A harmadik hógolyót is ugyanaz a dagadt kölyök dobta, mint az előző kettőt. Ferenc ideg és hideg által összekócolt arccal fordult ismét a vízhatlan kék anorákot viselő, gömbölyded kisfiú felé, kinek pofácskáján kerubi vigyor ült, meg egy vastag szemüveg, melynek lencséi talán vaskosabbak voltak, mint maga a keret.

 „Mi szeretnél lenni a következő életedben, kisfiú?” – kérdezte Ferenc a kölyöktől, mivel munkaidő alatt nem ölhet vendéget.
„Gyöngyvirág az biztos nem, mert azt leszarják a lovak” – felelte a kis gömbölyű tünemény, majd legurult a lankás hegyoldalon.

Ferenc elkapta azt a ritka pillanatot, amikor az emberi testben éppen tetten érhető az öregedés, pedig 30 éves korában elhatározta, hogy nem hajlandó tovább idősödni, itt megáll, ennyi és köszöni szépen - ezt a tervet, így 32 évesen egyelőre sikerrel is teljesítette. Formában volt. Mások véleménye szerint is csinosan nézett ki.

„Az életem! Ha most hoznák, már akkor is késő lenne” – gondolta, majd kifújta az orrát a hóba.

Neki a havas hegyoldal a munkahelye, de ugyanolyan idegterror ez a képeslapi idill, mintha egy irodában kókadna, ahol óránként lebassza egy követelőző, baszatlan, zakatoló robotkurva. Az ő havasi robotkurváját Gyulánénak hívták. Gyuláné tegnap rettenetesen leteremtett egy síoktató-gyakornokot, mert túl hangosan hapcizott a postázóban, ezt követően pedig már mindenért letolta aznap. Ferenc nem visszapofázós alkat, lakat van azon a szájon, ha kell. Feltörhetetlen. A vitamezőnyben mindig pehelysúlyban indul és rendszerint alul is marad. A múlt hét hajnalán késve érkezett az eligazításra, amikor pedig rákérdeztek ennek okára, azt mondta, kakilnia kellett.

- Mér nem szóltál, ezért vettünk flottás tapitelefont mindenkinek drága pénzért? Az megy a klozettról is, csezmeg! Szerencsétlen hülye! – teremtette le Gyuláné a produktív kollegalitás jegyében.

A legutóbbi értekezleten Ferenc megkapta a magáét a robotnőtől, mert utána félrehívták, mint a rossz tanulót, akire szertárzárlat vár:
- Több embert kell leküldened a lejtőn, a múlt havi indexed elég alacsony volt, forralt borból is kevesebb fogyott. Szeretném, ha a célcsoportunk körét új fogyasztókkal bővítenéd, noha 10%-kkal többe kerül egy új ügyfél, mint megtartani a régit. De akkor is szar vagy.

Gyuláné nem egy vén rima, mint ahogy sejtenénk, igazából egy fejfájdítóan szép nő, amolyan túltenyésztett modellpincsi. Magas, szőke, barbipofa. Valószínűleg így került a hegyigazgatói székbe is, kefe által. Kibaszta magának.

Innen, a turistaszálló ablakából minden csodálatos, nem lehangoló. Az épület vörösfenyőből készült, benne meleg és boldogság folyik. Forr a tea, finom faházillat, élménymesélnek a turisták, ki mekkorát esett, esett-e, látott-e lavinát, hóangyalt. Kézzel-szájjal hencegnek újonnan megtanult figurákkal. Kit zavar a mínusz ? A hetvenes évek végén, amikor a síelés turisztikai műfaja az aranykorát élte, gazdag környék volt ez – de most se csóringer, ebben az alpesi síparadicsomban nagy a síelés mindig!

- Én nem tudni nágyon sí, csak kicsi sí! – így a béna japán, majd hacci, tüsszentette, hacci!

- Te malacfasz! – vágta Ferenc arcába a legrohadékabb kollégája, aki nem csak aljas volt, de Gyuláné puncsforró mindzsójának karbantartója is, a végletekig.

„Malacfasz?! Ne már! Úristen, hogy mondhatott ilyen őrültséget rám ez a hulladékláda kolléga??” – gondolta szomorúan Ferenc, de azért örült, hogy legalább nem ferizte le ez a pöcsmajom. Ferencnek elege lett: azonnal megsértődött. Reggel levelet írt az összes kollégájának, a sífelvonós fiútól kezdve a síkajás konyhásokig, mindnek.

DRÁGA BARÁTAIM!

Vannak emberek, akik valamiért erős kényszert éreznek, hogy belepofázzanak mások életébe, csak úgy. Önkielégítőleg. De ők (ti) szerencsére még idejében felismerhetők, ugyanis általában így kezdik a mondataikat:

1. Nem bántásból mondom, de…

2. Hogy ha egy kis eszed volna…

3. Nem akarok kötözködni, de…

4. Ha a helyedben lennék …

5. Ha elfogadsz egy jó tanácsot…

És most ezúton szeretnék egy fontos üzenetet átadni ezeknek (nektek):

Kedves önzetlenül tanácsot osztogató, semmirekellő barátaim! Megsértettetek. Menjetek ti a picsába.

Ölel: F.

Miután a levelet mindenki elolvasta, őrült fejetlenség uralkodott el az egész sítelepen, a jégsapkák is mintha szomorúbban olvadoztak volna odafent. Korán reggel összegyűlt a teljes személyzet. „Ki kell engesztelni Ferencet” – kezdte Gyuláné.

„Na de hogysmint vigasztaljuk meg?” – kérdezték többen is, és ez indította el a brainstormingot: valaki azt javasolta, hogy süssenek egy nagy cukortortát neki, az majd vigasztalja egy darabig, de ezt elvetették, mert a hegyicukrászt a múlt héten levitte a lavina. Végül abban egyeztek meg, hogy rendeznek neki egy partit.
- De mi legyen az apropója? Mert csak úgy nem lehet. Szülinapja nincs, se név, se más, a bocsiparti pedig olyan kínos lenne.
- Mondjuk azt, hogy nyert valamit! – dobta be a szuper ötletet az egyik síliftkarbantartó bácsi.

Így is tettek. Estére már kész volt a bálterem, díszben állt minden. Hogy Ferenc nehogy túl korán toppanjon be, két dögös síoktató tyúk elvitte a helyi kocsonyamúzeumba. Vigyáztak azért, hogy a kocsonyashopba nehogy túl jóllakjon, mert akkor a buliján nem örömmel harapja majd meg azt a szép szalonnatortát, amit a raktár tartalékaiból dobtak össze.

A két kísérőnek időben leadták a drótot, hogy hozhatják az ünnepeltet, minden készen áll. Az egyik csaj azt mondta neki, hogy Ferit hívatják a bárterembe, mert váratlanul nyert egy mosógépet. Sürgősen oda kell mennie, így ahogy van.
Ferenc gyanútlanul nyitott be, mire kigyúltak a fények és lezuhant a konfetti – hát, ijedtében eldobta az alsó állkapcsát. A színpad fölött egy hatalmas Éljél Ferenc, hosszúságos molino látszott, alatta állt a teljes személyzet és egy akkora torta, amiben kétszer is el tudott volna bújni.

Gyuláné puszival üdvözölte, majd az összes többi kolléga is végigcsókolta. Pezsgő pukkant és elindult a buli. Ferenc ivott egy puncsot majd leejtette magát egy fenyőfotelbe.

Gyuláné addig-addig nézegette Ferenc fejét, míg rájött, hogy most alulmaradt. Lehet, hogy az egész sértődőzsdi csak amolyan sícsel volt? Ő pedig bedőlt a kanyarban? Mit nyalja itt ennek a havasi embernek a valagát? Ha sértődni van kedve, sértődje agyon magát. Annyira felheccelődött a Gyuláné, hogy odalépett hozzá, és azt mondta Ferencnek:

- Figyi, menj csak le sértődőzsdibe, ha egy ilyen hisztis majom akarsz lenni. Kisfiú!
Ferenc már számított valami ilyesmire, mert ez a spontánul kigyulladt szórakozás elég fura volt. Gyuláné csak nézte, nézte őt, azzal a visszavonhatatlan, pocsolyaszínű tekintettel, a férfi pedig némán beszélt ezekkel a szemekkel. Hideg, minta a hav. Hó, te fekete fehérnemű. Nagy pelyhekben hullható.

Végül azt válaszolta a tyúknak:
- Hülye bennszülött robotkurva. Az vagy. Se több, se kevesebb.
A nő felfújta a frufruját, majd hátat fordított neki és elviharzott.

Akárhogy nézzük, Feri győzött. A férfi elmélázva hallgatta, ahogy egy idős síkezelőházaspár vitakszik egymással:

- Te, olyan gyomrod van itt… olyan… ben… bendőd, hogy úgy nézel ki, mint a… mint a terhes veréb – így a férj.
- Neked van olyan! – így a nej.

- Negyven éve vagyunk házasok. Unom már a veled történő gyakást. Hagyjunk fel ezzel a továbbiakban.

- Nekem még szükségem van a gyakásra!

- Akkor legyünk csak barátok. Gyakbarátok. Elfogadod a kezet?

- Te nekem túl jól festesz. Úgy nézel ki, mint a Múmiában a múmia, de nem akkor, amikor még a film elején ilyen rohadt volt, hanem abban a stádiumban, amikor már elég életet szopott össze a halandóktól ahhoz, hogy konkretizálódjon, és rohadástalanítsa magát.

- Ne idétlenkedjél, mert megöllek! Vagy te akarsz megölni engemet? Igen, ez az… játszunk akkor Ölj meg!-et. Úgy kell játszani, hogy 1, 2, 3 és hopp már meg is öltél – így a férj.
- Gyáva szarember!! Ne egyél már annyi rágót, mi vagy te, valami ágrólszakadt afrikai niga, mint aki azt hiszi, az orbit holnapra kifogy a spárból? – így a nej.

- Nyaljál öregasszonyszart, szívem, és csókolj szájon vele… vele, valakit, teeee

- Nyissunk szexuálisan mások felé is. Ez megoldás lehet. Hármasban vagy mégtöbbesben…

Ferenc fülében elhomályosult a csetepaté… Rég elhunyt családtag kapcsolódott be szellemi USB-vel koponyája emlékeibe: „Ne nevettesd a nőket, mert nem vesznek komolyan, egy férfi nem szórakoztatja a nőket, hanem megfogja a nyakát, így-e, érted?” – hallotta Ferenc bölcs apukája intő hangjait. Amikor a világra módosul egy gyereklény, az orvos nem így szól, hogy „sajnálom, de műtenünk kell, ki kell venni a száját, hogy szóval másnak ne ártson majd”, hanem azt mondja, aj, de édes, és reméli, a jövevény majd alaposan ki tud teljesedni az életben, jobban, mint ő.

- Maga kívánatos személy – hallotta hirtelen a háta mögül. Megfordult, és egy szakállas lesikláskezelőt pillantott meg. Nem szólt vissza neki. Hagyta elvonulni. 

Rájött, hogy itt már nem róla szólnak a dolgok. Ferenc főleg csalódott és el, igen, el fog menni, le fog lépni innen. Főleg le.

A Gyuláné-robotné visszatért, közel hajolt Feri füléhez, mintha csak arcon kívánná csókolni, majd azt mondta neki:
- Ne felejts sose valamit ma! Megtehetnénk, hogy elkapunk és felfalunk, itt és most, senki nem tudna rólad, mindenkinek jutna egy falat belőled, Ferikém…. Csak egy kérésembe kerül és a banda rád veti magát, széttép.

Feri megijedt, mint eszkimó a reluxától.

Elszaladt. Az élet bizony nem molerúzs.

Ahogy baktatott lefelé a hegyoldalon vájt hóösvényen, bánatában csodás verset költött, ott helyben:

Van hő, kovács, s tűz,
ordít, mint a szikla,
Imamezőt von köré,
Sápadtan párhuzamos múltjával.

Szétanyáskodta magát korán,
Azért lóg úgy e célbaszülő,
Ildi, mér furcsán mozgasz?
Erős a net-akcentusod LOL!

Te kis offoló!
Ideje az állatot állva hagyni.
Amikor a vidra kan van!
Meg lett mondva.