Még a híres írók is bakiznak néha írás közben! Ha elütnek, félreírnak, vagy rosszul fogalmaznak valamit, azzal szerfelett mulatságos perceket szereznek maguknak és másoknak, de a szerkesztőknek mindenképpen. A 2015-ös év legtréfásabb elütéseiből, fogalmi zavaraiból gyűjtöttünk Önöknek egy csokorral. Boldog buékot kívánunk az egész család javára!

1. Bálint szomorúan olvasta a Cickafark irodalmi folyóirat újabb elutasító levelét. „Kedves szerző! Megkaptuk kéretlen prózáját, de nem tartunk rá igényt. Lapunkban leközölni nem áll szándékunkban. Megérzését köszönjük!”

2. A szemrebbenő nő menekült. Erdőn át, völgyön át, tökön-babon át. Szörny üldözte. Igazi Jeti. A nő minden sejtjében érezte, hogy szarul a hurok.

3. Gyerekek tekernek, érkeznek nagyon, bicajon, igazi vidéki cangán, nagyon vidékies ez az egész hangulat, már-már egészen. Az udvar közepén rézsútos magatartásba rendezték magukat, a szülők pedig nem tapsoltak.

4. A Konyhamalac irodalmi kávéház szabad felolvasó estjén R. László nagyon sokáig olvasott fel. Mindenki azt várta, mikor hagyja már abba. De senki sem szólt, a közönség csendben emésztgette a halottakat.

5. Rómeó mélyen belenézett Júlia szemébe, majd kézen fosta a lányt. - Önnek van ma peteérése? Ön mennyi petét ér? - kérdezte a szemű fiú.

6. Különböző térfogatú asszonyok jelentek meg ekkor, a hideg küszöbön, majd a középső így szólt: - Addig jár a korsó a kútra, míg az anyád picsája.

7. …Aprófa házikóban kusshad a vadász, láng az ablakban, súlyos mécs. Ez az erdő nagyon erdő. Mellette szőlő. Személyreszőlő ajánlat ütötte meg a vadász szüleit.

8. …Ni csak, fecske fecsereg ott! A tó fölött aluszkál, csukott szájjal. Percekké hízott a pillanat, barackos percekké. Magára mozdult tavasz, köd, de mért suttogunk? Ehető sajtot majszol a szomorú cirkuszi bohőc.

9. Szagos és túl kevés a távolság, voltaképpen csillaglehozó, mert tavasz van a színházban; Madách-csicsergés… gyorstapló tanfolyam műveletleneknek.

10. - Mi az ebéd? - kérdezte az ember. - Rántott ló az ebéd! - fejelte az asszony.

11. Kezdtek meginogni a percek, majd az órák, végül keddre szétgurultak, szerdára nyomuk sem volt. Először a hétfők tűntek el, majd az esték és a nappalok, egy szürke köztes állapotot hagyva maguk után. Már nevetségesnek tűnt minden idő. Hónapostul tűntek el az évik.