A homok titkai

piri.jpg

(1922, Egyiptom, Királyok Völgye)

A forró sivatagi szellő lágyan megcirógatta Howard Carter őszes bajszát, miközben Lord Carnarvon kéjes mosollyal beletúrt a régész hajába. A lord egy arany tiarát emelt ki a kincses szarkofágból és Carter fejére illesztette:
- Nesze, kölyök. - mondta, miközben mélyen belenézett Carter szemébe. - Fura szépséged elhomályosítja eme használt bizsu csillogását.
Carter zavarba jött, elpirult, mint egy túlérett füge.
- Ó, Carni, szívem sivatagi vihara… – sóhajtotta, majd lágyan megcsókolta a lord húsos, csillogó száját.
Carter és Lord Carnarvon kapcsolata 1907 táján kezdődött, amikor Carter-nek fogyni kezdett az ásatásokra szánt tőkéje, és egy londoni white party-n összejött a dúsgazdag régiséggyűjtővel, aki legalább annyira odavolt a „cuki” ékszerekért, mint ő maga.

Carter-t 1899-ben nevezték ki a felső-egyiptomi műemlékek főfelügyelőjévé. Nyolc hosszú éven át kereste Tutanhamon sírját. 1917-ben kezdte vizsgálni azt a munkástelepülést, aminek maradványai II. Ramszesz és VI. Ramszesz sírjai között húzódtak. Sokan kételkedtek benne, hogy jó helyen homokozik, hiszen a környéken már minden dűnét, s dombot háromszor átrostáltak. Az ásatási területnek kijelölt háromszöget 1921-re megtisztították a törmeléktől, kivéve a VI. Ramszesz sírbejárata körüli részét, amit a turisták miatt hanyagoltak. Egy idő után elfogytak a remények, Lord Carnarvon pedig a finanszírozás beszüntetését helyezte kilátásba: mindössze egyetlen utolsó szezont engedélyezett szerelmének. „Ha most is kudarcot vallasz a kis ásóddal, meg lesz markolva a zacsid, macikám” – mondta a régésznek a pajzán lord.

1922 november 4.-én végül bekövetkezett az áttörés, ugyanis előkerült az első nyom: egy tizenhat fokból álló lépcső. Carter hivatalosan is megkezdte a sír feltárását, amely 3300 éven őrizte titkát. A sírkamrában megtalálták a fáraó múmiáját, pár sztélét és megannyi színarany kincset. A feltárt sírocskából több mint kétezer cuki tárgy került elő: aranyozott ládák, féldrágakövekkel kivert trónus, állatfigurás kulcstartók, ékszerek, életnagyságú szobrok, cigarettatárcák.

De az örömbe üröm is vegyült…

Lord Carnarvon úgy vélte, hogy partnere a felfedezés felett érzett diadalmában hanyagolni fogja őt, mert mással kíván „ünnepelni”. Hirtelen féltékeny lett az arab munkásokra, akik fiatalok, tüzesek, izmos, bronzbarna testük pedig tajtékzik egész nap.

A lord nem tudta kiverni fejéből, hogy a régész titokban félrekúr a „szakkarai srácokkal” ezekkel a burnuszos segédmunkásokkal, majd drasztikus fogyókúrába kezdett, hogy minél jobban imponáljon Carter-nek. A régész megnyugtatta, hogy 1.: nem ér rá ilyen hülyeségre. 2.: nem kúr félre senkivel. 3.: a lord nem a rangjához méltóan viselkedik, hanem úgy, mint egy hisztis szuka.

„Carni” egy kicsit megnyugodott, de még aznap sírógörcsöt kapott, amikor Carter egy vékony, széparcú arab sráccal kettesben hoztak felszínre egy guggoló ónixmacskát. Amikor a lord később számon kérte a régészt, Carter derűsen felkacagott, összeborzolta a lord sűrű fekete haját és azt mondta: „jaj, te kis butus, hát csak beszélgettünk, meg cipekedtünk!” Lord Carnarvon úgy érezte, mintha szívét egy kanopusz edénybe zárták volna. Vágyai pasija mást ölel már a sötét masztaba mélyén.

Délután kettesben beautóztak Kairóba shoppingolni meg vízipipázni. Mexikói ízű pizzát ettek a főváros meleg negyedében, ahol a lord elmondta Carter-nek, hogy igazándiból ő csak miatta jött ide, hogy együtt legyenek, ugyanis a Lordok háza nem nézne jó szemmel egy fiú-fiú viszonyt, itt pedig elbújhatnak a világ szeme elől.
Aztán a lord végül kitört, s elmondta Carter-nek, hogy őt igazából hullára nem érdeklik a múmiák, meg a többi ócska lom, amit melléjük kapartak. Szerinte száraz hullákat kitúrni „undi” és amolyan hetero dolog. Carter csak lesett, nem felelt semmit, inkább ráhagyta az egészet az érzelmileg ekkor már labilis lordra.

Este a lord átlopózott Carter sátrába. A régész Channel-szabású kék selyempizsamában feküdt az összecsukható tábori ágyon, Lord Carnarvon pedig csipkés fehérneműt viselt, amit elsősorban hölgyek számára gyártottak. Carter jól tudta, ki hatolt be hozzá, mégis meglepetést imitálva, vékony hangon azt suttogta: „Kiii aaaz? Tán maga a fenséges Hórusz akar meglepni ily kései órán?” A lord hamar becsusszant mellé és pénzfeldobással döntötték el, ki legyen a lány. A lord legnagyobb örömére ő lett… (szerencsére tud úgy dobni, hogy mindig ő legyen. ehe-ehe). „Amikor belém hatolsz, olyan, mintha egész alsó-és felső Egyiptom egyszerre… dugna meg” – pihegte a lord, majd mohón megcsókolta Carter érzéki, szopós száját.

„Tudod, amikor először megláttalak azon a bulin, rögtön tudtam, hogy nem csak egy bőkezű mecénást, de szerelmet is nyerek” – suttogta Carter a lord tágra nyílt fülébe, melybe akkor este többször is beleharapott.

„Tudtad, hogy amikor nekiesel a nagyítóddal egy újabb hieroglifának a sztélé szélén, elragadóan csillog a szemed?” – így a lord, majd mindketten felnevettek.

A Hold álmosan mászott az éjszakai ég tetejére, míg a két férfi teste egy ritmusra lüktetett, majd egymás szívverésén pilledtek el, akár két szerelmes nílusi krokodil. Carter sivatagi széltől cserzett sexy teste sóhajtozva viszonozta mindazt a kéjt, amit a lord roppant adott neki. És a többi, ahogy mondani szokták, már történelem.

Carter másnap egy 30 centis ónix obeliszket szedett elő az egyik masztabából, a lordra nézett, kacéran megnyalta az apró oszlop tetejét, és azt mondta: „bárhova is szólít az élet, erről mindig eszedbe fogok jutni. Vidd magaddal hát.” A piruló lord átvette, miközben bugyiját keresztül-kasul járta a szertelen sivatagi szellő.

Lord Carnarvon így ír naplójában Carter-hez fűződő viszonyáról:

„Volt egy pont, amikor már nem tudtam őt jobban szeretni, belehaltam a kéjbe, képtelen voltam elviselni, amikor az arab fiúkkal nevetgélt, miközben katalogizálta és felcímkézte a hülye leleteit. Piszokul szenvedtem. Sosem mondtam, de láttam magamon, hogy ez az egész mennyire nyomaszt engem néha. Persze, erre is csak utólag jöttem rá, visszaemlékezve a gesztusaira, és arra, hogy alig mosolygott már, amikor velem volt. Bár ő sosem kért ekkora változást, mégis más ember lettem. Azt gondoltam, hogy érte, miatta változtam, és ezt értékelnie kellene. Ne legyek már ilyen tutyimutyi mamlasz! Én bezzeg az első randin megjegyeztem Carter szülinapját, a kairói piacon pedig vettem neki egy fasza babzsákot, amit ő az első teázóban ottfelejtett… Ennyit számítok neki. Egyszer majd a szívemet is így fogja otthagyni valahol. Azok után, hogy miken mentünk keresztül együtt, csak játszik az érzelmeimmel. Nem voltam az, aki szerette volna, hogy legyek, és ez picit az én hibám. A cilinderes feje és szikrázó monoklis szemének emléke örökre a szívemben él. Carter pompás pasi, értelmes, délceg meg minden…de néha irritálóbb, mint egy impro-színház. Ezek voltunk mi: csak két srác a nagy sivatagban… Birtokolni akarlak, értsd már meg! Végtelenül olyan vagyok, mint egy szerelemben magatartásos ember. Megannyiszor.”