„Maga nem vakvágány” - mondta a büfés azonnal, a franciazsemlék fölött, amikor legelőször pillantott meg, majd hozzátette, hogy én kiválóan szektásítható fajtának tűnök. Itt a helyem. Az örömHÍR Gyüli üvegszékházába nem csak a hűvös szentlélek-kondi miatt járok, hanem a nettó lelki haszonért is, főleg. A vidámságos istentiszteletért, amit Virágvasárnap néven még a HTV is közvetít. Élőben. Élőbben már nem is lehetne. Imadáridó és szentséges mulatós egyben! Van itt bőven lelki anyag, tiszta fluidum. Korábban József voltam, de most Pál vagyok, mert az sokkal bibliaibb - ez nálam amolyan damaszkuszi dolog. Nem csak azért menekültem szektába, mert egy befolyásolható gibbon vagyok, hanem azért is, mert az anyám állandóan nyúz a családalapítással, és valami elfogadható indokkal már muszáj volt előrukkolnom neki. Annyira nyomta a témát, mintha ő akarna hozzám jönni, tisztára bezsongott. „Semmilyen lány sincs a környékeden, fiam” – mondja. Pedig akarom, hogy legyen, hogyne akarnám a finom női jelenlétet, de nem értek én ehhez, sosem értettem: megfogni a kezét, aztán puszi-puszi, majd a nemi szervek találkoznak, jön a birkózás, a produkálás, a kiábrándulás… nevetséges nyűg. Nem csak a nők elől, de a gyerekvállalás elől is menekültem ide, és így már van egy fogyasztható indokom: az Úr. Miért nem kell nekem gyerek? Mert semmi garancia nincs a sikeres felnőtté válására. Semmi. Mert mi van, ha nyomorék lesz, vagy lusta, vagy buzi, vagy nem milliárdos? A homályos jövőkép tiszta fajintalanság!

Nehogy azt higgyék, hogy nulla a felelősség tudatom. Mert tényleg nulla. Ha több lenne, lenne normális munkám és családom is. Itt a Gyüliben kaptam egy hirdetésszervezői minimunkát a Kereszt-rejtvény! c. katolikus hirdetési-magazinnál. Az a szlogenünk, hogy „(ige)hirdessen nálunk!”. Jóformán üveggolyóval fizetnek, annak is a 10%-át vissza kell csengetnem az egyházkasszába. Póktojásból rántotta, ahogy az öreg székely mondaná. Jó itt nekem. Van hangulat, meleg, üdv, rivalgás és szentszagú minden. Kicsit még híres is lettem, amikor kézmodell voltam a Szent Channel keresztyén teleshopjában: egy eredeti 17 sz.-i római kereszt élethű másolatát tarthattam a kamerába az első betelefonálóig.

És már egész jól tudok téríteni is: a májusi tüdőszűrésen öt öregasszonyt zsákoltam be, bár csupán lelki jutalék jár értük, egyéb juttatás nem. Kielégítő erre gondolni, némi kevélységgel, az esős, remektelen napokon. Egyszer ilyen közel-e, alig 20 centire álltam a nagytiszteletű Germany Sendörtől, egyházunk Örömhírturkász főegyházlelkészünktől. Bárcsak egyszer engem is megérintene, valahol... legalább annyira, hogy leessek a padlóra. Van ennél magasztosabb? Nincs ennél magasztosabb!

Sendörnek többször volt trónigénye, és néha még ma is rátör, de az alérsek mindig visszadobja. Felírt neki valami öko-ostyát, azt szed rá. Néha rájönnek a nehéz napok és olyankor köpköd, fújtat, meg szidalmaz, ha senki nincs a közelébe, akkor csak úgy magának, a színpad magányában. Minden prédikációja izzik! Ízlik is nekem, lenyelem az utolsó cseppig, mint egy tátott cápa.

Ha Sendör a fejébe vesz valamit, nehéz lebeszélni róla: az Erzsi testvér mesélte a szentmarketing osztályról, hogy amikor az 1%-ért kolduló óriásplakátot tervezték, alig lehetett Sendört lebeszélni arról, hogy ne az általa kitalált „Kellünk, ha közel segít!” szlogen legyen, mert ennek valahogy nincs semmi értelme. Helyette használják inkább az „Adója egyházalékát adja a Hiszékenyeknek”, amire nagy nehezen rá is bólintott. Sendör került fel a plakátra, Krisztusnak öltözve, egy magasra nőtt kereszten lógott, miközben szomorúan elnézett a távolba. 

Ne mondd el senkinek, de sokan kérdik tőlem, szektán kívüliek, hogy Sendör miért beszél néha bátor sületlenségeket? Azért, mert sajnos fél-diszlexiás, és olyan neki az olvasás, mintha evőpálcikával kéne hangyákat fognia, így néha kitalál dolgokat. Ezért kapnak agyvérzést Sendör könyveinek szerkesztői, amikor Sendőrből magyarra kell fordítani a szövegeit. Ha egy mondatnak totál semmi értelme, odaimprovizálnak valami szépet helyette és kész.

A misearénában az egyik Virágvasárnapos prédikáción egy asszony összeesett, amikor Sendör megérintette. Hagyták a padlón rángatózni, majd a szent elnyugvás perceiben elmesélte, hogy jelenést látott: a feltámadt Krisztus lejött a keresztről és megkergette őt, mert túl bűnös volt: kétszer kerültek háztömböt, majd a nő elbújt előle a Meki vécéjébe.

 „Jé. Zus. Le. Fog. Jönni!” – zengi a tömeg, nő és gyerek, akik mind-mind aláírták a lélekjelenléti ívet, csurig szentségben, áhítatban. Csodálatos, dúl a wonderfúl, ha még nem voltál, gyere el, elájulsz. Mintha menyegző lenne, esküszöm, s én volnék a menyasszony, a férjem meg az összes többi!
A kivilágított színpad előtt, és fenn a páholyokban, szépöltönyben, szépkosztümben állnak a hívek és a hívők, eszelősen feszes mosollyal. Gyakoroltam a tükör előtt ezt a grimaszt, de nem sikerült ennyire sugárzóra. Amikor a kajmán tekintetű Sendör, ez a köpcös istennyila, összegyűlik a színpadon, kitör a tapsvihar. Arany szívét, mely mézből és karácsonyból van, magasan áthatja a szent hév. Lassan, méltóságteljesen lépdel a színpad elejére nőtt plexi szószékhez, majd a szélére támaszkodik és a mikrofonba reccsen: ’állelúja! !!

A többiek visszahallelújáznak, teljesen összehallelújázva az izzó légteret.

„Én vétkem a mea culpa, ti értek a leglényeghez, tettek tengere az evangélium, mint angyalok, és tova asztalánál, és látám, hogy Jeruzsálem egén meghasad, s jelenik, s egyre-egyre jön” – s satöbbi, dübörgi Sendör, mint egy felajzott oroszlán, és ebben a szellemben folytatódik a prédikáció. Majd történik valami. Mindig ugyanaz. Ez a csúcspont. Sose unjuk meg.

Egyszer csak Sendör háta mögött megjelenik maga a Sátán, na nem az igazi, csak egy szimbolikus plüssverzió, aki leginkább a Süsü-re hasonlít: pislantalan pingponglabda-szemek, filcanyagból összetákolt tömzsi test, rajta újságpapír taréjokkal. Teátrálisan fenyegető mozdulatokkal közelít a prédikáló egyházfő felé. A hívek erre menetrendszerűen elkezdenek kiabálni, pont úgy, ahogy a Vitéz Lászlóban, amikor jön az ördög, akit majd kupán vernek palacsintasütővel.

- Ott van! Ott van! Mögötted van!– kiabálja egyszerre a közönség.

Az egyházfő somolyog, úgy tesz, mintha nem tudná, miről van szó – nyugodtan beszél tovább. Mikor végre megfordul, meglepetést imitál.

-         Ha! Nézzétek, drága testvéreim. Itt a Sátán! – mutat a Süsüre Sendör.

A közönségen eluralkodik az eksztázis, a hisztéria, a nyelveken szólás, teljesen tűzbe jön, hisztérikusan zokog, fetreng. Rázzák a fejüket, nem ritka jelenség, hogy a nők karommá görbítik ujjaikat, majd végigszántják az arcukat.

Vizeletszag. Sokan valós félelmükben üvöltenek, mintha tényleges veszély fenyegetné őket, és hogy ne kúrják teljesen szét az élő adást, ilyenkor az erre a célra tartott biztonsági őrök szenteltvíz-ágyúval vigasztalják a túlajzott tömeget.

Sendör kivárja a megfelelő pillanatot, majd azt mondja:

- De én megvédelek benneteket!
- IGEN! Meg ám! – ordítja vissza a tömeg.

Sendör megfordul és fenyegetően a Sátán felé emeli kezeit, mintha láthatatlan, isteni energiájával akarná megfélemlíteni a plüssgonoszt:

- Kuss! Kuss, sátán! Hess, hagyd el a híveket, eme tisztaszívűeket Hahaaa – mondja neki, mire a Sátán megrendül, rángatózik, torkához kapja a kezét, kicsit túljátszva agonizál, majd elhever Sendör lába előtt. A tömeg tombol örömében. Újra legyőzetett a Gonosz!

Mindig más kapja a Sátán szerepét, én személy szerint arról álmodom, hogy egyszer majd én is lehetek Sátán… és már majdnem voltam is, de megelőzött egy magasabb nő.