Avagy egy nem-elavult örömhölgy ragyogó vallomásai (1.)

001az_ujaliro_hu.jpg...na, mit meséljek még, hogy megtörjem ezt a konok csendet?... igen, prostitúcióval foglalkoztam testközelből, én voltam egykor a főmuff, kegyeimet árultam gáláns urak javára, akik nem hagytak bőkezű, túláradó anyagi kecsegtetés nélkül szárazon... bocsánat, hogy így mondom, de ma mocsár az agyam, sokan interjúztak velem tegnap… Munkám során gyakran térdre kényszerítettek. Tulajdonképpen szobalány voltam, belső használatra, aki nem öltöztető, hanem vetkőztetőnő, s takarossá polírozza a rossz kedvet, ha jó szándékkal van az ügyfél kikövezve!

Persze, gyakran sok szemtelen vendég akar engem fizetéskor levegőnek nézni... mármint akarom mondani: átejteni, és lóvé helyett lelépni, el a szemem elől, köddé válva, faképnél hagyva. Azt mondja sex után, miközben a zokniját rángatja magára, hogy csak kiugrik csokiért, meg ajándékért nekem, s már szalad is vissza, de van, hogy nem így történik. Ilyenkor vagy bezárom az ajtót, vagy szólok a Misikének, hogy az úr nem szeretné rendezni a számlát, legyen szíves, verje ki belőle a rám vonatkozó részt. Hiába extraszimatú a szaglószervem, még engem is átejtettek néha.
Gyakran hevertem két vendég között szép kis szobám magányában, mely selyem, s bársonyveretes, de nem vidáman... Éreztem, ahogy bőrömön a fénypercek fényévekké nyúlnak, megnyúlnak, mint gravitációtól meggörbült égben a légi folyosók.


2009 végén, vagy elején történt, amikor megkeresett 1 magas, s meglehetősen tagbaszakadt úr. Kérdeztem, mivel foglalkozik, azt felelte, arcfelismerő a röptéren,..tudja, Ferihegyen... bárki arcáról leolvasta, ami oda volt írva, de azt is, ami nem, mert a semmi is gyanús, sőt. Leolvassa, hogy tilosban jár-e az utas, csempész-e illegálisságot. Szóval, elém toppant, majd azt mondta számomra, de homlokegyenest:
- No, kisasszony, hogy számottevő kegyed milyen roppant dögös ma! – Majd elárulta, hogy ő az „Egyél le!”-szex híve. Ismertem a fajtáját. Elővesz egy hatalmas szendvicset, jobb esetben nem forró levest, majd pucéran a szőnyegre fekszik és arra kényszerít, hogy zabáljam le őt. Míg én majszolom a szendvicset fölötte, ő az arcába aláhulló darabokon kéjeleg, padlónak képzelve magát, amin mindenki csak tapos.
És most, hogy itt az ősz, elmesélek egy idevágó ügyfelet is: mindig hajnalban jött, nem vetkőztünk le, nem, az tilos volt, majd az ablakhoz állított, és reám rivallt, hogy „gyerünk csaj, élvezd az őszt... ez az, gyerünk, élvezd még, ...élvezd tovább tüstént, ...érezd a föld nyirkos illatát és a rothadó levelek búcsúját” - én meg tettem, amire utasított, mint éjszakai pillangó, aki első szárnypróbálgatásaival rögtön berepüli a teret.
Aztán éppen üldögélek a Radison Sasban, amikor elém lép egy kidolgozott férfi:
- Kisasszony, feküdjön le velem 43.500 forintért – mondta.
- Az ki van zárva! - feleltem én, e feltörekvő megérzésű üzletlány. – Legfeljebb 33.500-ért tudok lefeküdni magával.
- Ó. Az túl olcsó. 41 ezer kereken? – alkudozott a disznaja.
- 28 ezer – tromfoltam rá. - De ez az utolsó ajánlatom. Engem aztán nem kap meg ilyen drágán!
Végül megegyeztünk egy húszasban. Köztiszteletben álló prosti voltam, nem akartam galibáskodást. Gyakran nem gondolok bele ügyfeleim magánéletébe, s abba, miként számolnak el magukkal otthon, mert nekem aztán 8, amikor a prostis szájukkal csókolják asszonyukat, csak csengessenek rendesen nekem...

A legtöbb férfi szóvak: nem látják a szavakat, csak a jelentésüket! Nem értenek a szóból. Pedig minden szó energia, még ha el is száll néha. Mert az élethez energia kell, falni a kilométereket, padlógázzal fűteni. És én ilyen vagyok. Csókot is kapsz, megegyezés szerint, szimpátia alapján, de csókot lopni gyümölcsös kertemből tilos! Ez a száj muszáj: hat karátos jövedelemforrás. Az idő ketyeg, s ha a halál órája áment üt, gyökeresen szomorúan módosulnak a jövőbe vetett terveim: nem vesz el majd a Richárd Gere, nem leszek házi felesége senkinek, s nem lesz két feltűnő kislányom sem! Állandó arcom pontos, mint az idő. Noha az idő nem szép dolog. Ahogy az erőszak sem: a csatatér egy olyan étterem, ahol minden vendéget megsütnek, s felszolgálnak saját magának. A hús igazi, nem szója, a paradicsomleves pedig valódi vérből készült. Ó, miért nincsen mindennap Karácsonynap, a szeretet melegágya?! Ahol a gyerekek nem géppuskát kérnek a fa alá, hanem tejszínhabot? Én barátságos, s kiegyensúlyozott vagyok bárkivel, pedig az ember genetikásan folyton gonosz akar lenni. A félelem szüli az erőszakot. De mitől fél, mitől retteg az ember? A remektelen napoktól? A bizonytalantól és a bajtól? A fölös bőszültség fizikailag fáj.
2011 Mikulásán történt, amikor beállított egy elég feldúlt ügyfelem. Én tetszetősen festettem, csillogtam-villogtam, mint egy kurvás karácsonyfadísz.
Vele nem volt rendes sex. Ez a csávó azért fizetett, hogy hallgassam meg rémmeséit, és azon onanizált, ahogy megdöbbenek + szörnyülködök szavain:
- Élt egyszer egy perverz maffiózó Londonban – kezdte, - akinek volt egy londoni sárgaréz nőfőzője, amivel rendszeresen megfőzte az elrabolt nőket, hogy ne nyugtalankodjanak tovább az életben. Kilencvenkilenc fokon főzte meg azokat a jobb sorsra érdemes hölgyeket, majd el is égette a testeket utána, s egy összetekert bankjeggyel felszippantotta a hamvakat, mint a kokaint. De a nők hullájának magáncélra való felhasználása ezzel még nem ért véget: van egy kellemes francia bormanufaktúra valahol Franciaországban, ahol a szüret után titokban elkapnak egy arra kóricáló, szépséges nőcit, de csak akkor, ha valóban fiatal és elragadó, majd belehelyezik a szőlőprésbe és elkezdik facsarni. Az alul kicsorgó rózsaszín nőlevecskét, azt a finom, tiszta nőeszenciát, egy ezüst kupában felfogják, majd egy nagyon kicsi-kicsi cseppecskét cseppentenek belőle az erjesztőkádba. Így áldoznak a termelők a bor valódi istenének a tökéletes italért. Azért olyan isteni és drága az a bor, palackja sok-sok ezer. Állítólag „ettől áll a férfi cerkája igazán, mint huzat”, de lehet, hogy ez már csak mese.
Hát ilyenekkel borzasztott.
De most már mennem kell legközelebbre.
Puszi-puszi.

Címkék: szex, prosti, trend, vendég, ribi, buja