„Melyik világvége az igazi?” – kérdezte tőlem a májusi Meteorológus konferencián egy hajlandó korú nő. Azt feleltem neki, hogy: „nézze, a tavalyi Budai vár már sem idei, sem jövői, mint máskor. Aminek amilyen van, ma nincs vége, annak mindegy, mert holnap se lesz. Ne izgassa magát a holnapnap miatt” – jaj, nagyon megörült és elgyalogolt a krémespult irányába. Gáspi Szabolcs vagyok, izmos meteorológus. Eeezt a karizmot nézzed! Meg a vádlim. Az enyim. De mi várható ma? Egyelőre kánikula, majd dél-kelet felől jönnek a nedves légtömegek, újra megnövekszik a felhőzet, szórványosan várható zápor, zivatar.

Sokan úgy hiszik, hogy a meteorológusok környékén mindig szélcsend és napsütés van, hogy azok olyan nyugisak. Pedig olykor nálunk is megnövekszik a gomolyfelhőzet… Mondok egy fényes példát. Amikor a tévés gyakornok-időjósok jönnek hozzánk, nekünk el kell viselnünk őket, okítanunk, tanítanunk kell, megmutogatni nekik minden műszert és grafikont. Így képzik magukat tovább. Ezek a fickók a pályájuk elején még nem annyira beképzeltek, mint amilyenek később lesznek, de valaki már az elején sztárnak érzi magát. Ilyen volt az ertéeles kis takony, a Kacsó Tibike is. Ő már a legelején egy arrogáns durva pojácának tűnt, és az is volt. Az első nap úgy állított be, hogy a nedves esernyőjét rávágta a frissen nyomtatott felhőjelentésekre, és közölte, hogy ő hozzá ne szóljanak, majd kérdez, ha akar. Pont ebben az időben történt, hogy kivonult az intézet egy tréfás gyereknapi időjárás-vetélkedőre a helyi óvodába, és jött a Kacsó is, noha nem hívtuk. Durcásan beült a kocsiba, fejébe dugta a lejátszóját és nézett előre. Az oviban aztán az egyik csöppség véletlenül ráült a cipőjére, ő meg lerúgta róla, majd fogott egy fügét és a gyerek szeme előtt szétpasszírozta - azt mondta neki, „öcsi, ha még egyszer rám ülsz, ez történik a hülye fejeddel.”

Nincs már tisztelet. Annak vége.

Szükség van ránk, és én személy szerint annyira boldog vagyok, amikor segíthetek, mint ide, s tova! Boldog, mint a jóllakott statiszta a joghurt reklámban. Mint az almaszedő szedernő a gyümölcserdőben. Örvendek, mint Picasso a diszperzit falfestéknek. Szóval, az örülés az van, kérem… Hír volt a rádióban, amikor herén csapott a villám egy madridi férfit. Hát, erre most mit tudok mondani? Mert nem hallgatott a helyi időjósokra, mert akkor otthon maradt volna, vagy nekimegy a pincének, vagy tudom is én. Szóval, ha hallgat, nem füstölt volna el a golyója. És ezért is találtuk ki ezt a testépítéses dolgot… azért gyúrunk, mert túlságosan szeretnénk minél jobban látszani az „élet színpadján”, maradéktalanul.

Az átlag meteorológus rendszerint éghajlatok, légköri folyamatok, hőmérsékletek és nedvességtartalmak között éli világát. A tájékoztatás gyakran nyilvános szerepléssel jár, ezért előnyös a jó kommunikációs készség és megjelenés, ami nekem igen van, de nem használom, erre megkérek mást. A mérések elvégzéséhez mind a kezek, mind a lábak használatára szükség van, tehát nem baj, ha azok szépek és izmosak, sőt. A meteorológus részben zárt térben, íróasztal mögött ül, de pl. a meteorológiai jelentések adatainak (hőmérséklet, légnedvesség, légnyomás, csapadék, talajhőmérséklet, napsugárzás stb.) mérése szabadban zajlik. Tehát? Újra látszódik!

A gyurmázó programban az egész kollektíva részt vesz, kivéve Imi, a főnök. Azt mondja, hogy ő már elmúlt 58, és nem érdekli semmiféle test, még akkor sem, ha az övé. Imi mindig arrogáns és igen nem együttműködő alkat. Gyakran direkt és ok nélkül marasztal el minket. Kiabál is. Egyszer megtaláltuk őt a Fészbukon és láttuk, hogy egy fekete-fehér gyerekkori helyesképet töltött fel a profiljába. Mire megszólal mögöttem egy hőmérsékletfigyelő kolléganő: „egy ilyen aranyos kisfiúból hogyan lehetett egy ekkora szarvas geci??”

A baj csak az volt, hogy az Imi pont akkor lépett be és mindent hallott. Azonnal megölte a nőt. Felakasztotta a parkolóban, és megtiltotta nekünk, hogy levágjuk… soha többé nem láttuk szegénykét. Hát ezért is gyúrunk, önvédelemből. Az Imi ellen. Mutattam már a hasam? Meg a mellizmom? Kockás-e? Itt van-e. Ilyen. Tehát berendeltünk a rendelkezésre álló keretünkből pár kondigépet és „Hőmérséklet pluszfigyelés / felhőtúlóra” költségén könyveltük el, hiszen egy meteorológus soha nem vehet céges pénzből ilyesmiket. És azóta gyúrunk. Mert az aligembert nehéz észrevenni, mint már mondtam.

Kiadtuk a testi narancssárga-riasztást! A mell határozottan azon izomcsoportok közé tartozik, amelyet a legszebben ki lehet dolgozni. Erre van a fekvenyomógépünk meg a 45 fokos kézisúlyzók. Akkor arányos a testünk, ha a megfeszített kar mérete megegyezik a nyak és a vádli méretével. Aztán itt a felkar. A felkar elülső részén két izomcsoport helyezkedik el: a kisebbiket brachialisnak hívjuk, és akkor válik láthatóvá, amikor hátulról nézzük meg a kar felső részét: a bicepsz és a tricepsz között helyezkedik el. A bicepsz jóval nagyobb izom, mint a brachialis, és elsődleges szerepe a kar hajlítása.

A testépítés mára már egészen beépült a napi rutinba, déltől kettőig csináljuk biztosan. Ez már amolyan szertartás-féle. Mert szertartásra szükség van. Miért? Mert a szertartások fenntartják létezésünk szüntelenségének és folytonosságának illúzióját, ezzel jelentős biztonságérzetet kölcsönözve nekünk… Kicsi szteroidot használunk csak, ellenőrzött körülmények között, de a pszichés elváltozásokon kívül csak pozitív hatást tapasztalunk, azokat is a formás testrészeinken.

Hallottam már arról, hogy más meteorológiai állomások is átvették a testedzés-tervet. A második kerületiben, a szintén idősödő vezérigazgatót érzékenyen érintette az új módi, mert ő edzés helyett inkább meghalt. De a jövő az egyre csak van. Nemrég megrendezték a Legizmosabb meteorológus versenyét a Lidóban…. És… nem nyertem. NEM NYERTEM a rohadt kurvák miatt! Ki fogom irtani az egészet bazmeg, ki én! Mérgemben rádobtam a zsűrire egy nehéz hangszórót és nem emeltem le róluk, hagytam alatta kimúlni mindet. Tudják meg, kivel szórakozzanak!!! Igenis tudják meg!! És abból is elegem van, amikor valaki tárgyakat őzik (melyik vázát kéri a kedves vevő, őt? Őt? Netán őőőt?) meg ha valaki ke-zik : rövidke, emberke, kedveske… Nincs Ke! semmiféle ke nincs!!!!!!!!