Bekóstoló

bekos.jpgNehéz kérdés! de igen, először én is jelmezkölcsönzővel kezdtem, teszteltem az óriáscsirkét, a majmot meg helovínre a tökvámpírt és a gumimúmiát, hogy elszakadnak-e, és ha el, akkor hol, varrásmentén, könyöknél, vagy a csőrénél, de azt is meg lehet unni. Tudtam, hogy tovább kell lépnem a maskaráktól, egyéb irányba. És csináltam. Pénzt már nem kaptam érte, de csináltam. A szájba vehető dolgok kezdtek foglalkoztatni. Megérkeztem. Nem hívott senki, nem is érti senki, de megint megjöttem, itt vagyok, megérkezett a kíváncsi ítélőszáj. Ha nincs harapni-nyalnivaló, akkor a haraphatatlan dolgokra is rámegyek. Egyszer, csak egyszer jártam könyvkóstolón, egy felolvasóesttel összekötött könyvesboltban. Elkezdtem lapozgatni, falni a sorokat, de mindenki nagyon nézett, túl ahhoz, hogy folytassam. Mentem sorba, a polcok között, de nem engedték, hogy a térképeket is megkóstoljam, onnan uccu a lufihajtogatásra, amit a neves író a saját karjaival végzett. De amint a számba vettem, mind kipukkant. Ez a tökéletes hiba. Mármint a nem ehető dolgokat szájba próbálni.

Ekkor vált világossá számomra, hogy immár mindent-kóstoló lettem. Sajnos a mindenfélék szájbajöhetésének határozott árnyoldala is van: például belfájdalmakra panaszkodtam a Budavári Borecet Fesztiválon, s drága pénzért enyhítettem a mardosó belső savanyúságon a lóhússzendvicsesnél, a sikló mellett. Lókóstoló lettem, pár medicina-falatnyira. Begyömöszöltem a hátast.

Márci 15 volt, kokárda a felsőruházaton. Családi csomag dohány, magam sodrom. A tavaszi szél daliásította vonásaim, s szétdélcegítette belső tartalmam. Akkor sem volt mobilom. Ma se nincs. Nincs mobilom, telefontalanság van. Egy mobilhoz már kéne jókedv is, a jókedvet pedig viselni kell. Mert a jókedv látszik, a járókelők néha figyelik is. Aztán jött az ősz. Szeretem az őszi Pestet. Olyankor gyakran álmodom, még szeles időben is.

Akkor a férjemmel álmodtam, és volt neki szája, de csak ilyen elmeszüremlény-száj, azzal csókolt. A rákövetkező reggelen újabb bevetésre mentem: szüreti mulaccság várt Villányban.  Külön busszal vitték az érdeklődést a Blaháról, de nem voltam fenn a listájukon. Nézi a kislány, nagyon nézi, háromszor is, de akkor sem vagyok ott. Erre azt mondtam gőgösen, hogy sürgősen telefonáljon be a központba, nem érdekel, sem a bocsánat, sem az elnézés, végül csak meglettem. Mert azt hazudtam, ha nem engednek menni, akkor majd jól leírom őket a borblogomba, ami nem semmi, mert rájár a szőlőszakma, és amit én megírok, az már de van kantálva, lehet szagolgatni, forgatni, nyelvvel kitapogatni azt a savgerincet. Persze nem volt semmilyen blogom, pedig már a címét is kitaláltam, de nem kérdezték. Amikor leértünk a falu már apraja-nagyja! Szállt a zene meg a sültszag. Zengett a szüret, zsibongott a hegyoldal, puttonyoltak a sorok között, kazettás mulatós kísérte a városiakat, s kuss a helybelieket. Szép volt, na. Mindent megkóstoltam. Mindent.

Szakmám ezen szakaszán egy rövid időre kiugrottam a szent légneműk irányába, és pár hónapig a megfoghatatlan, de boldogító dolgok kóstolója lettem. Vallás-és felekezetkóstoló, hivatalosan így hívják. Az volt a dolgom, hogy nyitott szemmel kellett hirtelen elhinnem bármit. Azt mondta a kato.pap, hogy „tessék háromra hinni, 1, 2, 3…” és fejből az alaptézist. Aztán átmentem a hovatartozásilag másik oldalra, buddhistákat kóstolni. Ott az volt a bajom, mármint a nirvánával, a Semmivel és az én ellobbanásával, hogy már túlságosan megszoktam, hogy vagyok valami.

A vallások jók, majdnem az összes, hiszen a remény ünneplőbe öltözteti a lelket.

Ezután olyan langyosan éreztem magam, sikeresnek, de langyosnak. Hiszen hit ide, hit oda, nem jutott hely az összesek között. A nagy kóstolók között, nyaminyami, más eszi a sikert. A siker pedig már egy lépés az előrelépés felé!

Kovásztalan a mosolyom, felszabadítom magam, akár pia nélkül, nekem is lesznek majd szépen kisimúlt és menő vonásaim, mint a Konrádnénak. A szájam mindig szabad lesz, nem lesz abban semmi stressz sem. Se szájzár, hisz örökké nyitva lesz, kóstolásra várva, hogy egy percet se veszítsek. Sokat kérdeztem magamtól, mit tegyek, hogy szeressenek? És rájöttem. A személyi össz-szimpátiának az a titka, hogy folyton beszélni kell, mindegy miről, és akkor azt hiszi majd a közönség, hogy tényleg vagy. Méghozzá bőven vagy. Tehát, nem is akárhogyan. Sűrű a jelenléted. És máris kevesebb öngyilkos vagyok… Ja, ez a másik: mér kell annyi öngyilkos a hazának? mér fáj azon szerencsétlen embereknek ennyire a lét? mér nem halnak inkább szép és egésséges halált?? Ugyanis lehet az a halál veszélytelen is. pl. az én nagyimat is egyszerű influenzia vitte el, szóval semmi komoly. Ja, az előbb említettem azt a szemét Konrádnét. Na, róla mesélek egy kicsit. Kétezertizenkettő valahány volt, Szerda volt, akkor láttam először azt a csámpásszájú, hangos, cifra asszonyt, amikor a portás beigazította.

Konrádné az egyetlen rivális konkurenciakóstolóm. Konrádné a neve. Egy -. S ez a -né kész izgalom, mégis immundaráló. Nem szeretem, ha a változatos gondolataival masszíroz.

Felveszi az elmenős ruháját és megy mindent-kóstolni, frekventált helyeken egyenesíti ki a kondícióit. Megtudtam róla - mert elég hangosan beszél, nekem meg két fülem van - hogy annakidején cimbalomkóstoló volt a szociban, napi 4 órát, aztán ’98-ban már 12-ben, de volt, hogy csak hatban, vagy 8-ban. Ült és hallgatta a hangszert, később ő is ráment a szájra. Így lett mára mindent-kóstoló, mint én, csak ő régebbről kezdte. Szóval, ahogy dumált ott mindenkinek, lesztorizva a társaságot, ad hoc beszólogattam neki, amit egy ideig mosolyogva tűrt, majd robbant. És csak lestem az elképesztő lelki domborzatát, s bár kosztalan az én szándékom, mégis a számra kívánkozott pár kurvaanyád.

Amint észbe kaptam, azonnal lemeakulpáztam magam, de azért megkértem, hogy a saját érdekében vigye arrébb a magatartását a kedves Konrádné. Amikor legközelebb összefutok vele, már a parkolóban csúnyán néz… köszönés nélkül becirkuszolt, odahúzott mellém, és azt mondta, hogy majd szépen megveret a férjével, ha nem változtatok sürgősen a hozzáállásomon. Éltél már ilyet?? Erre én tréfásan lejelzőkürtöltem, majd feltekertem az ablakom és máshova álltam be. Ez indította el azt az ellenséges láncreakciót, ahogy a külföldi mondja, csénrieksönt.

Nem tagadom, hogy Konrádné néha szórakoztat: egyszer mesélt egy viccet, de én csak otthon voltam hajlandó nevetni rajta, ne lássa. Konrádnénak sajtalakú lelke volt, mosolya, mint a csempe, mit nevessek rajta live? Azért mondom, mert egyik nap nekem esik, hogy a háta mögött mit mondtam róla. De nem mondtam én semmit. Megmondtam neki, hogy én nem mondtam semmit. És ne vetítse rám a személyi képzeletét. Nem ufóból van, behorpad a feje, ha vágom. „Kicsi…kicsi…kicsinállak majd, leszedem és értékesítem az arcod, ne legyél már ilyen faszasszony!” – mondtam neki, de ez csak kutyaszarpor a szembe, nem egyéb. Rugalmas vagyok, mint a gumimaci, de ennyire mégsem.

Ez az enervált Konrádné több ízben „fütyiváró-szájú mucinak” nevezte az anyumat, mások szeme hallatára, majd amikor ezt nem igazoltam neki vissza, megharapott. Belém mélyesztette az enervált száját! Nem sejtem, de szerintem jó ízem van, a férjem szerint édes vagyok, tehát jól járt. Ne izgágáskodjék itt, Konrádné, hogy fusson ki a szeme! A Krisztus pofozza fel! Sokkal több imádnivaló tartalom van rajtam, mint az ő enervált húsán, mert én már többet kóstoltam a jóból, mint ez az enervált majomnő. Ő meg egy szocialista giccs. Ez az enervált gyilkos szépen szembespriccel az arrogáns mondanivalójával, kipattintja a processzorom, és azt hiszi, mindez következmények nélkül marad. Ő már nem mai, az idős enervált embereknél pedig a hirtelen változás trauma. Például a szex, neki az is hirtelen változás, csak felizgassa rajta magát. Bár nem hiszem, hogy Konrádné él még szexet, hiszen akkor rendben lenne agyilag, mert a szexualizálás fontos, elsimítja az ember alapvető szemét természetét - ezt kéne végig gondolgatni.

Egyik nap együtt kényszerültünk menni egy borkóstolóra. Konrádné parázsmód barátságos volt velem. Boldogan üvöltve sztorizott, dicsért, s közeledett. Az állat. Nemsoká akkora barinők lettünk, hogy egy pohárból ittuk a villányi rozét. Aztán csak összeszólalkoztunk, mert éreztem, hogy a rozé jó műhibás: azaz van benne valami, ami az előnyére hátrány. Nem érzem rajta a barikhordót, se a terroárt, ellenben a savgerinc már-már túl. De Konrádnének ízlett a tétel. Rám nézett és tüstént salakalakúnak becézett. Azt mondja, lehetetlen, hogy ez a bor ne lenne jó. Hogy nekem semmi se jó – mondja. Azt mondja, lehetetlen. „Na, akkor jól nézd meg a lehetetlent” – mondtam neki és szolidan nemi szerven rúgtam őt. Erre ő megmérgedett. Ez a több, mint bronzérmes rima, aki a szépszavi emberi felszólítást kitessékeli a felfogásából, most menten nekem rontott. Rántotta is le az abroszt a tébolyult bocinő, folyt a bor, a szomölié is húzta a száját, valaki sikított, a borlovagok kardot húztak, volt nagy ribillió.

Rákövetkező héten szintén együtt kényszerültünk menni, mert ilyen csoportbeosztást küldött át sajnos előző este a Janó. Étteremkóstolón voltunk a Ződ Pagonyban, Budán, a Hersche Tivadar 16 szám alá. Szép, rusztikus, hangulatos faberakásos, kis fenyőétterem volt, teltházig pincérrel. És volt ingyen ebédminta. Tokányos krumpli. Én nem néztem nagyon, de láttam, hogy Konrádné egész tányérral evett. Kétszer! A lelki szegény. Mondom magamban, én nem szólok, nem szólok, mert csak megint megy majd a pöcsködés, mint a múlthéten. Látlelet, zsaru meg a jajszó. Ott álltam a svédasztal mellett, a lebbencsleves előtt srévizavé, az álmoktól hétméterre. Konrádné rám se, kifejezetten levegőnek nézett, szándékosan bántón nem vett rólam tudomást.

Kértem a Janót, hogy legyen szíves legközelebb engem más napra áttenni, ne kelljen a Konrádnéval lennem. Úgy lett megoldva, hogy külön teszteltük a kényeztető hétvégéket, ő szombatra esett én meg vasárnapra. Mert a kényeztető hétvégében együtt kéne aludnunk és nem biztos, hogy nem fojtom meg őt éjszaka, ha pöcskölődik velem. De ami nem kényeztető hétvége, azt továbbra is együtt végeztük.

Konrádné rendetlen járású asszony. Évekkel ezelőtt volt egy csípőműtétje, akkor még normális volt, majd utána magától elromlott. Agyilag. Aztán a férje művelt valamit, valami törvénybeütközőt, és 2 évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. Na, Konrádné ekkor hibbant meg véglegesen. Egyre sűrűbben járt el kóstolni, úgymond az otthoni gondok elől belemenekült a saját szájába. Hiszen a mindent-kóstoló azért mégse csak a mindent, mert a minden mellett főleg az evést szereti. A múltkor együtt voltunk a bp. főpolg. mesternél villamos-kóstolón. Konrádné csak áll, kapaszkodik… egyszer csak nézem, micsinál. Úgy néztem, majd’ elpattant a csarnokvizem. Hát a nem normális Konrádné elkezd énekelni: „sej a mi lobogónkat, de fújja a szél”… vagy mi, nem tudom tovább. De kurva hangosan. Aztán az egyik népszabis fotós rászólt, hogy ne égessen minket.

Szóval, az a véleményem, hogy szegény Konrádnénak levitte az isten a dolgát, köntörfal nélkül. A férje egy lanyhadék, kicsit mozgáskorlátozott és nem jó partner.

Én nem vagyok kedves a Konrádnéval, miért tagadjam? Ő kezdte a pöcsködést, különben is! Szépen kértem. Tájékoztattam, hogy mennyire elpáholom, ha kell, nem hagyom magam tovább prejudikálni. Neki van szüksége paradigmaváltásra. Én sajnáljam, mint a karitászos asszonyok? Sajnálnám, ha hagyná, mert van rajta mit.

Hogy van-e pasim? Nem vagyok benne biztos… csak a férjem van, ő biztosan. Sűrített asszony vagyok, aki egy üres tehenet fej. A férjem egyre kevesebb hozzám, adagolja magát. A férjem rendkívül alacsony ember. Aranyos, de alacsony. S nem egy csecsmester, ha érted. 

Az életünk egy közös betevés: szülinapomra semmit kaptam tőle, azt is felcsavarva. Jó, nem azt mondom, hogy elvárnám tőle, hogy szülinapom alkalmából kinyalja a seggemet, de azért legyen már valami, érted? De most, most, kérlek, a szerelemtől három centire állok! Nem vagyok már annyira húszéves, de neked elárulom, hogy mégis van egy délceg, aki csapja nekem, még ennyi idősen is. Izgatónak talál, 23 éves, fiú, és rám van állva. Idegen, kopasz és kövér, de aranyos, mint egy kölyökufó. Valamiért ő is alacsony…

A barinőimnek is tetszik, alaposan bemutattam nekik, megosztottam a fészen, hadd lássák a büszkeségem…, májusban akkorát teáztunk a csajokkal a vörioirban, akkora volt a jókedv, mint a csoki… de hülyeséget beszélek már, és csapongok. Szóval, Konrádné egy robotnő, aki saját magát programozta seggé. Hardverje, zsinórjai, s huzaljai teljesen el vannak hibásodva, a vírus elöntötte az agyát. Csak az önarcos büszkeség fut a programján napestig.

Egyik valamikor nem tudtam menni, mert kártevőirtás volt itthon és otthon maradtam. Na, akkor rájöttem mindenre. Az emberi természet 36 és fél fokos. Lenézem Konrádnét, ő is engem, de szerinte kettőnk közül én vagyok a lenézettebb. Én már a szaga hallatán kifordulok. Lekiabáltam a múltkor a fejét, amikor a virágtesztre szétzabálta előlem a rózsákat: „Kussolj, Konrádné, mer fölkarikázlak.” Erre azt mondta sírva, hogy rossz ember vagyok. Én vagyok a rossz? Én, a szende vadgerle?? Aki csak beleüti a csőrét mindenbe, de direkt?? Konrádné élete, eme kipörgetett önviszony, mások számára értéktelen. Erre jöttem rá. Nekem pedig állnom kell, nem hasalnom. Ő az értéktelen, a Konrádné, úgy ahogy van.

Kóstolok továbbra is, egyre kóstolok, bármi terül-terül asztalkán elém: testápoló, Ariel,  Sauvignon blanc, Maggi kocka, Erdélyi fonott füstölt sajt, ablaktörlőlapát, Darling macskakonzerv, francia krémes, Abonett, teherlift, afrikai harcsafilé, illatgyertya, csirkemell sonka, szögletes sütőtál, gélkapszula, acéllétra, b-vitamin, fénymásolópapír, Bonduelle Gold kukorica, Bryndza túró, icetea, tőkehalmáj, pinot noir, Classic salátamix, Coca-cola Light, Eduscho wiener extra őrölt kávé, teamécses, füstölt hátsó csülök, Gösser alkoholmentes, Dove hajbalzsam, Csabai csípős kolbász, Pomace olívaolaj, Delikát ételízesítő, Delma szendvicskrém, Edami sajt, üdülési jog, lakásbiztosítás, női bőr biopapucs, hosszú ujjú kerek nyakú póló, powerball mosogatógép tabletta, flanel ágyneműhuzat garnitúra, frankfurti virsli, főzőtasakos rizs, Somlói galuska, Kolozsvári szalonna, Dallas, Barátok közt, Garrone Rosso, álomhétvége, krizantém tál, bólogatós kerti dísz, laminált padlólap, pinawellness, diszperzit falfesték, kártyafüggetlen okostelefon, sertéslapocka darálthús, vöröshagyma, Red Bull.