(következő posztunkat a siketek és nagyothallók feliratozva is megtekinthetik)

Tegnap este megpróbáltam visszafelé öregedni, de csak rohamosan sikerült, mert alig értem el az aznap reggelt, már meg kellett fordulnom, ha nem akartam pórul járni. Visszamásztam reggelről délre, majd hat órára, ahonnan elkezdtem az egész folyamatot. Libának éreztem magam, sült libának, aki rosszul sült el, almával a szájában, párolt zöldségekkel a seggében, mint aki egész életében arra készül, hogy mosolygós rokonok közt heverjen ezüst tálcán, az asztal közepén. Duplán és csordultig megsebeztem magam.

Vannak felelőtlen emberek, akik csak beleélnek a világba, az egész életet átnevetik a felelőtlenség csónakjában evezve, cseppet sem zavarja őket a kilógó lólábszag és a maguk módja. Mindenki pótolható: te is.

Mit érdemel az, aki álmodó? Hadd feleljek erre egy nemrég történt álmommal: eltévedtem egy mosolytalan, fergeteges fenyvesben, mire szembejött egy névtelen anyóka, akitől útelágazást kértem. Ő hirtelen megperdült, hátat fordítva nekem, és sebesen letolta a farmerját. De nem volt alatta semmi. És ez a semmi ébresztett nyakon. Farkasszemet néztem egy álombéli semmivel, ami úgy lökte fel álombéli önbizalmam, mint a szög. Összemarkolt arcomat elvakította az iszonyat. Amikor felébredtem, rájöttem, hogy ez az álom nem volt jó semmire. És így élünk valamennyien: csak herdálunk és ébredünk.

Mindenki szeret pénzt költeni olyan tárgyra, ami kihangsúlyozza - vagy pótolja - a meglévő, vagy éppen teljesen hiányzó egyéniségét. De a tárgy mindig tárgy marad: te töltöd fel jelentősséggel és fontossággal. Termékekkel takarod el igaz arcod. Nem baj az, ha vásárlási szándék előtt gondolkodsz, és a pénztártól való távozás után nem bánsz meg jottányit sem.
Fontos, hogy a bűnöket megfelelő körülmények közt kövesd el, megfelelő szögben álljon a bánásmód, jól essen rá a fény. Add meg a módját. Én sex előtt pl. mindig levetkőzöm. De mondok mást: mikor még versenyszerűen ittam, mindig ragaszkodtam ahhoz, hogy szép környezetben rúghassak be, nem kapualjban vagy lehányt térpadon. Előkelő romkocsmában, ahol az ár igenis számít, vagy a jó Margit-szigeten, tiszta ruhában, váltócipőben, vagy a Zsini mellett.

Gyenge voltam és szomjas… Nem baj az, ha valaki gyenge, mert aki gyenge, az még él. A hősök meg hamar hullnak, mert ha túl zajosan nézel egy késdobáló talponállóban, az eldobható borotva fogalma számodra ijesztő valósággá válhat. Mit tehetsz? Tekinteted mindig szegezd lefelé. Abból még baj nem volt (csak ne a zebrán, vagy vezetés közben).

Gyakran többet tanulunk hibáinkból, mint tévedéseinkből.

A legtöbb ember letagadná múltját, nyakába kapná szárnyait és elrepülne. De hova?

Mindent csak akarni kell. (De hova?) Ön akar akarni?

Mondok egy élménypéldát a hovára:

Megspórolt pénzemen végre eljutottam Indiába, ahova mindég vágyam volt, a színdobáló fesztiválra igyekeztem, ahova mindig is álmom volt, mert eddig csak képeken láttam. Azok az egyedi illatok és színek! A Holi egy tavaszi hindu fesztivál, a színek ünnepe, a tavasz megérkezését köszöntő ünnep. A résztvevők színes porral színesítik meg az örömteli napot és egymást. A szállás és a kaja tűrhető volt, egy helyi asszonynál laktunk, aki körit csinált hat főre, 6 rúpia volt az ágy, ágyneművel. Delhitől 150 km-re feküdtem. Onnan mentünk át busszal Bangladesbe, majd Gangeszbe. Itt vette kezdetét, vagyis került megrendezésre a színdobáló fesztivál. Nagyon zene szólt és jókedv! Egy helybéli hülye cigány szájba dobott pirossal, mire én kékkel viszonoztam a tüzet. A színes forgatagban megismertem egy helyes spirituális gay-t, aki itt él egy ideje, mióta megszületett, egy ashramot vezetett. Akart adni orális sexért cserébe egy szent tehenet, de nem kellett. Ezerarcú volt, mint India, de nekem a belső béke jobban tetszett. Az indiai életmód a hamisítatlan életmód. A taxik és a kolostorok egymásba érnek az utcán. A Tadzs Mahal utcában vettünk gyros-t, nagyon finom volt, hat rúpia. Egy pucér szakállas embertől kaptam koponyacsészét, megkínált rágóval, tőle jobbra kaptam ajiba tradicionális hastáncot meg masszázst egy ligetben, szívemben hoztam haza. Este a Vrindávani téren gyűltünk össze, onnan dobáltuk a színeket egyenesen. Nagyon élmény volt, itthon nincs ilyen, kár. Nagyon sokat fotóztam.