Nők!

nok.jpgÓ, én nem tudok kiválóan főzni. Képtelen vagyok sajnos. Szeretek konyhamalac lenni. Viszont elég sok főzőműsort nézek a tévén, hogy azért mégis, az elmém gasztro-igénye önkielégítve legyen. Ezért nézem a Stáhl Juditot állandóan. Figyelem. Egy csomó receptjét fejből tudom. Ma is azt a fekete blúzt viselte, amit annyira imádok rajta (a fehér és a püspöklila kövéríti, de nem nagyon zavar). Most is megy a dévédéje, valami krémet kever, puliszkás sertésborda készül. Írtam Juditnak a múlt hónapban vagy 30 e-mailt, de csak egyre válaszolt, azt írta, hogy hagyjam békén, ne írjam le neki többé, hogy mit csinálnék vele a konyhában, mert ezzel kimerítem a zaklatás fogalmát és ő következményeket fog magam után vonni. Hogy tisztázzuk ezt a pici félreértést, elmentem a lakására, személyesen állítottam oda, majd minden előzetes bejelentés nélkül kicsöngettem, hogy ott és akkor szépen megbeszéljünk mindent. Azt mondta, nem kell a csokor virágom és rendőrt hív. - Mire? Vacsira? Hát, nem lennénk bőven elegen kettesben? - kérdeztem tréfásan. Azzal váltunk el, hogy feljelent, és én itt kezdtem érezni, hogy kapcsolatunk fordulóponthoz érkezett. Hazaszaladtam és dühösen megcsináltam az egyik citromos muffinját. Odaégett. Egy kicsit magára hagytam a nőt, hogy Judit is átértékelhesse magában a dolgokat, majd pár nap múlva, még egy esélyt adva neki, hogy lássa, megbocsátok és nem haragszom, megvártam, míg végez, és a munkahelye elé mentem. Elszaladt. Vissza a tévébe. De túlreagálta! Fél óra múlva rendőrautó érkezett és ekkor már muszáj volt annyiban hagyni a kapcsolatunkat. Tőlem nem kap több kattintást a gasztroblogja, az biztos. Majd ha akar valamit, úgyis keres. Főjön csak a saját levében. Fogok én itt vitatkozni?

 

Mindenhova magammal vittem a mobilom és egy percre sem kapcsoltam ki, sűrűn csüngött a töltőn, nehogy akkor merüljön le, amikor hív. Nem hívott egyszer sem. Kivágtam Juditot a Sztoriból, jónéhányat, és kiragasztottam a Szobában, körbe a falon, de a mosolygósabb képeit az oltárra tettem, persze óvatos távolságra a lobogó gyertyáktól, nehogy lángra kapjanak. A legkedvencebb képem róla, amikor eper van a nyelve hegyén és kacéran a kamerába kacsint. Ezt a képet a hálószobában tartom, az éjjeliszekrényen, mert ha éjszaka felriadok, szokott kelleni. Ha tudnám, kikanalaznám a szemem, mint ő szokta a sütőtököt, hogy többé ne is lássam őt. Hagynám, hogy elválassza a sárgáját a fehérjémtől... Friss primőr érzelmeimet a csap alatt kicsit megmossa, lecsöpögteti… arcomat megtörli hűs kötényével, miközben azt duruzsolja a fülembe, hogy: „ne sírj, kis mézem, ne!”… Mondjuk, ezt nem mertem megírni soha, mert malacság, azt viszont szépen bevallottam neki írásban, hogy ő mennyire csodálatosan jól mutat a konyhában, és minden répa jól áll a kezében.

Nekem ez a kapcsolat túl zűrös, és elkezdtem másfelé is érdeklődni. Néha a Stáhl Konyhája helyett direkt nézem az Erdélyi Mónika vitasóját a másikon. Néha a két tévémet viccből egymás mellé tolom, az egyiken a Stáhl megy lemezről, a másikon Mónika élőben, hátha valamelyiket sikerül féltékennyé tennem. Viccből. Ezt viccből meg is írtam a Judithoz intézett utolsó levelemben, mert joga van tudni róla. És ha továbbra is ilyen elutasító lesz, többet nem nézem, nem érdekel, mit főz, és a képeit is letépem az összes falamról. Ez így nem kapcsolat, hanem …nem tudom, mi.

Nem tudtam lezárni a múltat, hiszen annyi mindenen mentünk már keresztül együtt, és a sok közös emlék… egyik éjjel vele álmodtam. Judit éppen betolta a sütőbe a marhát, majd parajhabot vert és kilépett a tévéből. Egyenesen felém tartott, és lassan gombolni kezdte a sliccemet. Ekkor csöngettek, és Mónika jelent meg. Azt mondta, hogy egy kapcsolathoz ketten kellenek és a párbeszéd meg az őszinteség a legfontosabb. Meg kell tanulni békésen egymás mellett élni… Majd nekiesett Stáhlnak, tépni kezdték egymást, a padlón hemperegtek, ameddig csak ruha volt rajtuk. Egyszerre álltak meg, …kilestek, mint két farkasnő a kisnyulat, majd elárasztották szemem-számat, rám vetették magukat nagyon. Itt ébredtem fel. Lucskos lett a bugyim.

Olvastam a Sztoriban, hogy Mónika rendkívül kedveli a cicákat, és én találtam is neki egyet, beraktam egy dobozba és postáztam neki. Hát, aztán mit látok? Bőgve sipítozott valamelyik ötperces celebhíradóban, hogy ismeretlen tettes döglött macskát küldött neki. Élt az, amikor beraktam, még lyukat is vágtam rá, a posta tekintse saját halottjának, ne én!

Esküszöm, az Erős Antóniával nem volt ennyi gondom, mint ezzel a két nővel egyszerre. Ő bezzeg végig higgadt volt, még a bíróságon is. Minden nap kitartóan vártam őt a Híradó után a Kettő stúdiója előtt, és ő egy darabig rendesen dedikálgatott nekem szépen. Amikor a huszonvalahanyadik fotójára kértem az autogramját, elmondtam neki, hogy nekem már a déli harangszóra feláll, na, onnantól kezdve szabályosan került engem. A hangulata azonnal megváltozott a korábbi kedélyesről elutasítóra, szigorú lett, hűvös, és elvitetett a biztonsági őrökkel. Ő hozzám sem akart már nyúlni többé, elmaradtak a szokásos kézfogások, csak a 2 méter távolság maradt. Miért, a saját tévém előtt azt csinálok rá, amit akarok! Azt nem tilthatja meg, ezt meg is mondtam neki, kezicsókolom. Azt nem tilthatja meg! Amikor már nem tudtam vele találkozni, több levélben leírtam neki, hogy amikor feltűnik a képernyőn, én meztelenül a tévé elé guggolok és ágaskodva rajongok érte. Miért, mások mit csinálnak? 

A júniusi Könyvünnepen kiszúrtam a Somagésát. Nem tudom, eddig miért nem figyeltem fel rá, pedig őt is sűrűn mutatja a tévé. Olyan szép ruhában volt, te, elájultam. Azonnal elindult bennem valami. Mind a hat könyvét elolvastam, egy darabig még fórumoztam is a weboldalán, de letiltott. Akarom, hogy rám nehezedjen. Éreztem, hogy ugyanúgy gondolkodik, ahogy én, és mélyen megért. Én nem csak a korosodó cafkát, de az Ősanyát is meglátom benne, és ezt minden levelemben meg is írtam neki. Az Anyaságot látom benne, a megtermékenyítés földi dicsőségét, és a vad tantrikus szexet, az önfelszabadulást és önmegélést. Állandóan erről ugat, és itt lennék én, a Leghűbb Tanítványa, erre mereven elzárkózik? Kérem! Megtudtam, hol lakik, és egyik este meztelenül sétáltam az otthona elé. Kővel dobáltam az ablakát, és amikor kijött söprögetni a szilánkokat, meglátott. Nem volt talpraesett, mint a könyveiben, nem oldotta meg egyedül, sírva beszaladt és simán rám hívta a rendőrséget. Basszus, ezek a nők mindig a zsarukkal jönnek?? Miért nem jár mindegyik egy-egy fess rendőrrel?? Szerintem ezekre a tyúkokra a jó markos fegyveres testület búgatólag hat. Az kell nektek, a jó nagy gumibot! Meglehetősen rövid kapcsolatunk volt Mamagésával, hagyjuk is. Nem akarok róla beszélni.

Az a baj, hogy egyre több nő van az életemben. Van a Hálózat tévén az Egészségpercek, és abban az Erzsike. Tőlem bármennyi aloét, meg ginzenget árulhat, ha meglátom őt, az egekbe szökik a vérnyomásom. Sűrű betelefonáló vagyok, de még nem nyertem semmit. Mostanában ha megtudják, hogy én vagyok – gondolom számkijelzős a konzol – már be se kapcsolnak adásba. Muszáj volt több új mobilt vennem és álneveken betelefonálni, elváltoztatott hangon. Na, akkor sikerül vele beszélnem, egy darabig. Amíg rá nem jönnek, sebesen elmondom neki, hogy mennyire megnyugtató számomra az a blúzosan szexi hangja, és amikor arra kanyarodok, hogy milyen módon törhetné meg magányomat, szétkapcsolnak. Meg a Főnix tévén a kártyajós Tarján Edit. Máshogy is segíthetne rajtam a kezeivel… Már annyi mindent kivetett nekem, de a jövőmben valahogy nem érzi otthon magát, sőt, szerintem egyáltalán nem is szerepel benne. Egyik alkalommal nagyon higgadtan elmondta, hogy rendőrség lesz belőle, ha nem állok le, mert az ártalmára cselekedtem. Már megint a rendőrség! Tökfej. A nők megbízhatatlan idióták, söpredékek, komolyan mondom. „Ne legyél már ilyen süsü. Azért vagy ilyen kövér, mert isten utál téged!” – mondom az Editnek, de az csak sírt. Teljesen kijöttem a sodromból, alig ismertem magamra.

Mivel nehezen viselem a visszautasítást, elkértem a tévétől a címét, mondván pénzzel tartozom neki - megadták, elmentem hozzá és lekakiltam a házát. Most mit tudok ennél többet tenni? Ezzel le volt zárva a kapcsolatunk.

Zeneileg is módfelett érzékeny vagyok. A Rúzsa Magdinak csak a telefonját sikerült megszereznem, amikor az egyik plázás fellépésen elvittem a táskáját a színpad mellől – a címét azonban a mai napig nem tudom, mert semmi okmányt, egy kurva csekket sem találtam, csak kozmetikumokat, meg kenceficéket, tampont, ilyesmit. A telefonjával nem tudtam mihez kezdeni, mert ki volt kapcsolva, így bevágtam a mikróba és megsütöttem. Pedig, ha tudom a címét, vittem volna neki meglepit, aj, de sukár gádzsi! Egyszer láttam énekelni az élő ötöslottóban, nagyon szépen ki volt vágva a ruhája, de én jobban ki tudtam volna vágni neki… Meg a Sylvike! Hármat is rendeltem a Bódi Sylvi 2015-ös naptárjából: elég foltos már mind és még messze van az év vége. Írtam neki a weblapjára, hogy ha van egy kis ideje, eljöhetne hozzám „intimtornára”, ha nem zavarják a szagok, és játszhatnánk olyat, hogy ráhasalok az ágyra, ő alaposan kikötöz, majd elnáspángol egy USB-kábellel. Még fizetnék is érte. Erre azt írja, hogy fel van háborodva és beteg vagyok és ő olyat soha… Úgy reagált, mintha én akartam volna őt kikötözni, esküszöm! Addig már el se jutottam, hogy ne féljen, nem lennék meztelenül: pelenkát viselnék.

Az exkluzív női szépség számomra továbbra sem mindegy, ezért elmentem a Zimány Linda egyik fogfehérítős sajtótájékoztatójára. Ha nem is lesz semmi, legalább eszem pogácsát. Engedte, hogy belenézzek a szájába, ki is tátotta nekem, de arra már sipítozott, amikor finoman ledugtam neki az ujjam. Meg akartam érinteni azt a sok fehérséget. Megint rendőrség volt…

Az érett szépséget is megbecsülöm én: egyik este ellátogattam a Csillag Szüretből a Hernádi Judit zsűrinő könyvbemutató estjére az Alexandrába. Amikor a közönség kérdéseire került a sor, én ott, mindenki előtt nyíltan vállaltam az érzelmeimet: felálltam, álltam, álltam, és megmondtam neki, hogy szeretném megmutatni a könyvjelzőmet, aztán elővettem neki, tetszőlegesen széthajtottam a Sztárgyár-t, majd beraktam az oldalak közé. Lett is nagy sivalkodás, két bolti biztonsági vonszolt ki, aztán leraktak a szökőkút mellé, és mondták, hogy legyek szíves rendőrségig várni. Nem vártam meg a zsarukat, már így is utálnak, elszaladtam - könnyű volt elmenekülni a 19 éves nyikhaj kis pöcs, meg a nyugdíj és az infarktus között tántorgó vén fing elől. Nem bírták az iramot, a Mekinél elvesztették a nyomomat. Én elég sokat futok, kondiban voltam, kondibban, mint ők ketten. Hát, ez van.

Megvettem a legújabb Sztorit, mert nagyon akarnék már egy normális kapcsolatot.

Majdnem minden rendben. Nők !

 

 

Címkék: celeb, szex, love, trend, bolond, kéj, buja