Észrevettétek, ha bezár egy könyvtár vagy mozi, abból valahogy mindig bank lesz? Medúza mosolyú ügyintézőkkel, lajhár modorú portásokkal töltik fel a kultúra helyét. Ez a művészet halála. És ha már a nem fenékig tejfeleknél tartunk: szoktátok a tévét? Nézni? Sorozatosan? Áramlik a kedvencek sorozata, melynek során hazai és egész alakos fiatalok teregetik mikéntjüket, s bőven megmutogatják életük savaborsát, arcocskájukon kortárs értelem. Az egyik hirtelen kiderül, a másik meg bekövetkezik. Szárazelem az egyszerű nézőnek, feltölti a sok semmi, erőt és példát ad neki a sok epizód-retardált. Mindig megnyugtató, ha a színes felszínességnek van magyarázata. Nagyon-nagyon kíváncsi lennék, hogy azok a Barátok Éjjel-nappal Közt szereplők miként tekintenek magukra. Tényleg elhiszik, hogy ők valódi sztárok és nem olcsó gibbonok? Az alkotók kinek és minek csinálják? Én egy darab embert nem ismerek a környezetemben, akinek tetszene.

Azért csinálják, mert olcsó, de azért, mert valami olcsó, még nem kell megcsinálni. Az átlagember meg csak nézi, nézi, tekintete belebicsaklik a képernyőbe, kis emberek nagy szavaiba. És még valami: az egyszerű ember zenével és erotikus tartalommal szólítható meg és tartható sakkban – ezzel élnek vissza és mi távirányítóval kezünkben hagyjuk. Ilyenkor úgy érzem, a szabad akarat a legnagyobb bűn. Ki van torkig? Csoda, ha bőszülök? Milyen titkos csoport érdeke, hogy az alapvető emberi értékeket eltakarják, kiröhögjék, megkérdőjelezzék és lecsinálják? Nálunk rég nem a tehetség alapján lesz valaki híres, hanem azért, mert lenyomják a néző torkán, az meg egy idő után elhiszi, hogy jó és kell neki. Csoda, ha a kontraszelekció szárba szökken? (bocsánat a szárba szökkenért, de reggel megfogadtam, hogy valahova beépítem ezt). Hamis értékrendek, hajrá… meg minden, az is hajrá! De válogatni ér. Váltogatni is ér, csatornákat főleg. A nézet-eltérés nem bűn. Néha rá kéne írni minden tévére, hogy téves: „Emberek! ez nem a valóság, csak látszatintézkedés, az illető meg a képen be van állva és állítva, ne írjatok, ne utánozzátok, ne háborogjatok!”.
Itt már csak a tudatrobbantás segít, de nem durván: átható kegyelemmel. Vannak köztünk olyan emberek, akik születésük óta arra készülnek, hogy saját csodájukat bevessék.
Mi hagyja az embert jóvá? A divat? Isten? Trend? Ezek alkotnak engem? Ettől vagyok jó? Ha egy idea miatt jó valaki, akkor ott már nincs kit megmenteni. Boldogulunk? A boldogság nem más, mint a bűntudat hiánya. Egy út van: az Isten szerelme! Erről van szó. Szedd magad! Össze. És ne tapsolj.