Sokan azt hiszik, hogy a világűr ostorcsapásoktól és fétisjátékoktól mentes, de mindannyian tévednek. A fojtogató sötét és a galaxis ridegje nálam erotikus jajszóval teli. Nálam a deres gyakran foglalt és a kikötözés is sűrűn végbemegy, ha találok egy-egy András-keresztet és hozzá egy dominát az Orion-ködből, aki verne rajta. Gxeno3 vagyok, nem földi lény. Amikor kétezer évvel ezelőtt teljesítettem a kamaszkor követeléseit, és nyiladozni kezdett a szexuális érdeklődésem, akkor tudatosult bennem a csépölés iránti kielégíthetetlen vágyam. A Marson a korombeli fiatalok, a kétezer évüket alig betöltött sihederek, soha nem akartak verni: ők csak a marsgeometriára és az asztrális fizikára buktak. Marsművelő családból származom és a gondolkodásomnak is marshozragadtnak kellene lennie, nem pedig egyébnek.

Civilizációnk mélyen a Mars (természetesen mi nem Marsnak nevezzük, hanem egész másnak) felszíne alatt él, ezért nem látni. A marsjárótok ezért talált nulla értelmet, pedig mi láttuk azt a kis tántorgó szerkezetet, amit küldtetek, jól ki is röhögtük. Gondoltunk rá, hogy tréfából elszaladunk előtte meztelenül, de végül letettünk róla, nehogy degeneráltnak gondoljatok minket. Viszont mi innen ingyen figyeljük az emberiség mozdulatait, asztrális hullám teleszkópjainkon át. Mindent. Így a szexvideókat is. A földi szexvideók adták meg számomra a végső lökést. Mivel itthon senki nem akart csépelni, egy szép napon vettem a kabátom, csomagoltam, és egy kedvezményes űrdíjas személyi csészealjjal kilőttem a Föld felé. A Mars örömtelen, szomorú golyóját magam mögött hagyva Európa felé vettem az irányt, Hungary jött, majd a Balatonban landoltam. Éjszaka érkeztem, lehalkított fényszórókkal, senki nem látott meg: a jármű biztonságban parkolt odalent, úgy, hogy a tihanyi komp egyszer sem húzta meg az oldalát.

Feliratkoztam egy csomó fétis levlistára és regisztráltam szadó-mazó oldalakra, de senki nem jelentkezett, hogy szívesen verne… pedig semmi mást nem kértem. Lehet, hogy nem kellett volna feltölteni a fotómat… Mert az hagyján, hogy nem vagyok szép, nem vagyok Enrique Iglesias, tudniillik, nem ez a baj, hanem az, hogy kevésbé vagyok emberszerű. Ugyan két lábam van, meg két kezem, de emberre csak nagyon messziről hasonlítok. Félközelről is leginkább egy nagyon-nagyon hendikepes kisfiúra hajazok. Ez van. De, Jupiter szerelmére, nem dugni kéne velem, csak csépölni!!

A földi statisztikák szerint egy átlag városi ember 1 km-es vonzáskörzetében naponta legalább két pár játszik egymással valamilyen tetszőleges fétisjátékot. Ez lehet szadó-mazó, ánusz taposás, fisting, öklözés, kötözés, pisi vagy csak egy szimpla nemcserés szerepjáték, csupa ártatlan dolog. Ha valaki kedveli a fapados mazó-játékokat, az én vagyok, ezért gyakran csinálok olyat, hogy direkt lopok a Teszkóban, csak azért, hogy elvonszoljanak és megverjenek az őrök. Ha nem akarnak verni, mert sajtó, meg közvélemény, meg jaj, akkor pimaszkodással cukkolom elő belőlük az állatot. Azt mondom nekik: „hány általános kell, hogy engem is felvegyenek ide biztonsági őrnek, hülye ember?” - na, akkor kapom a nagyverést. Huhúúú. Amikor meg rendőrt hívnak, mert „az űrlény feltűnően lopós és pimasz” akkor gyorsan transzportálom magam, el onnan. Ennyi.

Nem szeretem a koca-szadókat, akik csak divatból és alkalomadtán öltenek szadójelmezt, mert tetszik nekik a stílus, a ruha meg a szag, és legfeljebb csak erotikusan paskolják partnerüket. Egy ilyen alak csupán nyuszitappanccsal meg plüssostorral veri szerelmét. Csak félgőzzel tolja a témát, nem komoly, játszásiból van. Ez túró! Én úgy vagyok vele, hogy minél jobban vaslőcs, annál szélesebb a mosolyom. De mi lehet a lelki háttere a marsi mazókultusznak? Szerintem az, hogy a mi civilizációnk jóval fejlettebb, úgymond uralkodó faj vagyunk a Naprendszerben, és lelki igényünk van arra, hogy egy nálunknál kisebbrendű Földlakó alkalomadtán csépőljön minket – mert az a tudat, hogy mi bármikor leigázhatnánk az egész hülye bolygótokat, kijelöli számunkra a határokat. Kétszer is le tudnánk inváziózni benneteket, az egész földet, az egészet, mindenestül. Így hát kompenzálunk. Egyébként biztos vagyok benne, hogy más marslakóknak is vannak hasonló hajlamai, de a Központi Marstanács törvényei miatt titkolni kényszerülnek, és csak elvétve jönnek le veretni magukat a Földre. Mint én.

Egy szakmai oldalon találtam egy hirdetést, hogy szadó-mazó filmekhez keresnek verhető szereplőket. Kaptam is egy időpontot és elmentem a forgatásra. Mondták, hogy csak 8 ezret tudnak fizetni, de ez az összeg verésarányosan emelkedhet, attól függően, meddig bírom - ha nagyon szétverhetnek a lányok, akár 15 ezer is ütheti a markomat. De mit kezdjek a földi forinttal egyáltalán? nálunk metánkristály az egyezményes fizetőeszköz, de olyannal nem tudott szolgálni a producer úr. Az nem zavarta, hogy nem vagyok ember, mert – elmondása szerint - még mindig jobban járt velem azokhoz képest, akik jelentkezni szoktak az ilyen szerepre: csövesek, meg nagyszájú, de nyuszi alakok, akik a harmadik ütés után elszaladnak. Nekem 100 ütést kellett csak kibírnom, ki is bírtam, sőt, még bírtam volna tovább is. 

Amikor a dominám ruha, és szintetikus arcmaszk nélkül is megpillantott, kicsit kibukott. Azt mondta a csaj, hogy ő már hallott ilyenről, mint én, és rám kell olvasni a Bibliából, majd kimondani a nevem és akkor eltűnök. (?!) „Minek nézel szukácskám, valami horpadt mezopotámiai démonnak?” – háborogtam. Azt mondta, felettébb csúnya vagyok, alacsony, nagyfejű, és ezen a tényen az óriás fekete szemeim és a szürke bőröm sem változtat. A rendező azonban meglátta bennem a lehetőséget, azt gondolta, hátha valaki a légyszerű lények kínzására bukik, ez akár egy új műfajt is nyithat. Hát, belevágtunk. Megkérdeztem, adhatok-e ki verés közben hangot, vagy azzal csak megzavarnám a finoman felépített dramaturgiát? Azt mondta, ha szeretnék, adjak csak, de ne ezen a rajzfilmszerű orgánummal, amivel általában beszélek. Kérdezte, hogy el tudom-e mélyíteni. El tudtam. 

Az elverendő alany minden forgatáson választhat egy un. „feloldó szót”, amit ha kimond, a földi nő leáll a veréssel. Én a „Deimos”-t választottam, ami a Mars két természetes holdja közül az egyik - de nem használtam. Sajnos nem tudom magam 8 napon túlira veretni, ugyanis a bőröm titániumból van, nagyon erősen kell ütni ahhoz, hogy bármit is megérezzek. Legfeljebb a gyémántcsiszolót érezném meg, de melyik domina tart ilyesmit?    
Szóval, elkezdtük a forgatást. Engem deresre húztak, az a szemét csaj pedig direkt dühből csépelt, de úgy, hogy utána egy órán át nem bírta mozdítani a csuklóját. …aztán jöttek a kínai valagcsipeszek. Majd a hegyesebb dolgok: hat tűvel szúrta át a mellbimbómat, de az megkönnyebbülés volt ahhoz képest, amit a kezével csinált. Csavargatta, húzogatta, …nagyon tetszett. A vérem sajnos zöld, ami nem feltétlenül mutatna jól filmen, szerencsére – gyémántcsiszoló híján - nem serkent ki.
Mivel a csaj az elejétől fogva gyűlölt, szó sem lehetett arról, hogy közös masztival fejezzük be a jelenetet. Végig öklendezett a meztelen, marsi valómtól - ha még azt is tudta volna, hogy én a nemi szervemet testen belül hordom és neki be kéne nyúlnia a vaginámba, …na, akkor lett volna szaladás és okádás egyszerre! „Mit igényeskedsz itt, te földi rongy?!” – gondoltam magamban dühösen, de mondani nem mertem, hátha bosszúból legközelebb kicsiket fog majd mérni rám. Hát, ez van…

Szóval, addig jártok jól, földlakók, míg ennyivel is beérjük. Addig világ a világ, amíg az univerzumban valahol valakit csépölnek.