A szuperbróker, aki szétkereste magát

index_1.jpeg2011 delén nagy okosság pattant ki a magával hozott fejéből. Telebróker lesz! (de nem félig tele, hanem telistele) És az is lett. Zsigmond már kisfiúként is odavolt a pénzért. Csakúgy, mint a frissen elhunyt bátyja, Ágoston, aki egy szép nap egyszerűen széttűnt a nyílt utcán, a fényes nappal szeme láttára. Senki soha nem látta többé.

Zs. most fontos ember, 8 mobilja van: egy otthonra, öt dísznek, amiket mind ki is szór az asztalra, ha értekezlet van, 1 azoknak, akiket átvert, és ha hívják, csak kicsöng, de nem igazán történik semmi, 1 pedig magának, amivel saját magát hívhatja, éjjel-nappal. És a baráti percdíj sosem veszély, nettó öröm, minden hálózattal megkent menny.

Percdíj ide, percdíj oda, sajnos a természet kiskanállal mérte Zsigmond arcán az esztétikát, a szája például olyan volt, mint egy apró ánusz, ami állandóan csókot próbál lopni. De a teste és a többi alkatrésze, úgy ahogy, rendben volt.

A könnyen, egyszerre és gyorsan szerzett lóvénak nem tudott ellenállni. Erre gyakran rá is faragott. 24 éves volt, amikor még nem vetette fel a pénz, de szerette volna. Ekkor a valaki azt mesélte neki, hogy mennyi mani van a homopornóban. Gondolkodott, majd elhatározta, hogy belemegy a szerepkörbe, de csak a pénzért, semmi élvezetért. A producer azzal nyugtatta, hogy nem buziság ez, hisz a szereplők 90%-a valójában heteró. Hát akkor jó…
Zs.-nek erre a célra volt egy olyan barátja, akivel ha szexuálisan távolról sem, legalább kocsmailag jelenősen össze volt szokva. „Így csak nem ér meglepetés, vagy ha igen, legfeljebb abbahagyjuk, én meg átnyargalok a homopornóforgatókönyvírásra vagy a rendezésre” – gondolta nyakló nélkül a leleményes Zs.. Ám élesben minden rosszabbul festett. Amikor a rendező látta Zsigmond hímvesszőiszonyát, azzal biztatta, gondoljon másra, mondjuk arra, hogy az a fasz nem fasz, csak egy élő kolbász. Amikor az egyik asszisztens beöntőpumpával közeledett Zs.-hez, úgy megijedt, hogy felmászott az egyik kameraállványra, de a nő közölte, hogy kötelező a végbéltakarítás, higiéniai szempontból főleg, mert akármennyire is kitörli az ember reggel, azért némi sár csak marad ott, ami a filmen még meglátszana. Jó, hagyta magát. Nem is volt rossz. Ezután pénzfeldobással döntötték el, ki lesz a lány. Hát persze, hogy ő lett. Végiggrimaszolta a felvételt, annyira fájt a betolakodó haverdákó, hiába, akármennyire is kedvelte ivócimboráját, nem tudott elvonatkoztatni attól a képtől, hogy őt most alaposan seggbe rámolják. Nagyon sok síkosító kellett neki. A jelenetet végül közös masztival fejezték be, de alig állt föl szegénynek. Fura volt elmenni a legjobb barátja marka által... Na, nem ócska… Pont csak fura. Az ismeretség sokat segített azért.

A forgatás után megkapták a pénzüket, majd beültek ünnepelni egy ázsiai étterembe. Baszmati rizsát ettek ananásszal, de már nem tudtak úgy egymásra nézni, mint korábban. Zsigmondban mély nyomot hagyott az aktus, alig bírt ülni. Erre meg a barátja hirtelen bevallja neki, hogy benne bizony elindított valamit ez az egész pornóhacacáré, és neki nem is esett olyan rosszul a farcsata.
Zsigmond nem válaszolt, borzongató hereszellő siklott alá és táncolt a golyóinál. A havert nem lombozta le színésztársa viszolygása, és próbált alkudozni Zs.-vel,... hogy milyen jó volna egyszer a kamerán kívül is találkozni, Zs.-nek nem kéne csinálnia semmit, nem volna behatolás sem, csak feküdne: „Zsigmond, nem nyúlnék hozzád, csak simogatod magad, én meg nézlek nagyon. Vakon nézlek…”
Amikor Zs. minderre rosszul reagált, fizettek és mentek. Zs. elszaladt.
”Megfognám azt az édes fejedet, te, és csak ölelném a kezemmel!” – szállt Zsigmond után egykori barátja zaklatott hangja a Moszkván, ám a sikamlós szózatot szerencsésen félbevágta a négyeshatos ajtaja.

Közös filmjük Megdőlt a melegrekord !! címmel került forgalomba. Zs. nem aggódott, hogy valaki felfedezi benne, mert legalább látja, hogy ő igenis valamilyen.
De ez már rég volt... 

30 fölött már nem szégyen, ha egy férfi pizsamában alszik, ha az fehér és nem színes, mintás, figurás, vagy ilyesmi. Zsigmondé fehér volt. Az emberek iránti szexuális érdeklődését korán elsikálta a versenyszerűen űzött önfertőzés. Gyerekkorában az anyja csírájában csapta agyon benne az egészséges jellemfejlődést:
- Anya, anya nézd, mekkora gyémántot találtam. Igazi diamond. – újságolta büszkén a konyhában kavargató anyjának a kis Zsigmond.
- Ne bomolj, fiam – így az anyja. - Az nem diamond, csak hülye vagy. Az egy jégdarab a kutyatálból. Sosem lesz saját gyémántod, igazi. Tudd meg.

Zs. első nője nő volt, az első csókja is csók volt – három percig járt egy élő csajjal, aki végül a jógát választotta helyette, mert kevesebb kötelezettséggel járt, mint egy kapcsolat.
- Namaszté, bazmeg - ezek voltak az utolsó szavai Zsigmondhoz, mielőtt végleg becsapta előtte az ajtót. A szerelem egy nagyon-nagyon bonyolult folyamat, mert egyszerre lehet tőle okádni és elájulni. Ezért a WHO nem is nagyon javasolja senkinek

A pénz beszél, és azt mondja Zsigmondnak, hogy pont úgy öltözködik, mint amikor a vidéki gyerek beszabadul az első pesti Saxoo boltba: fényes, feszülős gatyába gyömöszölt repedésig gombolt bilikék selyeming, hozzá fehér szövetkabát, és hegyes orrú cipő. Mindegy, de drága. Állandóan ebben a szettben nyomult, olykor a kék inget vörössel és feketével cserélgetve.

Nyakig felhúzott, fehér, feszülős gatyában és beletűrt fekete ingben rótta az utcát, akkor is, amikor kiszúrta és megállította egy régi osztálytársa, a Gyurika, aki annyira részeg volt, hogy amikor beszéd közben bedugult az orra, lazán kifújta saját vényakú pólójába. Hirtelen és öntudatlanul elmesélte, hogy az apja mennyire szemét volt vele gyerekkorában: „miután a papó meghalt, már tilos volt őt papónak szólítani, de én dacból többször is így szólítottam, mire az apu leráncigált a kínpincébe, felhúzta a verekedős pecsétgyűrűjét, amivel jókorát lehetett ütni, nyomot hagyni a gyerekben. Felhúzott a csörlővel a mennyezetre, majd azt kérdezte, na, hol a papó, ki a papó?? De én nem adtam alább, nem hagytam magam meggyőzni… Bátran belemondtam abba a szörnyű ábrázatba, hogy papó… és valahányszor kiejtettem a ’nagypapa’ szó helyett azt, hogy papó, ő ütött. Én pedig egymás után többször is kiejtettem, a végén már hadartam azt a papót, mindegyik után ütés járt, míg a végén már lepofozta rólam az arcot, csak a puszta csonti, meg az állkapcsom maradt. Az mozgott, és beszélt helyettem, darálta makacsul a papót. … apa meg minden bőrfélét lepucolt rólam, és amikor már az állkapcsom is a sarokba repült a többi arcdarab közé, utolsó erejemmel, utolsó nyelvemmel még kimondtam azt a szót …”

És ez volt az a pillanat, amikor Zs. magába szállt és elindult benne valami végzetes.

Zsigmondnak jól ment a sora a Nett Bróker Kft.-nél. Telebróker volt, nem trader, sokan a kettőt összekeverik. A bróker megbízásokat fogad és teljesít. Értékpapírokat, kötvényt, részvényt vesz vagy ad el, az alapján, amit az ügyfél mond neki. Hívogatja ügyfeleit, ha talál egy jó befektetési lehetőséget. Lóvéja a tranzakciós jutalékból lesz. (Aki nem lop egyszerre, nem kap jutalékot estére…) Természetesen jutalékát a veszteséges tranzakció után is megkapja. Ellenben a trader a tőzsdén közvetlenül kereskedik, zsibong és kiabál, őket látni a filmeken, a saját pénzét, a saját hasznára kockáztatja. Saját maga végzi az elemzéseket és kezdeményezi a tőzsdei tranzakciót.

Zs. is nyomul előre a nagy és okos fejével – felfalni, azt akart. Hajtani, csörtetni, tiporni. Világokat, pénzért mindet.

Zsigmond a kockázatkezelés és az opciós kereskedés mestere lett, bár a tőkeáttétes kereskedést többször megszívta, de nem derült ki, zsebből fizette vissza a kölcsönt. Ő bukott be, nem sokkal, nem nagyon. És ezen a ponton történt meg, hogy megpillantotta magát és végzetesen magába szeretett.

Szex a harmatosban, saját magával:

- Be akarlak lélegezni, beszívni a legjavadat” – suttogta smárolás közben Zsigmond saját magának. – Be akarok következni! Lehet, hogy te abba akarod hagyni félúton, de én be fogom fejezni. Akkor is be fogom – tájékoztatta magát, hogy már az elején tisztázza a felállást. - És ha szaporodunk, illetve szaporodok, isten őrizz, örökké álmos és éhes gyerekeink lennének nekem. Nem kell gyerekem.

Egyszer rajtakapta magát, amint magával enyeleg, magára nyitott a fürdőszobába, mire ő zavartan csak annyit hebegett: „Ez nem az, aminek látszik… csak keféltünk…semmi több.
- Szeretem az engem – suttogta magának egy másik ízben, a fűben hemperegve, magában piknikezve, mikor senki nem látta. – Mégis saját kisbabát a hasamba, hisz a gyermek, mi az emberi méh leghőbb álma”. Ekkor összeveszett magával, mert megint felhozta a gyerek-témát, hisz már korábban megbeszélték.

Közben szépen keresett, szépen és gyorsan, kecsesen. A nagyon vagyon szüneteiben rengeteget agyalgott. Az ő ötlete volt, hogy After Eight tortát rendeljenek a főnök meglepetés bulijára, ide, az irodába. Az egyik kolléga beledugta a tollát az édességbe, majd lenyalta és kijelentette, hogy az after eightnek valamiért olyan íze van, mint valami olasz arisztokrata nyanyának. Zsigmond azzal vágott vissza, hogy ez a főnök kedvenc csokija, mindig ezt zabálja az irodájában, össze is keni vele az apple-jét rendesen, úgyhogy ez volt a legjobb választás, és kuss.
- És mit írjunk rá? A tortára? Mert valamit rá kéne… - kérdezte egy csámcsogó valaki. Egy másik kolléga rögtön rávágta, hogy írják rá tejszínhabbal azt, hogy „Szaralak”.
És véletlenül tényleg ezt írták rá. Zsigmond eleinte a tréfásan kedveskedő „Szuperbróker” feliratra gondolt és ezt meg is mondta annak, akitől azt várta, tényleg rá is írja, de végül a szaralak került rá.
Amikor a főnök meglátta, Zsigmond sápadt el másodszorra, viszont ő volt az első, aki felröhögött. Szerencsére a főnöknek leesett valami, mert követte őt, elindította a hullámzó kacajvonatot, végül a többiek is elkapták a szerelvényt. Mindezek ellenére Zsigmondból hamar elpárolgott az ünnepi jókedv.

Brókernek lenni pont olyan álom, mint amennyire a tévében látszik, nem hazugság az.

Május volt. Tavaszi május. Hirtelen május. Hirtelen történt az egész. Az egyik tranzakció során véletlenül eladta a lelkét, valahogy belekerült az egyik ügyfél portfoliójába. Zsigmond ráébredt, hogy szétkereste magát. Bevégezte. Befellegzett. Először az arca hasadt ketté, utána a gerince, majd az egész mindmaga. Amikor örömében leugrott a BizniszCenter tetejéről, útközben még pedálozott is a lábával, hogy gyorsabban érjen le.

Címkék: lóvé, vér, tragédi