Janesz 2009 óta azzal csajozik, hogy idegennek adja ki magát. Na, nem külföldinek, hanem ufósi humanoidnak, barátságos szabású űrlényfiúnak, akit nemrég száműztek szülőbolygójáról valamiért. Stratégiája egyszerű: kinézi a csajt a Ligetben, majd kiüríti ábrázatát és hatalmas, tanácstalan szemekkel, előrenyújtott karral keringeni, kóvályogni kezd, mint akit tényleg most raktak ki anyaűrhajóból. És melyik nő tudna ellenállni egy ártatlan arcú űrfiúnak, akin elanyáskodhat? Janesznek mindössze egyetlen kritériuma volt a nőalanyokra vonatkozóan: álljanak szóba vele. Ha ez megtörtént, eljátszotta, hogy ő igazi idegen és a földi kultúráról vajmi keveset tud: ilyeneket kérdezett, hogy „Milyen az evés? Milyen szeretni? Milyen a… sex? És egyáltalán: Mi az a sex? Mutasd meg, hogyan csinálják a földi lények a sexet!” És a kalandvágytól fűtött delikvensek általában meg is mutatják neki. Innentől kezdve idegeneknek a belépés már nem tilos.

Persze előtte randiiiiii! Nem ám csak úgy, űrből az ágyba: ennyire egyik nő se nő. Tehát Janesz megkérdezi tőlük, hogy hova járnak a földi lények szórakozni? És akkor viszik. Mutatják neki. Így jutott el földi diszkókba, éttermekbe és táncparkettekre… Mivel neki csak űreurója volt, az is otthon a marsbrifkójában, mindent a földi pénzével fizetett az éppen aktuális idegenvezetője.

Janesz az idegenség szexepiljén lovagolva bolondította magába a lányokat. Egyszer azt mondta egy alacsony, vörös eltés csajnak, hogy ő nem tud táncolni, de rögvest leszed a telepatanetről infókat, majd átvált táncrobotpilótára, és úgy. Kis ideig zümmögött, majd darabosan, sután hullámzani kezdett a csaj előtt, salsa és cselgáncs elemeket vegyítve, és a nő… a nő meg kacagott ezen:

- Teee, kajla űrfiú - mondta, majd csókolt.

A harmadik típusú találkozások legelején, amikor Janesz szóba elegyedik a lányokkal, apró infókat csepegtet nekik, hogy övék lehessen a puzzle kirakásának öröme, és ők jöjjenek rá, hogy ő ufófiú. És rendszerint el is hangzik a kérdés: „te, űrlény vagy, ha nem tévedek?” Néha nem is kérdés, hanem masszív kijelentés. A felfedezés pedig gyönyörködtet és nyitja a hálószobát. Janesz sztorija mindig más, de mindig valami mozifilmből merít, hogy keveset bakizzon. Az improvizálást kerülendő, előre leírja a szövegét és a lányok körülbelüli reakcióját. Így építi fel magát. Vagy beveszik, vagy nem, csak egy a lényeg, ne játssza túl, és ha a nőnek nem esik le sehogy sem, csak a harmadik randin vallja be, hogy ő nem e planéta szülöttje, hanem egy sokkal kalandosabb valami. Akkor már el szokták hinni. És itt jönnek a színező hangulatelemek, a látványvilág megfestése: elmondja, hogy az ő bolygóján hat nap van és hét éjszaka. Üvegvulkánban lakik és 200 éves. Csészében szaporodnak. Szlovák rendszámú űrsiklókkal szelik a vörös eget és kutya nagyságú unikornisokra lőnek lézerrel. Néha nem tud uralkodni magán és túlszínez, vagy elsüt egy-egy űrszóviccet, gyakran háromszor is képes nekifutni egy szar űrpoénnak, ha nem esik le a földi lánynak elsőre.

Ha sikerrel jár az űrmisszió, és végre szexre kerül a sor, egy darabig uralkodnia kell magán, nem teperheti le a lányt, hiszen akkor megdől a sztorija, miszerint most végez először földi körülmények között emberszexet… Hagyja, hogy a nő vezesse. Elhelyez a nő száján pár ufóízű, ügyetlen csókot. (Csókot? Puszikát!) Erre teljesen begerjednek. És a szex? Hát azzal a lány vagy elégedett / vagy félig elégedett / vagy egyéb.

Janesz nem volt mindig ufó: pályája elején egyszer vámpírnak hazudta magát, de a valódi gótik-szakkörös vámpírok azonnal elkalapálták. Pedig úgy festett, mint egy igazi mozidrakula: sápadt és jóképű és vézna és esetlen és nagyon tudott nézni a fekete szemével.

A vámpírbukta után próbált szerencsét földön kívül. A randik során néha a lányok tartogatták a meglepetést: egyszer egy jehovás csaj hitgyűlésre vitte a második randi alkalmából, de Janesz rohamot szimulált és gyorsan lelépett, mondván veszélyesen bántják a napszelek, és különben is üldözik az ellenbolygójáról, és most hősiesen lelép, mert nem akarja veszélybe sodorni a földi lányt.

A legtöbb csajnak kihívás dugni egy idegennel: először megdöbbennek, hogy hát mégis vannak ufók, majd eltöprengenek azon, milyen lehet ágyba bújni egy ilyen ritka mégislénnyel. Furdalja őket a kíváncsiság.

Janesz eldöntötte, hogy ha egyszer majd igazi ufófiúvá válik, csupán tanítási célzattal inváziózza le a földet, hogy megtanítsa az emberiségnek az összefogás krédóját. Hiszen egy közös, gigantikus űrellenség láttára eltűnnének a társadalmi különbségek, a nemzetek, rasszok közötti feszültségek. „Megszűnünk egymás farkasának lenni. Pusztán emberekké gyűlünk össze és az emberiség végre egy nagy közös csapattá kovácsolódna. Háttérbe szorul, hogy ki a német, angol, cigány, zsidó, arab, néger, fidesz, mszp – a tanácstalan, összpánikba esés, a közös pelenkába történő ürítés fogna össze minket. És ha jönnek, remélem, igazi ufók jönnek majd” – elmélkedett Janesz.

Janesz legutoljára 2011 közepén volt idegen. Ugyanis történt valami, ami annyira orrba verte, hogy örökre szegre akasztotta szkafanderét, elege lett a galaktikus kalandozásból. Az történt, hogy összejött egy Rita nevű nővel, akivel hónapokig kamatyolt. Egyik nap bejelentés nélkül nyitott rá földi barátnőjére. Akiről azt hitte, hogy hűséges galaktikus kapcsolat, kiderült, hogy valami egészen más. Ugyanis Ritán éppen egy földlakó dolgozott, lihegve. Janesz első felindulásában csak ennyit mondott:

- Mi ez a sex itt?!

A pasas nem védekezett. Se verbálisan, se kotonálisan, ellenben annyira felidegelte, hogy szex közbe lepik hátba, hogy azonnal agresszívvé vált. Eldurrant az agya. Kirántotta a lőcsőt a földi Ritából, majd nekiugrott Janesznek, aki bunyó közben kiesett a szerepéből. A meztelen valagú, őrjöngő tahó hamar a földre ütlegelte. A kis ufófiú halottnak tettette magát, mert a Spektrumon látta, hogy ez általában bejön az antilopoknál. A bunyó szünetében felpattant, elnyargalt, és az ajtóból, legalább hat biztonságos méterre támadójától, még annyit kiáltott:

- Ha lett volna nálam protonágyú, te bazmeg, már csak egy füstölgő proteinhalmaz lennél. De te is, kurva Rita! Na, hogy ízlik a világvége?

Az utolsó mondatot ő sem értette, valójában nem is tudta, miért mondta.

Janesz ma már nem hazudja magát ufónak: annak hazudja magát, ami: hentesfiúnak. És a hentesfiúság kicsit sem ufósi dolog, abszolút hihető. A szalámi-galaxisok és tarjauniverzumok között egyszer úgyis megtalálja majd a maga csillagát…