„Főzni nem különbség, ha szívvel van az a besamell, nálam a krumpli vasárnapra sem ismeretlen!” – mondogatja mindig Makkosi Ákos sztárszakács, aki külön Országjáró Főzősóban gurul, echte vidéki nénikkel fog együtt kavarni, rántani, sütni, tócsni. Ez a konyhasztár valamit mindig, sej, de ki, de ki, de kitalál! Kiri-kiri-kitalál! Tavaly pl. a Túláradó szerelem kettődik részében saját magát alakította, viccesen főzött és bőszen osztotta a szerelmi tanácsokat az ál80asévekbeli kanos kisdobosoknak. Ákos otthonosan mozog a képernyőn, hiszen saját főzőműsora van, ami Izék és Ízek címen fut az Ertéelen. Állandó partnere az egykori primadonna, (marketing nevén Molett Nikolett, polgári-és művésznevén Magyar Natália) aki egy kedves, nagyikás arcú, mohószemű jelenség. Egy idő után ő lett Ákos műsorának totemállata – Natália brutálisan beadta magát, bele az apait-anyai ebbe a műsorba, mert már nem tudott rendesen mozogni a színpadon. Amikor nem Ákossal volt felvételen, vagy nem turnézott vele valahol, telemarketinges munkakörben markolta a kagylót: amikor a Lovaspusztai termékbemutatós hétvégéket kínálta, szépen bemutatkozott, de senki nem hitte el, hogy tényleg a hajdani primadonna, a Szomszédom c. telesorozat Mamuska nénije, az ország kedvenc nagyija az, ezért lelkifurdi nélkül küldték a picsába.

- Lesben áll a koleszterin, de Áki diétás menüje az, ami megzaboláz – énekelte a szakács mellett Natália, mialatt a háttérben Ákos habot vert. A starséf nem mindig zseni, néha komplett faszságokat és képes kitalálni: tavaly csúnyán bebukott a Múzeumok éjszakája ötletén alapuló, a tévéműsorához kapcsolódó Hosszú Konyhakések éjszakája c. kezdeményezése, melyben éjszakai, utcai főzésre invitálta a gyanútlan járókelőt, de az elcsinált reklám miatt csak egy bizonyos beállítottságú csoport jött el - ők aztán hamar és csalódottan távoztak.

A népszerű gasztrológus a boltok polcain is ott vigyorgott, mint a tejbetök, hogyne vitték volna a helyes fiút a főzőasszonyok! Ákos sajátmárkás konyhakeveréke ugyanolyan kutyaközönséges miskulancia volt, mint fajtársai, csak ennek csillogóbb volt a zacsekja. Most éppen akció is futott a csomagoláson: minden zacskóban marhák voltak, aprók és műanyagok, de csak a zöld nyert. A zöldtermetű. Három zöldért egy montenbajkot kaptál, ötért konyhagarnitúrát, kettőért iPadot, 1-ért pedig újabb fűszerkeveréket, vagy újabb marhákat. A kék színű marha bonusz-marha volt és azzal is lehetett már nyerni: hozzáférést Ákos netrecept gyűjteményének képes albumához, ahonnan az Ízek, konyhák, satöbbik c. sikerszakácskönyve is letölthető, pdf-ben. Ez a civilbetűs konyhamű köznyelven, és félig konyhanyelven íródott, bárki érti, s használni azt igen képes, még ha amatőr is - a Buklájnon most 3990, ha onlájn rendeled meg. „Nap mint nap friss takarmány a családnak” - szól a szlogen, száll a szív. Sikér a siker.

Ákos, daliás nevével ellenszögben, néha képes úgy viselkedni, mint egy hisztis punetti. A Budai Várban csapott FőzőFeszten sajnos nem kapta meg a nagyszínpadot, csak mellette, a jobb oldalán kavargathatott idegesen. Akkor lett elege, amikor megállt előtte egy nagyon magas nő meg egy műgangxa járású, rózsaszín pólós roma kisfiú, és fél órán át nézték, ahogy süti a mandarinhalat - nem szóltak egy kurva szót sem, csak mereven álltak, Ákost meg a frász kerülgette, de végül elmentek. Ákos kénytelen volt hírnevét furkósbotként felhasználni, így hát némi apróra vágott, párolt megelégelés után elnyargalt a szervezők sátrába és az asztalra csapott a fakanalával: hogy ő kikéri magának ezt a bánásmódot, és már most biztos, hogy, aki vele kibaszik, abból csalódás lesz, mert lepikkelyezi és leforrázza, aki alávág. Sőt, ő már most sejti, hogy csalni fognak a bográcsfőző versenyen, csakhogy megint az erdélyiek nyerjenek, mint tavaly és azelőtt és azelőtt. Elég már a picsázásból! És kikéri magának, hogy neki a helyszínért - azért a szar kis nagyszínpad melletti baszomsátorért - külön kell fizetni, a kukták nem adnak számlát, és nincs külön vécé, csak az, amit a proli fogyasztóközönség is használ. Oda menjen egy ekkora Ákos?? Noooormális??!! És jegyezzék csak meg, neki vannak barátai a NAVnál, a zsaruknál meg a fidesznél, ismeri a rogánt is, de nagy jaj lesz nekik ha ő iderángatja a rogánt, aki megbassza majd őket, tán még a zakóját se veszi le közben. Úgyhogy gyorsan kapják össze itten magukat, mert esküszik, hogy emberhalál lesz.

Fenyegetése megértő fülekre talált: délutánra már elő is jegyezték Giniszrekordra Ákos parajos sonkalovát - mellyel az első, második és harmadik díjat is egyszerre zsebelte be. A csoda sonkaló nem csak, hogy nyerített, de körbe is lehetett rajta ügetni a Várban. Hát, a gyerekek nem győzték simizni a döglött húsállat loboncos petrezselyemsörényét!

Az Izék és Ízek blogját napi sokaság olvassa, és most még többen fogják, mert rajta fut az élő webkamera, ami végigkíséri az Országjáró Főzősóját. Kezdetnek egy hatalmasat baklövésezett, amikor a vidéki roadshow első állomásán hagyta szabadon nyilatkozni a szószátyár és igen kimondó Jani nénit, aki telebazmegolta az élő adást, ordasul kimondta a bögyét. Ákos épp csak beállította a kellemesen telt, matyóruhás asszony búboskemencés konyhájába a kamerát, máris ki kellett szaladnia a pajta mögé pisilni. Mit sem sejtve könnyebbült és járt pórul. Így még nem éltek vissza élő adással. Ákos már csak az esti stat.check-nél vette észre, hogy kicsúsztak kezéből a hozzávalók. Jani néni mindene kiment adásba. Azért volt kínos, mert a blama után még zavartalan arccal sütött Jani nénivel, akiről csak este tudja meg, hogy beleőszintézett a cybertérbe és összefirkálta a blogját. Még jópofizott is vele, hogy „Nézze néni, ez egy ritka fűszervirág, macsarella a neve, Nepálban honos és csak hegyen nő, mint a… mint a citadella.” Grillen sütötték Jani néni családi receptjét. A kacsát. A néni a végén letört egy darabot a végeredményből, fülelve, unottan rágta, majd kijelentette, hogy „Egyik olyan, mint a többik” aztán hangosan kifújta az orrát a kötényébe.

Ákost egyszer csúnyául megtréfálta Villám Tamás, a Flash FM Radio 80.9-től az Átverős Hallo! c. telefonbetyárkodós műsorában, amikor a saját éttermében hívta fel őt:
- Halo’, jó napot, étterem, kérem? – így Tamás.
- Igen… - így Ákos.
- Nem vagyok bunkó, szép ember vagyok, mint maga! Szeretnék foglaltatni asztalt egy teljes arab emigrációnak 20 főre. Mostan!
- Viccel? – kérdezte Ákos.
- Viccelek? Nem. És vinném a tyúkomat is (háttérben kukurikú-effekt) és mondja csak, maga, izét, répát tart?
- Mi van? …anyád van?
- Halo’. Hallooo! Az éttermében föl tudom akasztani a kabátomat is? Van fogas? (röhög) Pipihúst tart-e, he? És cocabendőt, he? Van elég helye? Ki van használva ott a négyzetméter?
- Menj te b…meg a k…a anyádba te f…
- …akkor mondanám a vicces nevem, amire kérjük az asztalt: Kamatyi János vagyok!!! (fojtottan röhög)
- Leszarom, idióta.
- Á, csak Villám voltam és ez itt a Flash FM Radio, A ma legpörgősebb 90-es évei-vel, ugye nincs harag? És most következzen a cotton eye joe, a kedvenc! Bocsáss meg, nem rajtad nevetünk…

Ákos az Izék és Ízek blogjának holnapi posztjában egy igazi ázsiai különlegességet fog megosztani az éhezőkkel, ugyanis már jó ideje kísérletezik a kínai kajával. Este összefogdossa őket az utcán, egy darabig a pincéjében érleli a brigádot, és amikor már nagyon elkeseredettek, kimosdatja őket a húgyból és irány az előkészítő asztal. Kevés olajon hagymát dinsztel, megfuttatja egy kis balzsamecettel, csipetnyi koriander… A kínai hús minden alkalommal csudás ízű, és különben is: legyen ez egy hosszú bosszú a macskákért.
- Lesz még az emberevésnek kultusza itthon, hidd el! Ha nem is ma. Érzem – érezte Ákos.

A kínai husi nem szomorú és nem sárga ízű, mint gondolnánk: olyan jellegzetes az aromája, mint semelyik más emberhúsnak. Autentikus. A sok fűszeres kajától, amit egy ilyen eszik, alapvetően már majdnem konyhakész is. Köretnek a vadrizs jöhet, egy testes villányi kékfrankos pedig tökéletes kísérője.
És ajándék lesz-e? Hogyne! Ajándék! Ákos abban a holnapi posztban nyereményjátékot hirdet majd, ahol ő csupán a hús ízét fogja körülírni, és az az olvasó, aki pontosan megnevezi a húsalapanyagot, kapásból kettő zöldmarhát nyer.
- Ha a fűszerkeverékemmel nem, majd a kínai husi hátán ívelek én fel, fel egészen a Mislen csillagos égig! – gondolta Ákos.