Négy kiábrándítóan rövid, s igen tanulságtalan anekdota

Tudta? Hogy ma péntek 13 van egész nap?
...már az ókori rómaiak is tartották a péntek 13-at, de nem sokra, többnyire kecsketejbe keverve fogyasztották és rendszerint sosem hétfőn.

Időutazós üdülőjog ugyanitt eladó (a Kr.e 47 és 31 közti időszak még szabad!) Erzsébet utalványt elfogadunk ha van közte pár húszezres is !

Most pedig következzen valami egészen más:

 


 

1.

Pilóta és a farkas

 

A farkas már harmadszor próbált felszállni a gépre, a pilóta pedig harmadszor tessékelte le egy összetekert navigációs térképpel. Nem a farkas farkasságával volt baja, útlevele és tiszta ruházata is volt, minden, amit az utazási szabályzat előír, csakhogy ez az állat egy megcsócsált nyúlhullával a szájában kívánt részt venni a repülőben, amit tilt a légi szabályzat. Erre külön piktogramok hívják fel a figyelmet a reptér egész területén, merthogy a levedző állattetem veszélyes mások ruházatára, cipőjére. Utastárs-zavaró az ilyesmi, ezért jelölik piros csíkkal áthúzott döggel.

- Fel nem hozod azt a cafatot az én gépemre, farkas úr, összekened vele a fedélzetet, az üléseket és utastársaid testi épségét – így a pilóta.

- Maga nekem ne ugasson, aki még életében nem vadászott le semmit - így a farkas.
- De tovább élek, mint te, és én legalább nem kiabálok önkéntelenül a teliholddal – vágott vissza a pilóta.

A farkas aznap nem repült.

2.

A kislány és a nem-történt-semmi

 

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy szépséges kislány, aki egy szép napon belebonyolódott. Történt, hogy a ház mellett látszódott, játszódott, mígnem édesanyja szólt neki, hogy kész. Ekkor a kislány megiramodott, igen ám, de a kis bele beleakadt a díszkerítésbe. Ahogy haladt a ház felé és távolodott a kerítéstől, úgy fogyott egyre, egyre tekeredett le az egész kislány, mint egy pórul járt kötött pulóver. Mire az ajtóhoz ért ez a kis kislány, teljesen ellehetetlenült.

Amikor az anyja észrevette lánya megérkező, feltűnő hiányát, csak annyit sóhajtott:
- Kislányom, nem történt semmi.

 

 

3.

Milyen az Isten színe? - avagy kukacoskodó agnosztikus filozófiai válasz a klasszikus tanmesére

H
árom vak ember bemegy egy sötét szobába, ahol egy elefánt van. Az egyik megfogja a farkát, a másik a lábát, a harmadik meg a fülét... A negyedik pedig, aki odakint maradt, azt gondolja: „Ki a franc tart elefántot egy sötét szobában? Mit szólnak hozzá a szomszédok? Hova ürít az az elefánt? És egyáltalán, mit csinál a sötétben? Hogyhogy nem szakad le a padló? Minek fogdosunk mi egy elefántot? És ha amúgy is vakok vagyunk, miért fontos, hogy abban a szobában sötét legyen?”

4.

Ütött az óra

Apa éppen a világ ötödik legnagyobb óratornyán dolgozott órabérben. Csak a kismutató 20 méter hosszú volt és 5 mázsát nyomott! Amikor elkezdték felhúzni, hogy elfoglalja helyét a munkahelyén, az óra gigantikus számlapján, a csörlő megadta magát és elengedte terhét: elszaladt az idő és ráesett apu bal lábára. Húzták az időt, szerencsére még földközel állt az a kismutató, így nagy kárt nem tett, de így is nehéz időszak volt. Apám nem sejtette, hogy ilyen hamar eljár felette az idő...

Itt az idő” - mutatták a mutatót a melósok a kiérkező mentősöknek. Nem merték megmozdítani azt a mutatót, ami még el sem indult igazán, már megállt. Minden perc számított, hogy megmentsék az idő sújtotta bal lábat. Ütött az az óra. Apa azonnal rossz jelnek vette a balesetet, és azóta minden órát kerül, még a házból is elütötte az összes időt. Nem akarta, hogy a szoba időpontot foglaljon, túllépett minden időkorláton, időfóbiája lett. Csak a nap állásából tippelt, merre járhat az idő. Órát még ma sem lehet hozzá állítani, mert ha túl közel az idő, megfutamodik, úgy érzi, már csak percei vannak hátra.