Egy jó könyv megmondja, hogyan ne legyünk seggfejek, és azt is, hogyan lehetünk. A kitalált történet nem hazugság: csak kitalált. Ha egy történet igaz, nem biztos, hogy érdemes végighallgatni.

2014-ben volt egy ismerősöm, aki halálkomoly arccal képes volt a legnagyobb hülyeségeket előadni. Egyszer azzal jött, hogy ő bizony már egy ideje ténfereg a vallások közt, de eddig nem tudott még választani, és rájött, hogy hozzá a sátánizmus áll a legközelebb, és nem-e tudnék-e kölcsönadni egy fölösleges kutyát vagy macskát a mai beavató állatáldozathoz. Mert szeretne jó benyomást tenni hittestvéreire egy hozott állattal, ami önállóságról és következetességről tanúskodna. Már éppen adni akartam neki egy használt macskát, amikor elmondta, hogy csak viccelt. Dehogy sátánista, más hobbija van. És ekkor megint lódítani kezdett, de ezt a sztorit már igaznak hazudta: „mesélek 1 valamit! Egyik stupid barátnőm vett egy pornóboltban egy méretes gumiöklöt, amit a helyszínen el is kezdett használni a próbafülkében. Ahogy ki-be tologatta vaginájában a termetes eszközt, váratlanul levált annak egy műanyag körme. Onnan tudta, hogy amikor kivette magából, hiányzott a jobb kéz középső ujjának végéről. Azóta sem látta”.

Nem hittem el, és a hitetlenséget le kell öblíteni. Erre már inni volt szükség, beültünk hát az Ezeregybe. Kedvünk volt, épp most szottyant. Hoztak 1 üveg piros bort, amit mi nagyon gyorsan elhasználtunk. Utána 10 deka kólát kértünk, de azt nem hoztak. Elfelejtette a pincér.
- Teee, vadakat beszélő juhász! - förmedtem, elég tréfásan. - Elhagyott hagyomány. Miért hazudsz, ha nem vagy politikus?
A politikus szó villantó volt agya pontyának. Felszólt, s így szólt:
- A hatalom és a politikus feladata mindössze annyi, hogy megosszon téged és állandó aggodalomban tartson, hogy lekösse és elrabolja a tudatodat, így tartva Játékban. A tudatod meg ugrik rá, mert van min csámcsogni, levezetni magad. A politikus csak így maradhat felszínen: a te hátadon. Retteg az ébredőktől, mert minden ébredő veszélyezteti a státuszát. Ha nincsenek álmaid, vágyaid, ad neked, hajaj, bőven ad, mindent, csak nehogy befelé fordulj, mert akkor, isten őrizz, még találsz valamit, ami nem ő. A mese felszabadít! Kinyit és rálátást ad a perifériákra.
Hallgattunk. Ehhez nincs mit hozzátenni, vagy vitázni, hallgattunk, olcsó borral futtatott boldog várakozásban, amit leginkább az új újság illatához tudnák, tudnék hasonlítani.
A zene szól, de a csendünk a miénk.
- Gyűlölöm a rap-et – törtem meg a szagos csendet - Nekem olyan, mintha beleokádnának a fülembe. Az ilyesmit csak az szereti, akinek szar gyerekkora volt és az anyja utálta, az. Az nem zene, amikor valaki nyeglén köpköd, és madafakka. Semmi bajom a fekákkal, csak ne hangoskodjanak, maradjanak kussban a seggükön, ne nagyszájúskodjanak harsányul. Ez nem királyság, hanem nyegleség.
- Én vagyok a gonosz – jelentette ki, akinek most már a nevét is elárulhatom: M. K.). - Egy titkos emberkísérlet vagyok.
Ekkor belépett egy nő. Igazi. Ordító hódító. Hanyagul végignézett az embereken, valakin megakadt a tekintete, felcsillant, a célpont megfordult, a nő meg csalódottan el. Nagyon csinosan volt ma, testén minden a helyén, arcán minden a helyén, mint a tévében. Túl nő volt ahhoz, hogy boldog lehessen.
- Te a hülye dolgaiddal sok nő vagináját tetted már boldogtalanná – így M. K.
- Reverzibilis keserűségem elszaharinizálhatatlan – így magam.
- Hosszú és redőzött fejed a hölgy örömére! Te, vízbe mártott test!
- Te meg ballábbal léptél ki anyádból, te, aratott babér!
A nő nevet, akaratlanul is kihallgatott minket, alacsony, de a hangja magas:
- Elnézést, fiúk, de ti nálam szóba se jöhettek. Van pénzetek? Autótok?
- Ha adsz cserébe személyiséget és életjeleket mutatsz, kapsz mindent! Szereted a csésze kávét?
Nem tudtuk meg, mit szeret, mert felhúzta az orrát, az arcát, a sálját, és kisétált az életünkből.
Női öntudatát egy kicsit megtépázták, szétvitték, szétlopták, mint c*gányok a rezet: mindennek elhordták. Van olyan nő, akinek egyetlen életcélja, hogy az összes férfi belerakja a nagy buta f*szát. Befogadó képes. Lehet, hogy ő is ilyen volt, nem tudom.
Jön a pincér. Férfiasan látta a fülével az iménti jelenetet. Így förmed:
- Kussoltok, különben arccsont bántalmazásra vetemedek. Kértek egy pofonfát?
Inkább a számlát kértük. A pincér, ez a helyes kis hülye, úgy beszél, mintha nagyon szeretne dadogni, és nagyon szeretne a tágított nőnek az ex faszija lenni.
M. K. józan esze napokkal ezelőtt elhunyt, saját felelősségére hazaengedték, de nem élt a lehetőséggel. Testemet végigkaristolta tekintetével, apró keddi mosoly szerda előtt.
Nem beszéltünk vissza, mentünk.
Kívül mindig tágasabb. Még a trolimegállóig sem jutottunk, amikor M. K. szóba hozta a Kritikust.
- Szerintem az S. Lajos egy sznob kritikus. A múltkor kinevezte ezt a megállót Irodalmi Szalonnak és felolvasást tartott, egy sas szakmai rálátásával figyelt, addig keresgélt az utcán, míg süket fülekre nem talált. A versemet öncélú pocskondiának nevezte. De nem haragszom.
Megszűnt az arca. A Kritikus Lajos. Sajnos Lajos.  
- Fogadjunk, hogy eszembe jutott valami – mondtam. – Az az iménti nő. Emlékszel? Szép nő, nagyon csúnya pocsolyában, 5 kiló a tekintete, legalább. Zajos csendélet a szájban. Kik ezek a mérgező emberek? Hipnózisban élik az életüket, ezért halottak.
- Az anyag az nem van, hanem történik. Az emberi tudattartalmak is ilyenek – M. K. célra vezeti magát – Az a nő olyan, mint a száraz kölyökpezsgő.
Szünet. Így folytatta:
- Tudod, kik miatt van ez az egész?
- Egész mi? – kérdem? Kérdem.
- Az EGÉSZ!
Tudtam, kikre céloz szája puskája, ezért gyorsan elészaladtam, mert ki akartam kerülni egy sehova se vezető párbeszédet:
- Ne piszkáljuk más pászkáját, ki kéne már nőni ezt.
- Úgy könnyű! Mindent kinőni. Ahhoz csak idő kell. De valamihez nincs elég – ebben a mesében M. K. főszereplőnek adta ki magát.
Ekkor egy rendőr került elénk. A semmiből bukkant fel, már nem tudtuk kikerülni.
- Oszoljanak! Nincs itt semmi látnivaló! Már rég nincs - mondta a rendőr, majd szétszóródott.
Alanyi jogon.
Közös csend.
Ez egy homlokegyenest új gyakorlat.