Az esküvői fotós és Tivadar

00a1vege.jpgFalevél esik a pocsolyába. Lekapja. Cinege csipeget a talajon. Lekapja. Különleges lószar az úton. Hát, le. Érdekes arcú ember piál a Blahán. Azt is. Máté boldog lekapó volt. Jelenleg esküvői fotós, nem ám star. Nagyon is nem természetfotós volt, hiszen sokkal kényelmesebb neki gacsos modelleket lekapni az illatos kifutón, mintsem napokig feküdni valami szagos sárban és arra várni, mikor kefél végre két rénszarvas. Szép tehetségesség volt. Ha lefényképezett egy nőt kanállal, és rárakta kedvenc szűrőjét a képre, az a kanál máris kanalabbúl állt a kézben. Tudott perspektisen látni, egyetlen fejében az eget a földdel egyenlővé tenni. 

Az első gépe egy Klaxon 200M 150-es volt, közelről lehetett vele papucsbogár-tangót felvenni, de ugyanilyen lelkesen lőtte le vele a legnagyobb hegyet is. Most egy Canon EOS 5D Mark III. tükörreflexes masinája van, expozíciókompenzációval, spot, mátrix és középre súlyozott fényméréssel, fehéregyensúly állítással, videofelvevővel, önkioldóval. Közvetlen nyomtatás lehetséges, HDMI kimenet, Li-ion akkumulátor, a gép nem vízálló, ám 22,3 megapixeles, 61 pontos autofókusszal. Majdnem egy milla volt, egy használt autó ára.

Jó kis gépe, az volt, kedve is volt, tehetsége is volt, nője nem volt, talán aszexuális volt. Az egyetlen valamit, akit közel engedett magához, Virgil33-nak hívták, de túlságosan holland volt ahhoz, hogy találkozzanak. A közéjük állt távolságot naponta áthidalták a neten. Máté még ma sem tudja, hogy Virgil33 férfi-e vagy nő, nem is érdekelte, kedvelte és kész. Máté képtelen szeretni a szó hagyományos értelmében, ám ahhoz egy nagyon hasonló izét érzett helyette. Egyszer elvitte Virgil33-at a Fidzsi-szigetekre. Pontban hatkor, egyszerre kattintottak a Fiji live webcam oldalára és együtt megnézték a félpercenként frissülő, döcögő naplementét. Máté sóhajtozott közben, tán a másik is.

Máté nem szemüveg-gyűlölő, mániákusan nem. Ő, a narcizmus eme netovábbja pontosan 57 darab különleges napszemüveget őrizget. Van neki egy telearcos plexis, magnumos drótkeretes, műanyag rózsaszíncicás. Egyiket se hordja soha. Csak vannak. Ott vannak.

Máté lapátja koppant végre. Keményhez ért, alighanem döngő fához. Marczy Tivadarhoz kopogtatott be. Tivadar volt a magyarság nagy főfotósa, a Nemzet Objektíva, aki sorra lefényképezte a csatába vonuló ifjainkat, repülőket, tankokat, élőket, holtakat. Ő volt a Habsburg ház udvari fotósa, de dolgozott mellette az RTL-nek is. Máté seszeri példaképe. A fotósok között jár egy ősi legenda: ha lenyelsz egy apró, tízforintosnyi darabot a Tivadar combcsontjából, te leszel a legjobb fotós a vidéken. Eddig még senki nem próbálta meg, (bár a Magyar Nemzet fotósa Fögg Dániel elég gyanús, ugyanis zsinórban nyeri a sajtófotó pályázatokat).

Nem mintha túlságosan szüksége lenne az elixír-csontra, hiszen Máté igen tehetséges… de volt egy apró kényszerbetegsége, amire csak a csont nyújthatott gyógyírt. Aprócskán idegbeteg néha, ugyanis ha bemér egy szöget, kényszert érez, hogy 45 fokos szögben hirtelen kicsapja oldalra a könyökét, el a testétől. Ezért jócskán bemozdul és a pompás beállításnak lőttek. Eleinte oltatta magát ez ellen, de már lassan szarvai nőttek attól az anyagtól, így leállt róla.

Nincs több ingyenmunka. Ma már csak színforintért kattint, eleget volt kulturális önkéntes a Csövi közlönynél. És elege volt az esküvőkből is, az ifjú párokból, a vigyorból, a násznépből, a kiabáló vőfélyből. Máté szeletelt kedvvel lapátolt, kapirgálta a földet a koporsótetőn, szerencse, hogy ma amolyan téli tavasz van, lazul a sírföld, pocsolyába gyűlik a halandóság. A nagy fotós sírját bontja, kapírja, kapírja... A föld szaga belekapaszkodik az orrába, miközben Tivadart ássa, ássa a legnagyobb magyar fotóst elő, hogy a combcsontjából egy szilánkot, csak egy szilánkot magába vegyen.

Meg leszel te exhumálva Tivadar, meg leszel…