A felhőbróker

mac2.jpgA hetek óta tartó szakadatlan esőzések miatt csúnyán kiáradt a Bodrog: fütyült ő a homokzsákokra, az elöntött belterületre, a szomorú háztulajdonosokra, az eláztatott termésre, meg az előrejelzésre: ha áradni kell, akkor áradni is fog, kérlelhetetlenül. A Bodrog teljes magyarországi szakaszán elrendelték az elsőfokú árvízvédelmi riasztást szombat délután. De ez már csak látszatintézkedés volt, csók a holtnak. Az árvízvédelmi készültség ellenére a víz áttört a homokzsákokon és beköszönt a faluba. Vasárnap motorcsónakkal érkezett a templom elé az Észak-magyarországi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság árvízvédelmi osztályának vezetője, de azonnal vissza is fordult: odabent gumimatracon folyt a mise, ezt egy kicsit elnézte, mert ilyet még nem látott, majd elevezett. A térségben a szombati tetőzés óta a folyó több mint fél métert apadt, de ez sovány vigasz volt, hiszen a felső szakaszon továbbra is intenzíven áradt. A jelenlegi vízállások alapján Tokajnál a várható tetőzés hétfőre jósolható, sok-sok centiméter körüli értékkel.

 

Vasárnap megérkeztek az első közvetítőhajók. Az egyik riporter egy tévéemblémás gumicsónakkal kievezett a szárazföldre, majd azt mondta egy helyi zsákcipelőnek, hogy ad egy ezrest neki, ha megrángatja annak az árvíz-néninek a haját, aki ott sepregeti ki a vizet a konyhájából, mert a sírást azt nagyon szeretik a hirdetők. A néni az első rángatásra nem akart sírni, a bérhúzó második próbálkozását pedig arcba fejeléssel reagálta le.

Szerencsére bőven volt nyár, de bőven volt eső is.
„Vigyázzunk, nehogy a hideg árvíz a felhevült testünkre ugorjon” – intette az árvízi rádiós a homokzsákokat cipelő hallgatóit.

A polgármester délután érkezett, majd egy piros fecskében be is merészkedett a kiáradt folyóba, hogy bemutassa: nem bánt. Még egy seggest is ugrott a kameráknak, alámerülve, (bár nem merte kinyitni a szemét a víz alatt, mert félt, hogy a Bodrog befolyik a fejébe).

Ebben a faluban a bajusz volt a divat, (a férfiaknál is), és minél peckesebbre volt pödörve, annál nagyobb volt a tekintély. Az ázott arcszőrzetű Dupló Tamás jegyző a kéményébe kapaszkodva így kiabált:
- Én mondtam, hogy túl fönt van a Bodrog. Veszni látszik minden, de szerintem van megoldás. Hívjuk el Dőner Györgyöt, az ország legleleményesebb felhőbrókerját!

 

Így is tettek. A bróker már másnap ott volt. Egy öreg béres ment ki a felhőbróker elé a vasútállomásra, az egyetlen szárazon maradt traktor hátán. A felhőbróker alig szusszant, a gumicsizmás polgármester máris erősen megrázta a kezét.

- És hogyan kívánnak fizetni? – hűtötte le a falufő lelkesedést Dőner.

- Nincs pénzünk, ami meg van, az kell a kármentésre. Vigye a templomot!

- Otthon már van egy.

- Akkor kap fél millát és egy szép földterületet a faluszélen, gyümölcsössel.

- Hááát… Nincs valami egyéb? Relikviájuk például? Középkori arany csecsebecsék. Minden falunak van. Mi van a múzeumban?
- A múzeum üres, raktárnak használjuk, a helytörténeti kiállítás pedig a falu legidősebb emberének házában van, aki még benne lakik, és az a gyűjtemény is csak újságokból meg régi halászfelszerelésekből, mezőgazdasági cuccosból áll. Nem hiszem, hogy maga túlságosan beizgulna tőlük…
- Hát nem. És nincs valami szent izé mellszobra valahol? Aranyból.
- Nincs…

- Akkor mégis kérném azt a gyümölcsöst, de templom nélkül.

- Megegyeztünk. Mikor lát munkához?
- Azonnal.
Dőner munkamódszere egészen egyedi volt. Először is felmérte a kár nagyságát, majd a szükségnek megfelelően hívott le időjárási frontokat, magas és alacsony nyomású légörvényeket, zivatarokat, elszórtan záporokat, ha kellett, esetleg egy kiadós kánikulát. Ebben az esetben az utóbbira volt nagyobb szükség.

Dőner György csípőre tett kézzel méregette a szürkén hömpölygő árvizet.

Kibaszott Bodrog – gondolta Dőner György, felhőbróker.

Kibaszott Dőner György – gondolta Bodrog, a kiáradt folyó.

- Mennyi a kánikula darabja? Hogy áll most? – kérdezte a polgármester enervált arccal.

- Ne tessék aggódni, nyáron mindig olcsóbb – felelte a felhőbróker. - Ki kéne szárítani a környéket, elég sürgősen. Legyen az, hogy az összes felhőt eladom a környék fölül és csak kánikulát veszek, így a fölösleges túlfolyadék pára formájában távozni kényszerül.

- Tegye azt. Ez a maga asztala, maga a star, mi pedig, úgymond, csak amolyan felhőoszlató-antitalentumok vagyunk.

 

Dőner nekilátott a tranzakcióknak, előrefolyósított, majd lehívott három kánikulát. Munka

közben ügyetlenül ráhajtott az egyik mentős lányra a Vöröskereszttől.
- Szia, kislány. Elég ellenállhatatlannak gondolsz?

- Hobbim van: a pörgős zenehallgatás – a csaj csak ennyit mondott magáról, és ennyi éppen elég volt Györgynek, mert közben vadul tapogatni kezdte a csaj seggét, aki védekezésképtelen volt, hiszen egy 20 kilós homokzsák pihent a vállán. A lány csak kacagott, majd kiábrándított:

- Nem kell, katasztrófa-kapcsi. Addig járnánk csak, míg az ár levonul, erre a kis időre pedig nem érdemes, mert aztán vissza kell mennem a férjemhez Badacsonyba.

- De csak egy dugás lenne. Nem konkrét járás. Csak szex. Nem szeretnélek közben.
- Áh, én akarok előtte ismerkedni. Még ha alkalmi is. Legalább 50%-ig meg akarom ismerni az alkalmi kapcsolataimat is.

- Hu, bazmeg - sóhajtott Dőner, majd gyorsan mesélni kezdett magáról, az anyjáról, a kutyájáról, barátairól, suta tinédzser szexuális próbálkozásairól, hol nyaralt tavaly, és az ex-kollégáiról, akik szintén az övéhez hasonló érdekes foglalkozást űztek:

- Volt egy kollégám, aki időbróker volt: vissza tudta tekerni a kellemetlen pillanatokat azok megnemtörténtéig, de egy idő után nem tudott elszámolni a saját idejével és elkezdte lopni az időt. Amikor eljött az ideje, lefülelték és hosszú időre sittre vágták.
- Gonosz. Gonosz, gonosz… - mondta a lány.

- Gyere velem a VIP-menekült sátorba, van ott minden, mi ingere! Szilva, sült, …ágy. Torta.

- Pompás a torta. Pont ma van!
- Akkor boldog névnapot! Egy névvel újra öregebb lettél.

A lány nem tudott ellenállni a korábban elhangzott információknak, így György hamar meg is kapta a szépséges árvízi lányt a VIP sátor egyik királyi lakosztályában.

 

A belvíz makacsul tartotta magát, pedig már erősen dolgozott rajta a kánikula. Az elterelt víz új utakat talált magának és elindult a Petőfi utcán felfelé… Egyenesen a német 

fürdőhabgyár felé, …ej, csak az ne lett volna ott! A polgármester azonnal betelefonált nekik, hogy csináljanak valamit, mert megy a víz. Ők erre gyorsan felhívták a német anyavállalatot, a Der Schaumwasser-t, hogy mit csináljanak. A marketingosztály reklámot akart, amolyan gerillamódra, hiszen ha felhabzik a falu, akkor benne lesznek a híradóba, vicces videók terjednek majd a neten stb, ezt nem hagyhatják ki. Víz van, szer van, miért ne haboznának? Úgyhogy ne tegyenek semmit, sőt, nyissák csak ki a víznek a kapukat és segítsék féktelen nászát a fürdőhab extractummal.

 

A polgármester elkapta Dőner petyhüdt hímtajgát és alaposan megszorította:
- Sürget az idő, mester! – sziszegte neki.
- Nem tudok többet tenni! Ez már az elemek harca! – válaszolta az izzadó Dőner.
- Nem lehet gyorsítani rajta?
- Ez nem egy bicikli!!

- De mit csináljak ennyi vízzel?

- Idd meg, bazmeg!

A polgármester zavarban érezte magát, mint iPad a csigafészekben és dühösen elviharzott. Onnantól kezdve már csak sms-ben volt hajlandó kommunikálni a felhőbrókerrel.

 

Végül a berendelt mega-hőség kitett magáért, és pár nap múlva a folyó visszahúzódott: maradéktalanul haladt tovább a dolgára. Leháborúzták, celsiuszgránátokkal.

Dőner György elégedetten csapta be laptopját, és éppen szedelőzködni kezdett, amikor az árvízi lány megjelent mögötte.

- Jó volt veled – kezdte a lány. - De nem akarok távkapcsolatot. Úgy sem, hogy néha találkoznánk csak, mert az nem lenne tisztességes a badacsonyi férjemmel és a szintén badacsonyi szeretőmmel szemben.

Dőner elgondolkozott, végigfuttatta tekintetét a lányon, nagy levegőt vett majd annyit mondott:
- Te rongy!

- Tudom, mire gondolsz. Az az egyszeri együttlét… örök emlék. De veled sem lenne tisztességes, ha hirtelen nagyon elmélyülne. Mert a szerelemben nincs garancia arra, hogy mi mélyül el és mennyire. Ha valaki fontos a számodra, az drágakő, és ha van drágakő, az már kettő, valósággal egy egész topázcsokor, ami pedig maga a Mekka.

- Össze-vissza beszélsz, te olcsó ribi…

- Semmilyen szinten nem működbe ez a kapcsolat, és egy idő után már csak az időjárásról tudnánk beszélgetni. Mellesleg eléggé zavar a kozmopolita szemléleted is.

- Te egy rohadt személy vagy… Ugye nem bánod, ha ezek után nem kívánok neked derűs estét?
- Nem bánom.
Elváltak útjaik.

Két héttel később, egy badacsonyi lánynak csúnyán elverte a házát a hirtelen támadó jégeső, friss rózsaillatot hagyva maga után.