Egy kis online sexlecke

001az_ujaliro_hu.jpgAvagy egy elavulatlan örömhölgy ragyogó vallomásai (2.)

...furi módon kezdődött az egész. Egy hirdetésre lettem figyelmes az internet felületén: „Most induló online bordélyházunkba gyakorlattal rendelkező k*rvákat keresünk, azonnali kezdéssel, versenyképes fizetéssel!”
Hát, „istenúccse”, jelentkeztem bizony! Mert rátermett alkatú vagyok.
Felizgult ügyfelekkel kellett foglalkoznunk kecsesen, webcamerán át. Már az első munkanap belém bonyolódott egy igen magas, barna, decens, uszkve 189-179 centis férfi.
- Maga úgy hasonlít – írta kifogástalan.
- Nem igaz, nem hasonlítok! - írtam vissza kicsit dühösen, kicsit tréfásan, kicsit sexy vadmacskásan. - És ne szakítson félbe.
- Ugyan, még mit nem?? Hova gondol, smile? - írta védekezően, mint „nagy hal, ki nem akarja elriasztani a kicsit reggelire”. - Sex közben nem támadok, én csak védekezek. Ön ellen. Vírusirtóm jelentős, cudarul szilaj, egyet se féljen. Írtam kegyed szépségéről egy kétsoros költeményt!
– Mit merészel? - válaszoltam sietve. - Ez már pozitív diszkrimináció!

- De-de. Tudniillik, nincs olyan tűzfal, mely feltartóztatna engem, mikor az ön virtuális p***át szeretném megpuhítani. Naaa, könyörgöm, hadd olvasom fel tüstént a költeményem!
- Ne merészeljen ilyen közel térdepelni hozzám! – förmedtem 35%-ban tréfásan. - Ne tetézze a bajt!
- Szeretnék jó benyomást kelteni. Magára ábrándozok töretlen wifimen át. Kitartóan. Igazolja, hogy én jó ember vagyok. Hisz magához nem nyúlok. Csak virtuálisan. Nekem minden nap Valentin nap.
- Mfha! - mondtam mogorván, hiszen az ügyfél a Félig Flegma -csomagra fizetett elő. Nem lehettem vele kedves túl, hiszen akkor szerepet tévesztek, és az nem vezet sehova.
– Tudja, kisasszony, én sex előtt igen szeretem felfalni a női partnereim cipőjét. Magának milyen ízű a cipője?
- De sokszor hallottam már ezt a kérdést elhangozni roppant utánam forduló szájakból! - lomboztam le a kreativitását. - Mondották nekem, sőt, mind a mai napig hallom, hogy „Ott a jó csaj! Itt a jó csaj! Némá, hogy kikéri magának!" - így súgnak össze hangosan. Úgyhogy maga csak ne hepciáskodjon itt a lüke versikéjével!
- Láttam ám az adatlapját... - folytatta a kéjenc, félig lesütött mosollyal. - De gyönyörű a lába! nincs lejárva, keze nem eres, arca nem kiélt, szája nem száraz.... szívesen utaznék szép szőke koponyája körül. Valószínűleg mindenre kapható.
- Hé, maga magamutogató! Ön igazi bőrkóstoló!
És így tovább. Én ezekre már ügyet sem vetek, megszoktam a módfelett reám hederítést.

Estére egy másik ügyfelemmel volt online randim, szemmel láthatóan nagyon fel volt izgulódva, és jogosan, merthogy én sem voltam ám bujátlan! A figurának meglehetősen baljós nickneve volt: Luci Ferenc.
- Maga cyberkéjlány! Hogy magának milyen kis cukor pofája van. Szívesen elszopogatnám a jóízű ujjait – mondta egyenesen bele a webcamerába. - Remélem nem zavarja, ha közben online szerencsejátékot is űzök magával párhuzamosan! Ne nézzen ilyen számottevően reám, még elnassolja a szerencsémet! Kopognak a szemeim a szexéhségtől! Te félistennő, már ha használhatom önre ezt a roppant találó terminus technicus-t.
- Hát hogyne, maga butuska!... ahahaaaaa... szex és élvezet következik!
- Nahát! Örömömben lebegek, mint Damoklész koporsója. Viselkedj kurvásan, te hercehurca!
- De hisz az vagyok! - persze vettem a lapot, felálltam és megcsóváltam a faromat neki, akár egy vérbeli kurtizán a mólónál.
– Helló, matróz! Nem vágyol 1 kis gyönyörűségre?
– Nem. Nem jó! Kurvásabban! Emeld a fényed erőszakosan! - mondta, és hogy demonstrálja, mekkora kan, összemorzsolt a markával egy üres sörös dobozt.
Szigorítottam arcomon, fásult, érdektelen ábrázatot rántottam magamra, s nyersen lenéztem a a webcamerámban erektáló férfira.
- Ne hőzöngjön, maga hülyönc. Félre a szavakkal, maga morzsatolvaj!
- Ez az! - mondta elégedetten. - Most pedig szexeljünk egyaránt. Én a prostit felrázva szeretem, nem keverve. Hadonássz szép karoddal!
Kezem talpraesettsége nem szenvedett szégyent. Vadul ráztam végtagjaimat a levegőben.
- Fogd be a pofámat ! Fanyalodj reám! Rád szeretnék szorulni – e szavakkal élvezett el.
Aztán áramszünet következett. Sötétbe borult a világom. Elvesztettem az ügyfelem és a tájékozódó képességem. Az oltári sötétben önmagamba ragadtam. Megláttam, ki vagyok valójában. És mire használnak. Bejött a titkárnő és mindenkinek osztott vizet meg papír zsepit. Azt mondta, semmi pánik. Pedig pánik voltam...
Hirtelen halnak éreztem magamat, kecses harcsának, aki eltévedt a Tiszában... egy horog lógott lelki szemeim előtt. Tudtam, hogy ezt a horgot valakinek meg kell ennie. Nincs jobb horog, csak bal horog...
Ezt a szégyent már csak pezsgővel tudtam ellensúlyozni. Nem pedig büszkeséggel.
Legközelebb Imréről fogok mesélni, akinek a kaputelefonszex a fétise. 

Csókok!