kurvára megfelelő kérdéseket. Pórul van járva az olvasó, ezen a szilárd szövegfelületen, melyen megcsillan a nap, beleveri a szemébe.

Nehéz arca mosolytalan. Csőcsere és bálabontás – egy jó nő rossz hívószavai.

Lemegyek az utcára.

Megy az utca, hiteles gyalogosok, haladnak a haladékok, motoszka, tehetségesen szedik a lábukat. Találtam egy hangvillát a járdán – vagy járdát találtam a hangvillán. Ezen a Fészes nőn járattam magam. Egészsége ápolt, de arca tapstalan, kedve élménytelen, tekintete földhözragadt. Ezt meg is írtam neki, betűkkel, mondatokkal, értsen a szóból.

A lány kinevetett a száján, majd sebesen elvonult. Utána akartam szólni, de már túl messzire ment. Szerintem táncoló mozdulatokkal mulattatja magát, le vagy fel, ezek után. Hangot adott nekem. Legalább valamit.

Ő az a fajta nő, aki nem buta, csak indokolatlanul reménykedő. Mondok egy példát például: ha kitörne a zombiláz és a kedvenc anyukája zombivá fertőződne, jóvágású magam meg a szeme előtt likvidálná a fejét, soha nem értené meg, legalábbis aznap nem, hogy mit miért tettem baltával. Végig abba a gondolatba kapaszkodna, hogy anyu csak beteg volt, menthető, én meg hiába győzködném, hogy téved, mert ha nem vágom le, megeszi az agyát. Nem hinne nekem, csak a saját feje után menne, engem utálva, aki józanul vágtam le hozzátartozóját. Én érvelnék, ő meg ugyanazt hajtogatná, ugyanazt hajtogatná, ugyanazt hajtogatná, hogy piszok gyilkos vagyok, mert kivégeztem anyja fejét. Hite ellenére, az anyja nem gyógyult volna ki soha a zombiból. Nem, ez nem olyan.
Olvastam egy erdélyi erdei bölcsességet, állati: „ha a medve rád veti magát, nehogy azt hidd, hogy olyan könnyen lepereg rólad”.
Azóta volt azóta. Kettőt beszéltünk mindössze:
Ő: jeansemben méltán koronázatlan teremtés vagyok.

ÉN: Van kinek köszönni a segítséget. Én rajtad múlok!

Kazalnyi kedv – azom van. És vele álmodtam. Az a baj a rémálmokkal hogy nem tudod becsukni a szemed, mert a kép benned van, benned meg nincs becsukható szem. Nem minden rémálom jó. Ez a nő egy egész alakos időzítés, rekkenő vízhal, az ilyennek érdemes rontani a kedvén. A pillanatban nem járt soha, meg akar felelni a mindenkinek, lefejelni az elvárásokat, saját egészségére káros, olcsó pénzért. Intim lelkezete a döngölt márványpadlón érvényesült. Stíluskabát, rozéfröccs, válogatás, vékonycigi, nemestartás. Túlságosan nő akar lenni ahhoz, hogy boldog legyen. Nem engedi meg magának. Megosztott arccal eszkuzálja magát, szereti, ha használják. Ő egy mű-tárgy: hozzá érni tilos, az etetése is. Szétirgumburgumolta önmagát, hogy elhitesse: trendy. Szíve belül van és birizga, lelke terpeszben. Szemérmetlen grillcsirke pucéron, 178 centi csalódás, slágergyanús kacaj, a jó ízlés határait betartó. Minden másnak nincs értelme, csak lelájkolni, megteccikkelni.

Ő egy papnő, aki nem tudja, hova higgyen, ráhiggyen-e a meglévő hitére, vagy várjon, míg elapad a régi? Egy főre eső szavas eső. Beszéltünk telefonon. Lehalkított hangja közel hajolt az arcomhoz, kitette magát, kitett magáért, hangja eltört. Magunk közt vagyok. Fütyülj rám!
Ez a nő vajon mikor és hol vesztette el az ártatlanságát? Nem azt. Az igazit. Na, ez a nő legtitkább titka.

Címkék: szex, divat, basz, rumpuncs