Kevesen hinnék, pedig én is tudom, mi az az ezerszer megénekelt és megfestett Szerelem, hát. Noha munkám során csak színlelem a dolgot, bennem is lakozik romantikus gén. Mai írásomban igyekszem pár magvas szerelmi tanácsot csöpögtetni rohamosan fellendülő fiúk, lányok, s emberek javára egyaránt! Mert köztudott, hogy én az ízek szerelmesei vagyok. Add a kezed, tarts velem bátran, ugye?

A minap egy vendégem így szólt hozzám:
- Én meglehetősen a kisasszonyszagra gerjedek! Úrrá lett rajtam a bujakór. Szeretem élvezni a nőt! Maga meg hogy lehet ennyire nem bujátlan?
Épp jókor nyomott homlokon csámpa bókja, hiszen egy softpornó forgatásról érkeztem, ahol díszletdisznók közt kellett disznólkodni. Szóval, nem voltam jó pass-ban.
- Szívesen megragadnám az alkalmát! - folytatta a tagbaszakadt csávó, de végül elzavartam egy összetekert újsággal.

Eszembe jutott egy romantikus alkalom, amikor megismertem az egyik volt NagyŐmet. Ösztöndíjjal nyaraltam Annamária becenevű barátnőmmel a Csattanós bányatónál.
Ő épp ugrott egy seggest, mikor is megihletett, s ekkor jegyeztem le a kicsírázni készülő Szerelem 3 alapszabályát:

Első szabály: ha nő vagy, mindig, minden alkalommal nézz ki!
Második szabály: a férfi csak akkor mosolyog, ha.
Harmadik szabály: egy exponenciális nő csak akkor hívassa meg magát, ha tudod a nevét, és ő szavakkal, vagy tettekkel meghív, ellenkező esetben ne!!

Annamária épp egy homokváron fáradozott, amikor:
- Hey, te helyre kis p...a ! - ütötte meg a fülem valahonnan mindenfelől. Egy férfi hangja volt, ez biztos.
Barátnőmmel egymásra néztünk, nem tudtuk, melyikünknek szól a bók.
Ekkor egy ismeretlen testű férfi bontakozott ki a hátam mögül. Láttam rajta, hogy lerí róla! Hogy vagyonos!!
- Na, mi van, te kis pincsi ? – zöttyent le mellém pokrócomra.
Ha ismeretlen férfiarcot törlök szájon pimaszságért még megvonnák tőlem a bizalmat, de ha kiderül, hogy miniszterhelyettes, bíboros, vagy tudom is én, ilyesmi, legjobb esetben csak kirúgnának a Prosti Szakszervezettől. Pedig épp most kezdtem meg első szemeszterem a Prosti Akadémián, mint meghívott előadó, s mentor. Méltatlan ügyetlenségre való hivatkozáshoz meg semmi kedvem, de akkor is odalenne rang, méltóság, presstige, reputáció, fényűzés, gondtalan pezsgőzés. Ha cefetül perbe fognak amolyan kafkaian, az sem segít rajtam. Nem mondom, hogy kötözhetetlen vagyok, legfeljebb elnyűhetetlen lelkű nődíszpéldány, kinek miheztartása állandóan aktív, mely a hétköznapi hölgyeknél ritkaság.
Szóval, a pasi lassan a combomra csúsztatta magát, majd a mellem mellé. Mosolya körbejárt, mint kígyó elnyelt! De lefegyverző fegyvere nem fogott rajtam, az én váramon nem! Testszínű alkatom lobogó tekintettel várta, hogy mi lesz. Biznisz? (éljen, éljen, hip hip). Vagy csak szemmel nyalogatás fél gőzzel? (fffúúújjjj).
- Nem fél gőzzel! - mondta szedett-vedett rajongóm, majd elővett fürdőgatyájából egy marék eurót.
- Külföldön tollasodtam meg. Mondja, kérdezhetek valamit? Jó lánynak lenni?
- Erre a kérdésre még nem állok készen – mondtam, gondolatban pedig már előkészítettem egy nagy doboz üzleti vazelint.
- Látom, maga igen hajlamos a létjogosultságra. Tudja kisasszony, az én fiatalkoromban nem volt sok barátom, se barátném. Amíg kortársaim a p*na után futottak, s teljesen lekötötte elméjüket a szar zene meg a szar divat, addig én Hamvas Bélát meg Schopenhauer-t olvastam. Spirituálisan fejlett lettem, mely energia elvonta a szexualitásba fektetendőt, ami most hatványozottan tör felszínre bennem. Ez a vágy állati, sötét és buta. Ehhez kéne Ön. Ezért fordulok most magához, hiszen az idő eljárt felettem, lassan 35 éves leszek, és még ki akarom élni magam, mielőtt a halál elragad, s föld kerül reám. Ha elfolyik fiatalságunk összes kreditje, mit kéne csinálnunk a halálon kívül? Mi éltet, ha semmi? - szemeit kiejtve nézett rám.
- Hát, ja... ja - feleltem.
- Szeret maga sportról beszélgetni? – kérdezte még aznap.
- Milyen sportról? Téli sportról, vízi sportról, küzdő sportról?
- Nem, sima sportról.
- Hát, az szerfelett untat. A folyamatos fizikai igénybevétel szerintem káros a gerincre, meg a szívizomelhallás, ügye... hülyeség minden, ami nem aerobic.
- Hogy maga milyen érdemes ember. De miket beszélek? Taposd el a számat hamar!

Az első randinkon a Jedlik Álmos Elektromos Múzeumba mentünk. Utána az árokpartra, ahol éppen az allergén juhokat irtották gépfegyverrel közmunkások. S volt közmunka ott bőven, hiszen a júliusi nyár miatt igencsak elburjánzottak már azok a puha állatok.
Ekkor szerettem bele.
Egészen három hónapig jártunk a legnagyobb szerelemben...
Valutát csak vasárnaponként fogadtam el tőle, mert.
„Ezt edd, ezt kell főzni – ahogy nagyanyám mondogatta –, ha már szerelemre vetemedtél!