Pénztárosnő reggelire

pénzt.jpgHóvégén mindenki húszassal jön, zajlik a nagybevásár. Lusta arccal kirakja elém a szalagra a Rámát, a parisalit, a Maggikockát, akcióshagymát, nincs rajta vonalkód, semmi, nekem meg fejből tudni kéne, mi? Elvárja tőlem, hogy az egész hipermarket hétszázezer termékét raktározzam fejben, és ha kell, csak enter és köpöm is ki a háttértárból. Aztán nem lemérve hozza ide a gyümölcsét, és húzza a száját, ha visszazavarom. Azt nyavalyogja, „de gonosz teccik lenni a néni, hogy szemenkint nem megy az árja”… Hát bazmeg, nem jön árszalag a seggemből, hogy mindenre nyomjak egyet!! Csak egy pénztárosnő vagyok, napi 10ben, 10 éve. Elég nagy a jövés-menés ebben a szakmában. Kevesen mennek innen nyugdíjba, csak ha született droidok, akkor. Az újaknak 3 napos betanulási idejük van, ami arra elég, hogy képes legyen lehúzni a cikkeket, és kicsit beleverje a gyorskódokat a fejébe. Ma sem tudok félelem nélkül rovancsolni - a rovancs az, amikor munkakezdéskor, és a munkaidőd lejártával átszámolod a kasszát. Ilyenkor is csinálhatsz hiányt. Közben ha segítséget kérsz, magadra vagy utalva, valahogy meg kell oldanod. A túlórát nem fizetik ki. Hónap végére elég szép kis összegem gyűlt össze túlórából, de egy forintot nem láttam belőle. Nem baj, leírtam selejtbe pár tucat angolnát a halosztályról és néhány vödör frankfurti virslit, már egálban voltunk. Szevasz. Kurva anyátok. Ezt kapom a napi idegrohamért?

Meg az utalványosok, kártyások. Lapozgatja az étkezésit, de nincs aláírva, hát adok tollat is a kinyalt úrnak, aki aztán a szememre hányja, hogy nem türelmes a néni. Meg hatszor basszuk el a pint, mi? Egyszer úgy vesztettem el 8 ezer forintomat, hogy elfogadtam meleg étkezési utalványt (ezt elismerem, az én hibám volt), de az utalványokat nem adták oda, állítólag "ledarálták" őket - gondolom elrakta valaki. A második 8 ezret azért nem kaptam meg, mert 8 ezer hiány volt a kasszában. Hogyan? Nem tudom. Amúgy nem is szóltak róla, csak amikor jött a fizetésem, láttam, hogy 8 ezerrel kevesebbet kaptam, akkor mondták, hogy mi volt. Ha diákmunka-közvetítőn jön egy kislány, és ő bakizza ugyanezt, a cégtől visszakapja a pénzét, mert a szerződésében az van, hogy ő ezekre nem tartozik felelősséggel. Igen, a diákmunkásokat is ki tanítja be? Én-e, az öreg matróna. De szórakozom ám itt, nem győzöm mulatni rajta, mennyi hülyeséget vesznek egyesek. Egyszer egy fiatalember egy szál szappanért jött be, türelmesen végigállta a 20 méter sort, végül platina kártyával fizetett. Egy rendkívül alacsony nő meg hat uborkát vett csak és 30 tekercs vécépapírt hozzá. Semmi mást – na, anyukám, gondoltam magamban, nagy buli lesz este, ahogy elnézem.
Észrevették már, hogy a multiknál mindig ideges a vezetőség? Arrogáns és büszke, mint egy admirális? De nem a felelősség miatt, haj, de nem. Mert az amúgy magyarosan le van szarva, a felelősség. Hanem más miatt. Megnevezni nem kívánhatom. A vezetőségben az empátia, mint olyan, sehol nincs.

 

És a munkavédelmi felügyelet? Jön az ellenőr, a bolt.vez levesz neki a polcról egy viszkit meg ad mellé egy borítékot és azonnal ki van pipálva az üzlet, minden okés. Pedig van a baj… Ebédszünet valamikor, melyben ajánlott a kasszás kollégáknak kakálni is, de pisi akármikor mehet, a pelenkabotrány óta ki lehet vinni a vásárlótérből a vizeletet, de nem sűrűn. És abban még én is benne voltam, a pelenkaügyben, abban a másik áruházláncban, ottan pisiszünet soha, üljél ott a pelenkádban, abba jöhet a, mehet a, minden. Lassan idegileg rámegyek, mint a Kiss Erzsike, aki egy szép napon a sorok között sétált, mélán, lassan, szeme üvegesen, csak ment a tejespultok között, a sarkon elkanyarodott és sose láttuk többet. Állítólag az üvegvisszaváltónál még ma is hallani vélik árazópisztolyának percegését, a délelőtti órákban, amikor nem vannak sokan… Végül is pörgős, érdekes munka ez, és egyben egy marhanagy pszichológiai tanulmány is: egyszerre legyél pénztáros, pszichológus, szociológus és pisavisszatartó. De engem a kollégák csak szélről tisztelnek, tegnap az Ilonka nyugisan bejelenti nekem, hogy ő menni enni, ebédszünetre, mert éhes... és én? le vagyok már szarva itt, egész nap nem ettem, buzi vásárlók, te meg csak úgy… úgy, mert úgy gondolod, elmehetsz elsőségben bármikor?? A kurva királynője.

Látni itten sok érdekeset látni. Itt van például a „fordított áruátvétel” jelensége. A raktárban olykor hatalmas dobozok állnak, ott, ahol nem kéne kelleniük….nyitott szájjal, ásítozva, aztán a Fő Lacika belepakol valamiket, ezeket-azokat, én nem is nézek oda, csak amikor már a ragasztószalaggal tekeri körbe vastagon, nehogy kinyíljon, véletlenül se. Sehol a szállítólevél vagy kálóigazolás… Ez a csomag aztán nem sokkal később magától eltűnik hirtelen. Egyszer, amikor Lacika megállt a kasszám mellett és látszólag könnyedén nézett maga elé, azt hittem ez már bratyizás, mire lazán rákérdeztem ezekre a vándordobozokra, erre a Lacikának hirtelen lezuhant a napszemüvege a homlokáról az orrára, és azt mondta, hogy „Marika, ne kérdezősködjél, te ne kérdezősködjél itten, mert nyakon baszlak, jaj lesz neked” - hát azóta nem kérdek én semmit.

Csapongok. Aztán olyan is van, hogy véletlenül lop valaki. A sorban unatkozó kislány leemeli a pezcukort, itt a kasszáknál, játszik vele, aztán elfelejti a kezében, és véletlenül megeszi, az anyjának meg ég a feje, hogy lopás, úristen, de én megnyugtatom, beütöm neki, és el van boronálva az ügy, még mosolygok is. Olyan is van, hogy fizetett árut mégse mágnesezi le valaki kolléga, akkor aztán szirénázik a kapu, de ettől már nem szarok be, mert hozzászoktam. Általában nem valódi lopás ez, de néha az. A Józsi meg a Pisti, amikor ők vannak beosztva biztonsági szolgálatra, na, ők rendesek, mert előfordul, hogy egy, teszem azt, néni elbújik a sorok között, kibontja a párizsit és hamm egy kiflivel – ha látják, nem macerálják. De ha jön a gazdag maca és útközben zabálja a sportszeletet, mert neki lehet, hát azt kíméletlenül végigvonszolják és tortúrára viszik. Be a megfigyelőbe, odapörgetik neki a kamerát, jegyzőkönyv és épp hogy csak zsaruk nem. Legfeljebb, ha a kedves vásárló elkezd kivagyiskodni, hogy ő márpedig az xy polgármester rokona, na akkor hívják a zsarukat és általában nagyon hamar kiderül, hogy ők nem rokona senkinek sem. Csak a szánk volt nagy, he?

Néha nem ki, hanem belopnak valamit. Nagy vasládákat hoznak olykor, le vannak plombálva, szigorú arcú legények húzzák be hátul, az áruátvételen, nem mondanak semmit, nem kérdeznek semmit, tudják a dolgukat, és tudják, hogy senki nem állítja meg őket. Két elmélet van, hogy mi ez: az első szerint állítólag fogyasztói magatartást figyelő izék azok. A második már sokkal baljósabb, ugyanis – egyes vélemények szerint – vegyületek vannak benne, melyekkel az élelmiszereket kezelik, hogy az őket elfogyasztó fogyasztó zabolázva legyen élettanilag. Így védekeznek a kormányok az emberi túlszaporulat ellen – ezt az Évike mondta nekem, hogy ez egy titkos projekt, hogy a világnépességet szabályzó titkos központ olyan anyagokat rak az élelmiszerbe, amik vagy impotenciát, vagy meddőséget – vagy a kettőt együtt - okoznak, vagy lerövidíti a vásárló életét. De van olyan vegyület is, ami csak az idősekre megy rá, és hamar elintézi őket, hogy ne dézsmálják tovább a nyugdíjrendszert, hanem tessék szíves lenni, kiszállni. Kimutathatatlan anyagokkal oltják be a brióst és porozzák a karalábét. De ez az egész szerintem mese, nincs ilyen, csak az Évike fejében. Aztán Évike eltűnt, vagy csak egy nagyon hosszú betegszabit vett ki… Ami meg azokba a vasládákban lehet, hát az bármi lehet, de szerintem légkondi alkatrész, mert néha fehér port fújnak be a propellerek a vásárlótérbe… Na, mindegy, nem pofázok. Szóval, akár zöldség, akár gyümölcs, legközelebb soha ne tessék merészelni leméretlenül idehozni nekem!