A minap elmentem egy nem-álíró estjére, aki miután a legújabb típusú iPad-jéről felolvasott egy hihetetlenül együgyű simaságot, végig arról papolt, mennyire nincs lóvéja és milyen szegény tud lenni egy magyar nem-álíró, majd az est zártán - az ő javaslatára - beültünk egy négycsillagos sörözőbe, amit 5 olcsóbb másik vett körül, és lestük, ahogy egyik 800 forintos lagert zavarja a másik után. Ezt az egészet még aznap este elmeséltem a kutyámnak. Azt felelte, hogy hagyjam az emberi dolgaimmal őtet békébe, neki is megvan a maga kutyabaja, például a szomszéd kutya mesélt neki egy varázslatos helyről, amit Cicacity-nek nevezett. Ebben a városban csak macskák élnek, felemelkedve, kétlábon járnak és egy szemüveges, kövér, cilinderes sziámi macsek a polgármester. Az emberi világ minden szerepe ki van osztva: van bundás cicaribi, rókaképű szélhámos, aki mindig valami rosszban sántikál, van snájdig cicapincér, félnótás cirmos. Még a város legprosztóbb polgára is cicából van, a goromba hentestől a járdán heverő részeg kandúrig, aki barna papírzacskóból issza a tejet. ...Erre most mit lehet felelni? Nem is feleltem semmit, ő meg elfordult és módszeresen nyalogatni kezdte a valagát.

Aznap este nagyon hülyét álmodtam: egy svéd lány megállított a Váci utcán és azt mondta, hogy nincs pénze hazajutni, majd meghívatta magát egy kávéra. Meg is hívtam, beültünk egy drága helyre, ám amikor kértem a számlát, hirtelen felébredtem: „na, ezt most jól otthagytam a cehhel!” – gondoltam reggel.

Dél delén a közért előtt összefutottam a nem-álíróval. Nézett. Visszanéztem. Nézte, mit vettem. Cseppit. Azt mondja, menjek el, menjek csak el szerdán a Padlásba, mert képzeljem el, ő lesz egy beszélgetés moderátora, a Sípos Gyula lesz a vendég, aki még él, és az új kötetéről mesél majd - újságolta nekem, a nyílt utcán, majd egyenesen a magyar Parti Nagynak nevezte Sípost, és beleharapott egy óriáskiflibe. Ezután fájdalmasan elkanyarodott és elmesélte, hogy a neje már évek óta könyörög neki, hogy análisan is szeretné magába, és hagy, de ő eddig nemet mondott neki, a nej érdekében, ugyanis ő tudja, hogy hitvese az ilyesmi mókához túlságosan szűk, és csak baleset, vérzés, meg sirám lenne belőle, ha mégis lebonyolódna egy ilyen aktus. Ezt legutóbb közölte is vele, az asszony pedig attól fogva lassanként, finoman elkezdte magát módszeresen tágítani, kencékkel, célirányos eszközökkel, és karácsonyra meg is kaphatja tán az áhított behatolást, ajándékul. Egyébként az asszony nem csak seggileg, de zeneileg is érzékeny, bepisil ha meghallja a Pálinkadalt, belőle ugyanaz a Pálinkadal előhoz mindent, nosztalgiát, szívet, bármit, mindent – meséli a nem ál. Szeret értesülni.

Kérdeztem, hogy fogy a könyve? Azt mondta, nem túl sikerrel, vérzett is a kritikusokon. Elrontottam a kedvét, hogy felhoztam ezt a kellemetlenséget, mert kókadva elsétált mellettem.

Otthon a kutyám azt mondta, hogy átgondolta ezt a cicacitys dolgot és elhatározta, hogy nem hisz benne. Könnyebb így neki, mint egész nap egy elméleten idegeskedni, hogy valahol, valahol, talán sehol, egy kitalált fantáziaföldön, mennyi ugatnivaló lenne. Mondtam a kutyának, hogy ne viselkedjen gyerekesen, de továbbra is gyerekesen viselkedik.