A húsvéti áruhajrá finisében nem csak az akciók jártak le, de két nagyszerű asszony is. Gézáné és Jenőné élete befejeződött. Éltek 110 évet – ketten együtt. A Teher utcai Spar matt járólapján lehelték ki lelküket, egymás keze által, boltvezető és áruátvételi helyettese, pont azon a szerencsétlen nagypénteken. Évek óta dúlt már a hidegháború a két asszony között; érett a pofonalma, de csak azon a baljós napon, a Spar Húsvéti Pipiparádén érkezett zenitjére a terror vérláza. Azon az árzuhanástól feszült napon kitört a vérvulkán, a gyűlölet-gejzír, hosszú évek elfojtása rejszolódott elő a szívekből. A halál akciós fügét mutatott a két jószágnak. A Spar üzletlánc húsvéti árukampánya éppen lecsengőben, így a „Spartacus csúcshús Maximus” idétlen akciósorozata szerencsésen csúszott a kapituláció felé. Igen, a korabeli római hangulatot rá kellett valahogy erőszakolni egy fotocellaajtós, csupaüveg, neonfényes boltra. A Római birodalom, a gladiátorok meg a nyuszihúsvét témája… hát, nemigen passzolt össze. Ezt eltolták a marketingesek, de nem törődött vele senki. A dekoráció több volt, mint meredek: a plafonról bátor karton-Spartacusok lógtak, teljes harci díszben, kezükben elnagyolt párizsi pajzzsal és kolbászkarddal. Sonka Maximus, Spartacus reklámbéli ellensége, üldözi őt akcióról-akcióra, útközben és harcközben éles pengékkel nyesve le a tolakodóan magas árakat ünnepire. 

Gézáné és Jenőné korukhoz méltatlanul ugrottak egymásnak. A Húsvéti konzervőrület! pult mögött egy szomorú fejű kínálólány posztolt, mellette a zord Spartacus életnagyságú kartonfigurája állt, kezében szigorúan tartott kolbászával. Erről a helyről indult a végzetes gladiátorcsörte. Gézáné egy kósza gondolattól hajtva, egyszerűen kirúgta az árcédulákat cserélő Jenőné elé a felmosó vödröt. De Jenőné időben észrevette. Nem esett át rajta. Tekintetét lassan ráemelte a kaján vigyorral a Kinderállványra támaszkodó Gézánéra, felhúzta szemöldökét, majd a háta mögött lévő hűtőpultba nyúlt és egy édes túródesszerttel viszonozta a tüzet. A műanyagdoboz éles széle felhasította Gézáné gonoszra sminkelt arcát. Halvány vércsík jelent meg jobb orcáján, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy Gézánéból előtörjön az állat, és egy pillanat alatt megvaduljon:

- Jenőné, legyél szíves ezt a mocskoládét feltakarítani onnan, amit ide okoztál - mutatott a padlón döglötten heverő desszertre G.né.
Jenőnének azonban nem fűlött a foga hozzá. Hetykén szó nélkül hagyta az ügyet, amitől Gézáné csak még jobban begurult:
- Ajánlom, hogy felszedd innen, légy szíves… nem vagyok hozzászokva ehhez.
- Te kezdted a vödröddel, te sertepertélő klimaxos tyúk... – így Jenőné.
- Nem beszélsz velem így a vevők előtt, te állat! 
- Igeeen? Akkor szopkodd ki a valagamat, te sobri ringyó! Te száraz háztartási keksz! – fröcsögte Jenőné magából kikelve, nyálát a járólapra szórva. 
És ezen a ponton ugrottak egymásnak, ijesztően egyszerre mozdulva meg. Gézáné némi csajos pofozkodás után komolyabban is nekilátott, és belelendítette Jenőnét az Öröm Sonkakonzerv piramisba, ami zönögve omlott össze. A meglazult kontyú, kiütött asszony fektében gáncsolta ki az állva kacagó Gézánét, aki seggre ült, és alaposan beverte fejét a húsvéti Tibitojás fémállványba. „Sosem felejtem el, amikor a tavalyi leltározás alatt nem velem számolt, hanem alám. Mert figyeltem a száját” – gondolta Jenőné, miközben a másik akkorát laffant, hogy ijedten összerezzentek a gurigasajtok a hűtőben.

És erre már a kínálólány is felébredt, kezét ijedten a szája elé kapva pillázta, ahogy Gézáné tarkója táján, a haja alól vékony vérpatak csordogál fehér köpenyére. Hamarosan eloszlott a sokk jótékony balzsamja és sugárzó, szikár fájdalom öntötte el Gézáné agyát. Megtapogatta sebét, és amint megpillantotta kezén a vért, elvesztette önuralmát. Véget ért a játék, ideje komolyabban nekilátni... Megvadulva pattant fel, nekiesett Jenőnének, majd 5 méteren keresztül tolta maga előtt, végül nekivágta a tojáslikőrös standnak, le is esett vagy három palack, tompán, krémesen csattanva szét a kövön. A vevők ijedten rebbentek arrébb a megveszett fúriák útjából.

Gézáné felkapott egy dekorcsokinyulat, leütötte a fejét a pult sarkán, majd a szilánkos csonkot úgy tartotta a másik nő nyakához, mint kocsmai bunyók során a sörösüvegből rögtönzött gyilokot. Jenőné röhögve elfogyasztotta a kellemes desszertet, majd keményen ágyékon rúgta molesztálóját. Gézáné hátratántorodott, és mulatságos „Ooo-ooóóó” hangot adva ki magából, ereszkedett a padlóra, sajgó nemi szervét dédelgetve. Kihasználva a hirtelen támadt helyzeti előnyt, Jenőné a meggyengült védelmű, földön fekvő asszony elé állt, és nem túl barátságosan fejbe rúgta: „itt van neked csengőhang a füledbe, te kibaszott nő! Ki foglak szúrni! Ismerem a fajtádat, prolikám!” – kiabálta közben, mint valami mániákus, majd többször is táppénzcsalónak nevezte áldozatát. Gézáné egy darabig halottnak tettette magát, de hamar kipattantak szemei.

Jenőné győzésre állt, mi tagadás. De nem sokáig…

Gézáné dühét elnyomta iszonyú bosszúvágya és ijesztő sebességgel pattant talpra. Az öntelten kacagó Jenőné torkára kulcsolta kezeit, akinek figyelmét bőven elterelte saját győzelme felett érzett diadala. Rövid öröm volt ez… A kiszolgáltatott nyak alaposan meg lett szorongatva. Gézáné nekivágta a meglepett Jenőnét az üvegvisszaváltó automatának, melynek belsejében diszkréten csörrentek össze az üres palackok. Eleredt a pofoneső a Spáros konténerek emelgetése közben megedzült karoktól, közben vádak özöne csurrant-cseppent, szájból-szájba, pre és contra: „Mit pletykáltál rólam a Marikának, he? Hogy dézsmálom a készletet? Mondd csak a szemembe, ne a hátam mögött, hogy minek tartol, te nyúl?? Meg hogy köcsögfejű a férjem? Meg hogy a parkolóhelyedre álltam a kocsimmal, aminek megkarcoltad direkt az oldalát??” – üvöltötte valamelyik, mindegy volt már, melyik, kinek a száját hagyta el a méltatlankodás. Zubogott a bibliai rimaharc, szakadatlan… 2 veszett macska, 1 Spar, 2 halál.

Gézáné egyszerre üvöltött és zokogott, mint egy felidegesített minotaurusz, vagy nem tudom, mi, és még az sem dobta fel, hogy Jenőnét fájni látja a Húsvéti Kávé Kavalkád! és az Instant Csokis Nyuszihopp! állvány között.

Ijesztően rövid idő alatt zajlott le az őrült közjáték. Lali biztonsági őr lecsapta a reggelijét és rohant ki, szétválasztani az őrjöngő némbereket, de túl későn ért oda, ugyanis a két őrült egyszerre találta meg a kedvezményes családi késkészletet (899 ft.). Mindegyik csomagban volt minibárd, és mindketten ezt a fegyvert választották a döntő ütközethez. Egyszerre ugrottak egymásnak. Gézáné fejében teljesen eltűnt a bárd, csak a nyele állt ki, mint valami bizarr antenna, a vér pedig, mint egy gejzír, nem is: mint egy szökőkút, szabadult a frissen ejtett új nyílásból… Jenőné sem úszta meg, merthogy ő meg a nyakába kapta a gyilokot, félig elválasztva fejét a testétől, gerincnyúlványt az agytól – szépen láthatóvá váltak a fejet mozgató inak és izmok, a folytonosságukat vesztett erek pedig vastag vérsugárral ünnepelték a látványt.
A vérengző küzdelmet körülálló, kíváncsiskodó vásárlótömeg egyszerre sikoltott és okádott. Az egyik tátott szájú bácsi arcát vastagon elöntötte a véráradat, örökre megváltoztatva az öregúr fogyasztói magatartását. A két nőtől nem messze, művi kis szalmafészkükben riadtan tojtak be a plüssnyulak, s fehér bundájukat egy pillanat alatt cserélték artériás rózsaszínűre…

Amikor a két megveszekedett asszony teste a fényesre súrolt kőre csúszott, már egyikben sem volt élet…
Ezt a két eszement teremtményt már csak a hullamosó fogja meglocsolni...

És Ön?

Szalad-e locsolni?