Barom, a borom oda! Kiszóródott a padlóra. Álljunk meg egy szóda ! …elbaszálni a poénszövegem? Felépítettem a magam brandjét, képes vagyok kiállni ezzel az új adagnyi módival. Ugye, minden kolléga úgy kezdi a műsorát, hogy: beszél… kinyitja a száját és járatja. De én! Nem! Kiérek, kérlek szépen, a színpadra, előttem a szótlanul szuttyogó közönség. Néz. Várja, hogy mi leszek. Az elején csendben mutogatok csak, amin vagy nevetnek, vagy nem, de mára már leesett a többségnek a stílusom, ők nevetnek. A szótlan mutogatás után fokozatosan, krétával táblázni kezdek a színpadon, alakzatokat rajzolok, amit átvezetek papíralapúra, melyre vastag manager filctollal megyek rá, aztán jön egy kis proji a vége felé, vicces meztelen nőket és szutyakos állatokat vetítek ki, néha vidéki néniket, hadd nevessenek. De még mindig nem szólalok meg, ugye? Érted? És most jön a csoda: azt hiszed, hogy végig néma maradok, ám hoppálá, nem... mert szólalok meg, csak a legvégén!

Gyakran vagyok az est fénypontja, s miután megtapsolták ezt a fénypontot, kihunyok, telek-múlok, türtőztetek.   Volt, hogy belém fagyott a szó. Mert a minap pl. láttam a strandon egy férfit, sápadt volt, és valamiért irreálisan hatalmas mellbimbókat hordott. Ekkorákat-e. Már-már kóros az ilyen, nem? – Wahwah - válaszolt a köszönség.

- Esküszöm, kistányér nagyságúak azok, biztos úr, én nem is tudtam emiatt az előadásomra koncentrálni, bakizáltam, mert végig annak a fickónak a hülye mellbimbója járt a fejemben: Mit csinálnak velük a lányok, miért akkorák, áldás vagy átok az ilyen? Örvendezik vajon nekik egy kifestett, iszákos életnő a rokkoncert után vagy fordul el tőle undorodva?

– Wahwah - válaszolt a köszönség.

Kétezerben véletlenül bekokainozva elkaszáltam egy zsarut az utcán, hiába, este volt, meghalt sajnos, de 4 év felfüggesztett után felkerestem őket és vettem egy kazal csokit a családnak, bocsánatból, aj, de örült az asszony, még a nagymama is rájárt a milkára este, rá ám! Sztoriztunk, nevettettem, aztán csókolom, viszontlátás. Ezt rángatják elő az arcomba mindig, a mai napig a sajtók, de hagyjuk már, meddig még?! Olyan régen már!

„Hey, vicces ember! Megismertem ám magát! Maga az a tévéből! Bármikor, ha látom!” – így jön szembe velem a kívánatos rajongómező. De olyan is van, hogy egyáltalán nem ismernek fel. Szabadlábon megállítanak az utcán, és mernek nem ismerni: - Ki maga? Maga híres? – kérdezik. – Túlnyomóan híresebb, mint a MacGyver? Maga mikor mentett meg helivel bébit, mint a MacGyver? Kútból ki bárkit? Csapott arcba fenyegető gengsztert, he? Zabolázott dél-amerikai diktátort? Drogbárót? Maga csak szájjal hős!

Igen, én csak szájjal vagyok hős, mégse Üdülési csekkel jövök a humorhotelbe, gyönyörűm. Amióta az ótépés reklámban látom magam, nem duma, hogy így a kamat meg úgy a kölcsön. Ezzel a villámmal hasítok a bankosba: „Képzeljék! Egyik este azt mondtam az anyámnak, örülök, hogy a kutyám nem tud beszélni, mert biztos csupa együgyűséggel traktálna egész nap, hogy pl. látott egy galambot, meg egy kukást, meg a postást. Ez a dolog mér’ ilyen, az meg mér’ olyan? – kérdezné óraszám. Minderre nem lennék felkészülve. De egy kutya sose vesz fel ilyen jó kis hitelt, mint ez, maga meg igen, ugye? Mert maga valószínűleg több, mint eb.”
Hát, szakadt a statisztaközönség, könnyesre, te! Még a felvétel után is, székhez ragadtak. Vidám vasárnap szombaton. Rögtön szállóige lett a több, mint eb, bazmeg, jobban mint az ízirájder öcsém. Az első hat törlesztőrészlet most aranyosabb kamattal. Lepénzügyikondícióztam őket.

Van egy kitalált sztorizós hun-kínai barátom, akit mindig előhívok az esteken: Lószan Géza, annak pedig van egy kitalált kínai kutyája Sanji. A közönség imádja. Arról beszél rajtam, a poénmédiumán keresztül, hogy mi minden van a kínai piacon, hogyan látja a hungaryt ferde szemmel stb. egy csomó kiaknázás lehetséges. Mi van kínás áron, hogyé’ a kínai francia pezsgő, hogyan tolja a kocit, vidáz koci, mindezt víces ocó kici kínai hangon, minimum haccá… hát fetrengett a közönség. Ehhez ázsiailag is rendben voltam, kihúzott szemmel.

- Wahwah - válaszolt a köszönség.

Meg kéne filmesíteni, könyörgöm. Egyébként van filmes kvalitásom is: pl. írtam májusban a Tímár Péternek, hogy lenne egy vígjáték ötletem: egy ninjáról szólna, aki titokban rendezvényszervező. Esküvőt is. Mert mekkora poén már, ahogy a karddal a végén szétsuhintja a menyasszonyi tortát! Mert gyerekkoromban én is ninja voltam. De baszott válaszolni… egyébként, ha már szóbahoztam, nem az az igazság, hogy nem tudunk filmet csinálni itthon, mert tudunk. Csak az a hazai pláne, ha nekidurálnak egy fullextrás szép kis produkciónak, azt villámgyorsan szétlopnák, szétcsalnák, már az elején… és nem mondom, hogy ez Amerikában nem így megy, csak ott van mit szét… Lenne pénz és ötlet… de… akkor itt abba is hagyom, post mortem, most nem? A hazai filmes klán egy dologra képes nagyon: akadályozni. De van még pénz a stand up-ban is, hajaj, de van.

- Wahwah - válaszolt a köszönség.

…ne röhögj! Na, de várjál, várjál… várjál, egyszer azt is megcsináltam, hogy eljátszottam a közönségnek, hogy amnézia tör rám, ott a színpadon hirtelen, mint a filmben a csajra egy koki után. Helyben hagy a memóriám. És nem ismerem meg őket, a közönséget, egyiket sem, sőt, magamat sem: „hol vagyok? kik vagytok ti? ki vagyok én?” - kérdezem. Ők meg néznek egymásra, tátira tátott szemmel. Aztán hirtelen, de, kettőt pislogtam és lehullt a lepel! És nevetés! Mert mindenkit egyből megismertem! És máris elkezdek autóhangokat utánozni veszettül, ezt szereti a melós, hogy BAAMMmm-Bammm, bimmbamm…NEMmmm nemindul nemindul indulindul dul dul dul…. Ugye? Na, ki a móricka?

- Wahwah - válaszolt a köszönség.

Az igazat megvallva, nem akarom soká a stand up-ot. Olyan túl gyorsan történik. De mit tegyek, ha ez megy? A mai estem vázlata nem hagyta magát valamiért kinyomtatni. Talán a gépem halványan kételkedett: „biztosan ki akarod ezt nyomtatni?” De az is lehet, hogy a humorérzékelős nyomtató magának akarta megtartani, hogy csak az övé legyen az utolsó szóig, és egyedül csak ő nevethessen rajta, privát, köszöni szépen. Vagy ellenkezőleg: ekkora szart ő nem nyom ki.

Azt írja a Nevess!.hu, hogy „a hazai stand up zöme szavalóverseny: kiállnak és összefüggéstelenül darálnak rossz vicceket. Ezek a fiúk annyira egyformák, mintha közös strici futtatná őket. Szépen, modorosan artikuláljatok, mert valamiért úgy kell, a mondatokat a jól bevált ugyével zárjátok, félpercenként, alája mókásan kigülüsített szemekkel”.

Küldtem a szemétszerzőnek mélt azonnal, hogy kurvanyád. Cécéztem a főszerknek is, hátha kirúgja, mert valótlanizál! Gondolhatod.
 

És akkor jöjjön neked egy villámműsor, ha már ilyen szépen összegyűltél!

Mókandírral lökdösődőm, tudod, érted? Ugye? Mivel egyáltalán nincs nem küszöbön a karácsony, sőt ! így összegyűjtöttem pár karácsonyi témájú, fiktív hálivúdi filmet. Hallgassuk meg rövid ajánlójukat! Ugye?

Betmen karácsonya: nagy fekete puttonya van, de repülés közben nem esik ki belőle semmi? Gyerekeeeek. A marha, mi?

Robotkarácsony: a kisfiú karácsony este gyalogol le a karifához, és látja, hogy egy fényszórószemű fémrobot áll alatta. Azt hitte, nyílván ő kapta a masinát, oda is rohan hozzá simogatni. Az anyja meglátja, és rászól: „jaj, fiam, ezt ne tedd, azt nem az apád vette. Az egy idegen robot, talán az utcáról jött be, ne nyúlj hozzá, ne simogasd. Gyere inkább, még minden meleg!” De már késő volt, a gyerek hozzányúlt, a szerkezet felébredt és kapásból kicsúzlizta őt az ablakon. „Ez bánt! Harap – kiabálta kintről a meztelen kisfiú. – Elpusztít! A buzi!” de Rita néni nem mozdult.

Kisasszonytélapó: színes amerikai nagyjátékfilm, klúni, brúsz, madonna, minden. A történet egy anyáról szól, Bostonban. „Mivel nem vagy már kisgyerek, elmesélek egy karácsonyi mesét” - mondja Rita néni, a kurva. Miért vagy te nem jó gyerek, miért kell neked minden jót megsemmisítened?

Hulla csendes éj: színes szinkronizált feliratos. Rita néni halálfejes fürdőruhában ül férjével az üres medence mellett és várják a télapót a suliban a gyerekek megölik egy osztálytársukat körzővel szedik ki a szemét az orrán át a másik fontosság az érzés pillanata ilyen érzés-lelőhely az éjszaka a nagyszerű szórakozás én is szoktam éjszakát rendezni a nagyszülőket is szeretem itthon sokakat nem hívok meg azért nem hívtalak mert féltem hogy eljössz milyen a magyar jól érzés letöltendő ahol nem mindenki 8 éves nem mindenki szereti ugyanazt a picsát nem mindenkinek van wokja nem mindenki tudja mi az a wok nem mindenkinek egyforma az arca és a cipője zéró cukor rita néni nagyon lelketlenül ébredt mert egész este ezt hallotta hogy óóóóó benézett a frigóba a kutyába ki az ablakon és rájött hogy a sok ó valahonnan a fejéből gyöttek, vonultak ki rita bazmeg mér voltál te akkora kurva a férjeddel megbasztatok balatonalmádin pedig kilenc se voltam napon pucoltuk a halat de arról nem volt szó hogy szopnom kell míg te nézed… halálfélelmem volt tegnap annyira üresnek bazmeg üregesnek éreztem, üresen ébredtem belül egyedül…magam… magam…magam….

Jó…jó…már jól vagyok! Nem kell segítség! Nem kell víz! Mondom! Mondok inkább három jó viccet, figyeljetek:

- Miért tartóztatták le a papot???

- Mert kábítószertartást tartott!!!!

Kohn és Grünn ül a vonaton, mikor Grünn megszólal:

-         Bocsánat, hogy kérdezek, de te szoktál onanizálni?

-         Mi? Ki? Márhogy én, kérlek? Nem.

-         Pedig megérdemelnéd!!!!!

A skót sétál a fiával a Sanzelizén, amikor a gyerek megtorpan a cukorkás boltüzlet előtt.

- Apa, kaphatok egy nem drága nyalókát?

Mire az apja:

- KICSIM, DINNYÉRE SÖRT?????!!!

Jöhet még egy? Bírjátok? Na, egy ráadás: tolja a néni a temetőbe a biciklijét, mire én: „Hé, néni, aztán odabent hova köti a cangáját? Sírhöz?” Volt egyszer egy mucsai néni… jaj, nem, elrontottam, …szóval van valaki, lehet, hogy néni… aki főz valamit. Ilyet szólok neki: szexelsz velem? A nejem nem tudja meg!! Aztán nézzük az újságokat. Aztán mit írnak az újságok? Olvasom a napilapban, nézem a pirosnál és látom, hogy a kormány… pipikom, pipikom!! Ennyi a banki alapkamat. Ugye? Érted? Megvan?

Ki érkezett Veszprémből? Hm. Ön? Ő? Jól van … hát, Debrecenből? Hm. Jóóó. Önök kiváló közönség! Túladagolás… Túladagolás. Túladagolás… Tudják, mi vagyok én a szabadidőmben? komputerkém! Belépek mások masinájába, bebútolok, a bútolással együtt jutok be, úszó mozdulatokat teszek, elúszom a vírusirtó meg a vindóz mellett, aztán…. pipikom, pipikom. Most pedig szeretném parodizálni gálvölgyit, amint friderikuszt parodizálja: "...naaőőőő... jó estéjt. Én vagyok a f. sanyi…" Ja, nem, akkor inkább csak a gálvölgyit egymagában egyedül, tudod, amikor jósnőnek öltözve kiabál egy lámpaburába, hogy Nem látom! NEM LÁTOM! NEM LÁTOM! NEM LÁTOM! NEM LÁTOM! NEM LÁTOM! NEM LÁTOM! NEM LÁTOM!

Köszönöm, önök kiváló közönség.