Van valami borzongatóan izgalmas abban, amikor az éjszaka közepén egy öreg hapsi belopózik hozzád és egy kis "meglepetést" hagy a csukádban.
A kipucolt csizmákat kirakod, mire a Mikulás reggelre virradóan telehozza tartalommal, mely mély, de ne csak az ajándékozásról szóljon! Nézzünk csak a Télapó megkerülhetetlen lelki háttere mögé. A rossz gyerekek mit kapnak? Ki a virgácsspecifikus rossz gyerek? Az ehető Miki etalonteremtő, ha étcsoki is? Mit tegyen az a jó vagy rossz gyerek, akinek nincs kéménye? a cirkón keresztül várja az öreg puttonyost? Hány puttonyos 3 Mikulás? A Mikulás olyan mitológiai alak, aki korán reggel benyomást kelt, gyerekek javára, úgy, hogy ne fájjon nekik túl. A Mikulás a kedvenc ünnepem, minden oldalról. Tudjátok, mér szeretem a Mikulást? A szaga végett. Az a szép szaga... Meg a piros zacskók végett, amibe utána bármit rakhatok. Nálunk minden Mikulás a mai napig pont olyan, mint gyerekkoromban, amikor mamili minden Mikulás-vasárnap megterített a nagy diófa árnyékában, mi meg kiültünk rá és onnan ettük a habos kalácsot sörrel, a jércét fürjtojással és az őszilevet vesepecsenyével. Azok voltak a jó idők, reggeltől-estig! Ha papili kicsit többet ivott a pohár kelleténél, úgymond: a fenekére nézett, hát fennhangon nevetett, nevetett mindenen, a slaugon, a burgonyán, a félrecsúszott ablakpárkányon, a levegő friss téli földszagán, a csirkéken, mindenen. Majd hirtelen beborult és fennhangon politizálni kezdett, ott, mindenki szeme láttára, összepolitizálta a légteret, majd szellentett és elszaladt a kertbe. Sose láttuk többé. Aznap nem.

A Szantaklausz nem szereti a rossz lányokat, akik minden pasival lefekszenek, így ők nem kapnak semmit, legalábbis tőle nem. A nyugdíjasokat átb*szó kamubrókereket sem szereti, ők sem kapnak semmit. De most beszéljünk csupa szép dolgokról, ne kurvákról, ne emberi szörnyekről, meg az ilyen egyebekről, csak a szépről. Tisztítsuk meg szívünket széptevéssel.
Visszavonhatatlan széptevésem könyörtelenül oda. Az emberi kedvesség jó lenne, ha jutna hétköznap is, a mindennapi kenyerünkre rá, feltét mindenhova, feltétlenül, a szélére is jusson. Megrázó felvételem nevem teljes elhallgatását kéri...

Az Univerzum jólléte igenis számít. A múlton nem érdemes rágódni, el kell engedni: a hátunk mögött tovatűnő objektumok tüzetesebb vizsgálata értelmetlen. Én nem vagyok én. Szívesebben írnám azt, hogy csak egy medve vagyok, aki kedves fajta, nem harap, aki elősomfordál a fák közül, hatalmas segge komótosan inog mögötte, nini: egy pillanatra megmerevedek, bájos orrommal a levegőbe szimatolok, majd bátran cammogok tovább. Ez a barna alak csak gyönyörködik. Like.
Minden rossz elvonul, csak ne légy ijedős. Még időben vedd észre a szembejövő egyszemélyes forgalmat, mert az elmúlás valósága lomha léptekkel közeledik, végül beér, mert sávot azt nem váltottál. Pánikgyanúsan elrántod életed kormányát, frontálisan ütközöl saját magaddal, ahol már a sebesség korlátozó táblák sem segítenek.

Régen szerettem sértegetni a sértett felet. Egy élő embert megsérteni sokkal izgalmasabb, mint magadat vagy egy halom netbetűt. Olyan dezsavús érzésem van. Megrázkódom, mint aki keserű sötétbe harapott, ahol szürke torzmajmok nyomasztják az embert. Már féllábbal a jövőben élek, ahol virág minden és kabbala. A lélek közelsége márpedig nem smafu.

Ha a reményeim megcsalnak, használhatatlanná szakadnak, felvisítok, mint egy pingvin, akinek bálna lépett a farkára. Habár udvariasnak tartom magam, ezúttal jobbnak látom, ha nem engedem előre a gyanakvást. A jó dolgok úton vannak, jönnek, csak el kell állni az útjából. Nem nagyon sokára, az öröm nem nagy, ne várj nagyon, nagyjából sárgadinnye nagyságú, néha meg kell vizsgálni, tapogatni a dolgok tetejét is. Csoportosítás és motiváció - e kettő kell.

Nem kell vérrel szennyezni be lelkünket. A sejtkenet és az orvosi felügyelet TE vagy!

Még akkor is, ha tele vagy gonddal, bűnnel és néha egy pingvinekkel teli nagy frizsidernek érzed magad.

Hátha egykori sírásód lesben áll, és csak arra vár, hogy egy lapáttal kupán csapjon és elkaparjon. A lélek közepe nem pusztult el.

Én már átadtam magam az Univerzumnak, megőszintétültem, sejtem, ahogy sejtről-sejtre gyógyulok, megtörtént velem valami Új, átvette belső intellektusom a kormányrudat. Mindent körülvevő elfogadás vett körül. Nem én kapaszkodtam magamba, a magam kapaszkodott belém, nekem már csak le kellett rázni és zárni. Tudatom torkára fagyott a szó. Mindenütt jelen lévő tökéletesség kerített hatalmába. Szembenéztem a személyes történetemmel és megbocsátottam magamnak és másoknak. Elengedtem, amit el kellett. Perverznek lenni tulajdonság, nem pedig minőség, tehát tanulható és választható, amiképpen elhagyható is. Mindenki perverz, csak nem annak nevezi. Hát csoda a csoda?

Szeretem, ha egy ember következményt von maga után. És utánam is. Testem immár a szeretet melegágya. Folyton, s folyton újra körüljártam magam, s minden feljött belőlem. Ugyanazokat a mintákat ismételtem több aspektusból – ezért voltam bűnös. Miután a régi programozást felülírtam, saját problémáimat hagytam el. Izgatottság, gyönyör és félelem keveredett bennem rengeteg krémmel, a tenyerem izzadt, és az utcán azt láttam, hogy másoké is, amikor megláttak engem. Újfent mindazonáltal egyébiránt testemben maradtam, maradéktalanul végbement a rákszűrés.

- Ez a beszéd! – mondtam megátalkodott arccal a minap.

Perverzióinkat nem mindig akarjuk nem akarni. Ha ráébredsz, hogy a világ nem szól másról, csak hatalmi drámákról, akkor megelőzöl egy veszekedést, néhány pofont, és már nem kell megölni valakit és börtönbe vonulnod. Inkább az isten lábát fogd meg, ha a kezét nem tudod.

Zűrzavar. A zűrzavar oka az energiahiány. Egymáson élősködünk. Ha valahol, hát a szívedben sose tarts rezsicsökkentést, mert a szeretetnek van a legnagyobb fűtőértéke. Ezt egy bolond sose látja be. Szeretném leszögezni, hogy nem szeretek elvetett sulykot fektetni a hangsúlyra, vékony fizikai testem alkalmából. Sírok. Most is. 1 nagyfiú sose sír?

Akiket te nagyfiúkként ismersz, azok csak a k*rvák előtt képesek sírni. Ott őszinték lehetnek.

Én előtted is képes vagyok. Én már nem vagyok perverz, jelvényemet és szolgálati fegyveremet rég kicsaptam az asztalra. Mindenki perverz, csak nem úgy hívja: valaki abban éli ki magát, hogy feljelentget másokat, valaki úgy, hogy a beosztottait sanyargatja, valaki meg úgy, hogy pofán ver egy ismeretlent az utcán… Valaki meg bepelenkáztatja magát és nőkkel rúgatja tökön magát, vagy andráskereszten nyög, bőrszíjak közepette, viaszt csepegtetve, aktív csipeszekkel mellbimbójában, kipeckelt szájjal. Ez mind ugyanaz. Csak az utóbbi nem árt másnak.

Perverz nem vagyok már, de fura igen. Hiszem, hogy a fura emberek, a különcök viszik előre a világot, hiszen ez eddig is így volt: ha annak idején az ősóceánban a több millió sejt közül 1 nem kezd el máshogyan viselkedni, mi még mindig csúszómászók lennénk.

Légy őszinte, nyílj meg és vidd előrébb a világot.

Ne nézz és ne vásárolj hülyeséget. Ha ezt betartod, már nagyon sokat tettél magadért.

Fordulj befelé. Ha annyi energiát fordítanánk befelé, mint kifelé, hamar felébrednénk.

Valaki befogta Isten száját…