A katasztrófa estéjén, amikor megszűnt az áram, először azt hittük, csak nálunk, de a szomszédnál éppúgy megszakadt a Jóban-rosszban, mint nálunk. Mert a hülye napkitörés miatt. Ezt az őrmester mondta, és azt is tőle tanultam, hogy az ilyesmi mennyire veszélyes. Még egy fénymásolt szórólapon is megkaptuk, részletesen. Szóval, egy napkitörésnek komoly földi hatásai vannak.

Erős flerek idején jelentősen megnő a földi felsőlégkörben és bolygónk kozmikus környezetében a nagyenergiájú sugárzások erőssége. Ezek megsütik a műholdakat, megzavarhatják a rádiós kommunikációt és a radarok működését. Mágneses vihar kerekedik, ami megbolondítja a navigációt, és az iránytűket. Emellett a mágneses tér gyors ingadozása erős kóboráramokat indukálhat az elektromos berendezésekben, ami olykor nagy területeket érintő áramkimaradásokhoz vezethet. Egyesek szerint komolyabb a helyzet. A szomszéd Jenőné, aki valamikor a Földtani Intézetben volt portás, azt mondja, hogy hatalmas cunamik várhatók, amik majd kicsit átrendezik a kontinenst, például az sem kizárt, hogy a tenger egyszer csak felmossa hozzánk Japánt, és ő ezt meg fogja várni, majd a Magyar-Japán határon átkelve, csobbanni fog a finom, de dühös óceánba, keresztül-kasul.

Vagyoni helyzetem alapján közép-közép nő voltam mindig is, tehát van gépem, jó gépem. Kár, hogy jött ez a fler, mert pont levelezésben voltam egy Új-Zélandi sráccal, oooolyan aaaaranyos volt, küldött nekem egy képet a cicájáról. Remélem, a globális cunami majd az öleimbe sodorja őt, igen! Most az van, hogy néha van villanyunk, néha nincs, lekapcsolódik, megremeg, eltűnik, de levelezni azt kell, mégse maradhat abba. Eddig csak billentyűkkel leveleztem, melyek mára már jobbára csak műanyag kavicsok, és eme plasztik-kényelmek lenyomása helyett betűket kell kerekítenem, teljes kézzel, papírra!

Ugye net nincsen már, ahogy sok minden sem. Mobiltelefon, teszkó és shakíra sem….semmi. Itt ülünk kukán, a rádióból néha hallunk vész-próbaadásokat, vagy mit, de ennyi. A tévé meg, á, ne is álmodjak róla, adásszünet van, lehet, örökre. És a világszintenről még nem is beszéltem semmit. Befürgült a hadsereg, sok a kihágás, haj, de sok. A tőzsdén is jelentősen megváltozott a befektetői hangulat… Megszűnt az árfolyamgát itthon, lévén maga az árfolyam is. Ez már nem egy markáns hidegfront, hanem világvége.
A fosztogatás utórengései a mai napig! Ha későn érsz oda, ahova, már csak újságokat, meg ajándékpoharakat viszel, ami meg ott marad, azt a szél viszi a járdán. Legelőbb az alkoholféléket seperték be, tévedésből még az alkoholmentest is vitték, mint a Goldschlossz-t vagy mit… utána a konzervek és a palackos vizek felé fordult az érdeklődés, majd valamiért a műszaki cikkeket is elhordták némely hülyék. Hogy mihez kezdenek velük, ráadásul annyival, nem tudom.

Ez a pregnáns napkitörés állítólag az emberi és állati agyra egyaránt hatással van, de én nem érzek semmit. De ha meg kell halni valami miatt, mostanában, szerintem nagyon szeretnék a mennybe kerülni, mert ott örökké karácsony van és süti. Igaz ez, nem volt hazudva. Goromba napkitörés. A Termékevők járják az utcákat. Nem félelmetesek. Életveszély kioltva,

de – és ez a de, nagyon de – láttam, amint a Sanyesz hosszan és választékosan kifújta az orrát a járdára, majd színlelt közönnyel odafordult a vidék felé, és azt kiabálta „pofátlan pofájú securitys, legalább hat kocsit toltam haza a Lidl-ből, eltulajdonítottam tőletek, és most mit csinálsz, leversz??”  Disznó. Vaddisznók. Ha kettesben maradsz egy vaddisznóval, zárt térben, minden megváltozik, minden más lesz. És minden vaddisznó nyer! Az ember már csak olyan, hogy a felgurgulázott dac számkivetett ki meg nem erette! Borzasztó elemek ollóval vágható arca, boldog, mint egy virág, huncut arcú, olyan, mint egy gyerek, „lajka a csáld”, ahogy a londoni mondja, úgyhogy ne berzengjen itt, ne! akármi is van, pofátlanság…