Ha nem akarsz nyerni a lottón, olyan számokkal kell játszanod, amiket sosem húznak ki. És akkor elkerül a medencés ház meg a monogramos kertkapu. Ez a legjobb luxushárító módszer. Ha gazdag vagy, hova lesz a hádai bálabontás öröme? Olyan világban élnék, ahol tilos az éhezés, márpedig a bőség elkerülhető. De ha a jólét és gazdagság útját választod, csak el kell képzelned, amit akarsz! Üldöz majd a szerencse és a jóreménység foka, csak győzzed lenyelni!

Már az ókori görögök és babilóniaiak is szerettek képzelődni és mennyi mindenük volt! A régészek a mai napig sem győzik kitúrni a földből! Mindannyiunkat egy végtelen erő mozgat, és ugyanazok a törvények vonatkoznak ránk. Az univerzum törvényei olyanok. Egy másodpercnyi komoly koncentráció, illetve a változás és siker iránti kínzó vágyakozás messzebbre juttathat minket, mint többévnyi lassú, normális erőlködés. Felfeszíti a hitetlenség, a gyengeség, a tehetetlenség és a lekicsinylés börtönének rácsait, és végre mi is átélhetjük a győzelem örömét. Hangolódni kell az új frekvenciára, ami már vár ránk. Ahhoz, hogy nagyobb kínálatból válogathassunk, növelni kell az igényeinket, és ha tudatosan növeljük az igényeinket, a kínálat is szélesedni fog. Mindent, amit az életedben tapasztalsz, te magad vonzottál be, mégpedig az elmédben megjelenő képek által. A gondolataid által. Bármi is történjen a fejedben, az előbb-utóbb az életedben is megjelenik. Ez a törvény határozza meg az univerzum egészének rendjét, beleértve a te személyes életed minden egyes pillanatát és történését is. A bölcsek mindig is tudtak erről, egészen az ősi babilóniaiaktól kezdve. Egy kis, kiválasztott embercsoport mindig is tisztában volt vele. Ne akard, hogy az öröm érted menjen.

Minden piszkosság a Teremtésnél kezdődött. Amikor megindult a kiáradás, a sereglés. Mink! A Lénységek. De ma már minden a Mennyek, a Teljesség hajnalán felé halad, hiszen annak idején onnan indult a vágyakozás-roadshow. Rögvest levezetem neked: ugye, amikor a Lélek kiszakadt a Pariból (kiűzetett, de ment az magától is) mert unalmas volt, és egyre keményebb dolgokra vágyott, úgymint a föld és a kőzetek. És így jelentek meg az első sziklák, kavicsok, macskakövek és rubintok a földön. És ezek már abban az időben is nagyon kemények voltak, nem puhapáncéllal születtek, elhiheted. Ezek a szilárd dolgok aztán mozogni kívántak… és így születtek meg az első növények, akiket a szél cirógatott, macerálgatott kellemesen, jobbról-balra. Így nyilatkozott lehetőség az első fűnyírásra is. De ez így még mindig nem volt túl izgalmas, így hamarosan repülni és hullámozni vágytak mindjárt - így jelentek meg az első felhők és első vizek. Ez még mindig nagyon unalmas volt, mert semmi vérengzés, semmi harapnivaló, semmi szexezés… ezt a három dolgot egy egységcsomagban akarták, s így jelentek meg az első dínók. Ezek az állatok, bár nagyok és elég vérengzősek voltak, sajnos iszonyú buták is. Nem volt ez így jó, nem akartak termetesen buták maradni. Akkor a Lény kifinomult és érzéki akart lenni, így hívta életre az Embert és a szomöliét. Végül a Lény gondolkodni, érzékien szexelni, gazdagodni, háborúzni, meg gasztroblogot vezetni kívánt… És így született meg az első emberiség. Meg a netpornó. Most itt állunk. És ezt az ívet ma is látni, külalakilag. Elmagyarázom. Az ív (vagy skála) alján a vad és nehéz bálna, meg az elefánt és a köves hegyvonulatok állnak, pl. a Bükk (ők a skála eleje), aztán van a denevér és a madárpók, amik mindketten szörnyűek, (ők még mindig az ív elején vannak, de erősebben mozognak, mint egy hegy). Aztán van a szépséges lepke meg a rigó, amik tök szépek, helyesek és légiesek, (ők az ív közepe). És van az ember és a bárány, amik mindketten szépek és kezesek néha - ők állnak jelenleg a jelen haladási ív fővégén… Világos így?

A csúnya, nehéz dolgok a pókon át a kifinomult zeneképes emberré lettek, s lesznek, onnan pedig visszahajlás következik a Pariba. Mit nem látni ezen?? Így volt ez, amikor kiszakadtunk a Teljességből, és most vissza. Mindez miért? Minek ez a hosszú, önmagába vándorló túra?? Azért, mert minden mindig lenni akar. A Lény pedig nagyon akarta a levést. Akart. Érted? Vágyott rá az agyával, és egyből lett is!

Érezni akart a Lény, de érzékien közösülni és rántottát sütni csak az ember képes. És a nők! A nők, az istenadta nők! Ők nagyon kellenek a szexhez, általában mindig, és azonnal, már a gyerekkortól kezdve. Hiszen az előbb vázolt haladási ív az ember perszonális életében is megfigyelhető, mert röpkében is lezajlik az a minievolúció: ugye, először ebihal vagy, majd zigóta, végül ilyen nyomicsecsemő-embrió, aztán csetlő-boltló majomszerű babateremtmény.  Mindez megszületik, kis gyilkosnak, ösztönállatként gondolkodva. Amikor ovis voltam, majd szétpattant a bugyim attól a szexuális-féle izgalomtól, …amikor a csoporttársaimat kínozhattam. Volt egy kislány, akiből minden nap levágtunk egy apró-apró darabot, és megfenyegettük, ha otthon elmondja, megöljük és megdöglik. És annyira belelendültem a vagdalásába, hogy a kislány egy szép nap elfogyott. Se az óvónénik, se a dadusnénik nem tudták, hova lett, széttárták a kezüket. Az anyukájának azt mondták, biztos lefolyt a lefolyón a déli nagyzuhanynál. Történt már ilyen… Tehát ezért akart a Lélek állat, ember, gyerek, pervi, netán náci lenni: a kéjes erőszakért, mert az olyan undorítóan jó. Minden jó, ami tilos. A kéjgyilkos sem azért öl, mert fizetnek neki érte. Érted?
Szóval, ilyen a gyerek, aztán kiviselkedi magát a felnőttségben, és csak akkor öl szexuális erőszakkal, ha megkompolyosodik, de akkor meg elviszi a rendőr.

Ennyi az előzmény a Teremtős Képzelet tanához. Tehát mindent megkapsz, csak el kell képzelned. Ha bárki gondolkodik, erre csont nélkül rájön. De vissza az agyi teremtésre és a teremtő vágyakozásra. Ez a secret legyen a Titkod, a tied, használd. Elmondom most a saját életpéldámon keresztül, én hogyan kamatoztattam és szüreteltem le a secret népjóléti tavaszát:

Nem vagyok király, se vagyonos képviselő, csak egy szimpla pénztáros a hiperben. Tavaly én voltam a kerületi leolvasó bajnok. Miért? Mert akartam és elképzeltem. Meg is kaptam. A csapatépítő tréningen együtt edzettem a műszaki osztály vezetőjével, aki addig a legügyesebb vonalkód leolvasó volt. Utána elő is léptettek és még egy nyomkövető ékszert is kaptam a karomra, hogy tudják a főnökök, merre járok. 1 kasszánál 10 vásárlónál több nem állhat, ilyenkor újat kell nyitni, és én rohanok is, sebes kezemmel letakarítom a vásárló tömeget. Egyszer majdnem én lettem a Holnap dolgozója, már a kinagyított fotómat is megküldte hozzá a központ, de egy kollégám, a Gyuri, elém tülekedett, és rosszhírem keltette. Gyuri régen szárazárus volt, majd vegyes, végül vegyi, hal és bio… aztán kasszás. Miatta nem lettem. A leltárnál mások előtt csúnyán kiabált velem. De most elkezdtem rátitkolni, arra, hogy a Gyuri haljon meg, és jöjjön vissza a raktáros Berci, akit miatta bocsátottak el, mert Gyuri túl fiatal volt akkor, és pont ilyen kellett, nem pedig a hozzá képest öreg Berci.

Lett a Titokból nagy baj. Nagy baj. Nagy bajhé. Mert Gyurit nem rég elcsapta egy kamion, belevasalta az aszfaltba, a helyszínelőknek úgy kellett feltekerni őt, mint egy szőnyeget. Ezt én titkoltam rá…

Élet, 360 + áfáért. 360 fokos fordulatot vett az életem, mióta Titkolom. Ami a külalakom illeti, most azon vagyok, hogy izmosra gondoljam magam a csajozáshoz. Szép testben örömaréna az élet. Azt már korán megtanultam, hogy egyszerűbb olyat kívánni, ami már eleve megvan. Híres brit idegológusok támasztották alá, hogy létezik az a zártláncú DNS, ami teremtőképes, és az idegvégződéseinken áttétet képeznek, és behívják, ami kell.

Bár a kívánás-gén nem csak az emberben van, a gondolkodás-és tudatos tervezés génje viszont csak. A secret szavakkal és írásban is terjed, kijelentő és felszólító mondatokkal egyaránt. A boldogság és a beteljesülés az ember gyönyörközpontjára hat, a jó dolgok pedig különösen fontosak neki.

Van a nagy titok és a kis titok. A nagy a kicsiből lesz, a kicsi viszont több kisebb titokra oszolhat.  Példa kisvártatva: régebben nem szerettem kakálni, mert olyan maszatos, meg fúj, de egy idő óta elképzelem, hogy mégis szeretem, és ma már nincs ez a fóbiám, ellenben hat másik igen.

„A nők gyakran szeretik a meredek és durva férfit” - ezt a krédót mélyen letüdőzve elkezdtem betitkolni egy randinőt… Na, nem valami nagy cárnőt akartam bevonzani, elég volt nekem az illatosztály egyik vitrin-nyitogató / és termékminta-smink felkenegetője. Alacsony, vékony, festett haj és fej. Egy levezető eü-kúrásra most jó, nem?

Bunkósági leckét vettem a bunkó gyógyszerészemtől, aki úgy üvölti le a néni fejét, ha nem írja alá időben a vényt, hogy csak porzik, de az igazi prosztótól még mindig messze vagyok.

Onnan ismerni meg a felkapaszkodott prosztót, mint a főnököm pl., hogy mindig egy köteg húszezres van begyűrve a farzsebébe, és ha valahol fizetni kell, hanyagul előveszi a köteget, lustán lapozgatja és nyeglén számolni kezdi, direkt elrontja, majd újrakezdi, hogy mindenki nagyon megpillanthassa, végül csak talál kisebb címletet. De én nem számolok semmit farzsebből.

Szóval, a nő a határozott bunkót szereti és én eleget tanultam, hogy ilyenné legyek: bunkón rányitottam, a raktár sarkában éppen hideg élelmét kenő nőre:

- Teee, állatarcú lány, mit képzelsz, rögvest felvágom magát, úgy ám! Sárdönét préselek a nemi központodból és lefetyelem majd napestig!!!

- Hú, de jó bunkó vagy, a tested is szuper! – örvendett a csinos jószág, a Klárika. Egyből megváltozott a hangnem, addig le se szart, sőt, egyszer még a felmosó vödröt is kirúgta elém gúnyosan. A kurva.

- Teee, alantos anyájú vidéki cédanő, meg leszel te csinálva. Használt csajszi. Hegyesedjünk, berzengjünk szexel !!! – így én.

Aztán a kiabálásra előbújt az áruátvételből a csupaizom csupabunkó Lacika… Elvárta, hogy féljek termetétől. Na, azt várhatta, mert én ránéztem, egyenesen rá, úgy, de ilyen tekintetre nem készítették fel az OKJ-s targoncakezelőin, és már hordta is el magát, úgy elhordta magát, mint egy szakadt farmergatyát, úgy éljek. A csaj még nem hívott, nem tudom mi lesz, remélem, valami.

Tapasztalatból tudósítom, hogy a secret nem mindenre jó. Például kreatív színházra nem. Mert próbáltam egy kicsit a Pesti Improvizációs Stúdióban működni hobbi szinten, személyiségfejlődni, de amikor mondták, hogy mondjak egy helyszínt és egy szitut, lezsibbadtam, semmi tér nem jutott eszembe, de kirögtönzött egy hájas barom barátom. Végül ő mondta a szituációt is, ami az volt, hogy ideges ember kimegy a vécére, de foglalt… A többiek jól vitték a témát és jól is érezték magukat, hitelesen idegesek, és itt leblokkoltam, csak hebegtem-habogtam, végül bekiabált egy néző, hogy csimpánz vagyok, mire elszaladtam.

Aznap este, ahogy tévéztem, rájöttem, hogy nekem nem csinálnom, hanem írnom kell a dolgokat, a témát, érted? Pont akkor jöttem rá minderre, amikor a tévében a hajdú pétert győzködte saját műsorában egy parókás öregasszony, hogy ugyan, énekeljen már kedves péter, és a kedves péter egy darabig tiltakozott, hogy á, ő nem olyan énekes fajta, majd hirtelen felpattant a fotelből és énekelni kezdett, gyorsan és hangosan: láma szeme, láma szeme sötétkék…. Rárárá…. Ráráráá…rááá  elég szép! Ekkor döbbentem rá, hogy nem kell azt csinálnom, amihez nem értek.

És ekkor ragadtam tollat, hogy megírjak egy rövid szituációs kabarékomédiát, egy valódi színdarabot, aminek a Sajórgia címet adtam.

Íme:   (békebeli magyar humor)

(Hacsek a kávézóban ül, Sajó érkezik, bőr tányérsapkában, kivágott seggű farmerban)

SAJÓ: Alászolgája!         

HACSEK: Alászolgája szivikém. Szuperül néz ki.

S: Ne is mondja, Hecsekkám, ne is mondja!

H: Hát maga is beült ide, a Ciklámen resztórantba, egy kapucínerre, mint én?

S: Be. De meggyűrte kegyed arcát a tegnapi orgia. Netán az ön nemes járataiban tűnt el az az orbitális dildó, amit a grófnő hajnaltájt keresett?

H. Már megbocsásson, de az enyémben aztán nem!

S: Na, aztán mit szól ahhoz, hogy egyre többet fantáziálok arról, hogy nőket borotváljak kopaszra. Ápropó, említettem már, hogy szexkínzókamrát létesítettem a pincénkben? Tudja, ahol az Icuka esküvőjére tároltuk lókalbászt. Ej, de szép mennyasszony volt…

H: Mit beszél? Maga őrült! az Icuka? Szép? Mennyasszony? Akkora darab őnagysága, hogy én háromszor elférnék benne.

S: Aztán mondja csak, használ maga öklöző zsírt?

H: Egek! Az öklöző sír? Ki bántotta meg?

S: Maga ökör! Marha! Nem az öklöző sír, hanem … a …áh, nem is értem, miért beszélgetek magával.

H: Szerdán megyek a Fisting and boundage partira. Már olajozom a gumiruhámat.

S: Na hallja! Szívesen látnám magát andráskereszten…

H: Ne is mondja… a hétvégén voltam, nagy szél fújt.

S: Mi? Hol?

H: Hát, most mondta… Bükkszentkereszten!

S: Maga ökör, az andráskereszt! Hol a bükk abban? Majd kollapszust kapok mingyá! Hogy a segged egyen lóhúst!

H: Méltóságos uram, engedje meg, hogy igennel feleljek!

S: Aztán mit szól, hogy jönnek a német náspángolók is a black dream fétis partira…?

H: Micsodaa? Fétis-paripa? Annak mekkora lószerszáma lehet!

S: Az nem paripa, maga ökör! Hanem partira. Kezdem elveszteni a türelmem!

H: … ez a pantalló egész szépen kihozza kegyed fiús vonásait…, jesszumpepi, de kívánom magát!

S: Mars ki!

H: A vécében várom… a lyuk másik oldalán.

Hacsek el

/          függöny /

A darabom csúnyát bukott, azt írta róla a Színház és film kritika, hogy „se nem humoros, sem semmilyen, csak szar, és passz” majd a szerző egyenesen „tollfosztásra” bujtogatta ellenem az olvasókat. Még a Sas-kabarénak se kellett.

Secret ide, Titok oda, az ember kívánságait felsőbb hatalom bírálja el.

Én csak jó szeretnék lenni. Ennyi. Mert a jóság és akarás a legszentebb ötvözet.