Mint már tudjátok, én nem vagyok ingyenes nő. Fiatal se már, csak fiatalos. Ám mégsem akarok a fiatalok nyelvén szólni, mert a fiatalok nyelvén szólni nem lehet. Tudom, hogy mennyire nem jó ezt hallani magángondolataim szájából, de tény, hogy a technikában meg a kütyükben csak annyira vagyok járatos, mint Holle anyó a pornók világában.

Ahogy emlékeim bestináriumában nézelődök, csak egyszer kerültem szembe szakmám során az elfajzott technika egyik förmedelmes vívmányával, amikor is egy robotcsajt fogtak be mellém. De ne rohanjunk ennyire nyakbakapottan szélsebesen előre.

2011 májusadikát írtunk, amikor is egy alacsony, de magas rangú üzletember rendelt magához a LadyFarm girl catalogusából, elnöki lakosztályára, miközben a Le Mercie gazdag diplomataforgalmáról ismert vadászterületemen lebzseltem.

Egy szót sem szólt hozzám, rögvest elkezdett kicsomagolni. Amikor meztelenül az ágyra dobott, akkor pillantottam meg a sarokban álló nőalakot. Félhosszú tekintetű, szőke fejhajzatú fajzat, sexy pofájú lakkcsizmás bőrdög... valahogy nem tetszett mégsem, nem, nem...
- Ne féljen tőle, kisanyám – szólított meg kifogástalan magyarsággal kuncsaftom. - Mivel én bokros elfoglaltságom végett nem érek rá feleségre, barátnőre, szuper robotnőknek hódolok. Igazi szexdroid, teljesen élethű, a japánok gyártják, ismerősökön keresztül kaptam e prototípust, amiről be kell majd felhasználóilag számolnom az igazgatótanácsnak sok-sok ropogós jenért, na meg a privát blogomban is lesz egy szép poszt. Ennek a gépnőnek csak előnye van! Nem perlekedik, nincs szülinapja, nem mensizik és oda programozom a száját, ahova akarom! 8 USB port + wifi! Elhiszi?? Fölfog ennyi előnyt, he?
- Hát, akárhogy is, hozzám nem nyúl ez az otromba szexszerkezet! - mondtam, erős nyállal.
A pasas hátraszólt gépbarátnőjének:
- Hallod ezt? Jobb, ha frissíted magad !
A robotnő halkan kattogott, tán szabatosan ledérmód felcsatlakozott épp a wifi hálózatra. Biztos valami neve is volt, valami könnyű, valami izgató, Noémi vagy Wendy, ilyesmi. A csávó végignézett kitartó riadalmamon, s megnyugtatott, hogy a gépnő nem száll be, csak nagyon néz majd, s kameraszemeivel rögzít minket üzekedés közben.
- Ma a kukkolófunkciót fogom tesztelni – nyerítette kajánul.
A pasas láthatta fancsalodó tekintetem, ezért azonnal felárat, a zsebébe történő mélyebb belekotrást ígért. Engem nem lehet rögzíteni. Ingyen nem!
Attól, amit az a szerencsétlen gépcsaj láthatott, még egy bárányfelhő is elpirult volna. Kliensem cseppet sem vonakodva kapkodta a levegőt, én meg adtam alá a lovat fainul, én, ez a személyre szóló métely.

Szex után izzadva fordult le rólam, majd rágyújtva így szólt:
- Miközben kedves ajkaival ön formázza magában a frappáns számlát, ne feledje, hogy maga is robot, csak épp lóvéval üzemel.
Nagyot sóhajtott, majd így folytatta:
- „A pénz nem boldogít.” Latin közmondás.
- „Engem igen” Magyar közmondás.
- Csinos futóműve csak burkolat, mely szexuális ragadozót formáz.
- Nem izgat a piszkaturája – mondtam flegmánsan. - Megnézném azt az élethű robotot, amelyik olyan átlag feletti szépséggel, s testi tehetséggel veszi fel a harcot, mint én! Miattam csorgatják utánam szemeiket férfiak, fiúk, és apókák egyaránt. Mert az én burkolatom mögött élet zajlik, s szív dobog. Ezen meg látszik, hogy tárgy – Böktem csupasz combom valamelyikével a gépcsaj felé, majd sóhajtottam egy szexis nagyot.
- Maga páratlan? Mármint egyedülálló amúgy? - kérdezte hirtelen.
- Hát, egyedül teregetek, saját szennyest mosok, ha arra gondol. Nálam gyakran minden csupa frissen mosott ágynemű. Nagy ágynemű felhasználó vagyok. Szinte párnahuzatgyűjtő!
- Magának aztán van huzata! Teljes gőzzel pezsgőzzünk tüstént! Hatalmas, istennői kortyokat akarok látni. Inna üvegből is szemem láttára? – kérdezte emelt fővel.
Nemet intettem szememmel, majd megenyhülve tovább túráztattam szép pofikámat, s bosszúból elfelejtettem a fickó nevét.
- Mondja csak, enne a tenyeremből? - szakított félbe buta szájjal.
- Túrót! Inkább vegyen fel...
- Csak ha jó leszel... - mondta gennyesen, amit nem ígérhettem meg, hiszen az voltam, ami.
Provokatív szexiségem az ösztönférfi tárcájának nyitogatására szolgál csupán. Így megy ez már ősidők óta. Az ember alig várja, hogy megrontsák, alig várja, hogy eladhassa a lelkét valaminek, ösztönösen vonzódik a romlott, sötét és buta lyukakhoz, és ez az attitűd egyre erősödik. A mai ember: tárgyimádó.
Ekkor jött reá női megérzésem, hogy a faszi nem is gazdag, csak egy tehetősebb ágrólszakadt, aki elmímeli azt, aki nem, hátha maga is elhiszi.

Épp visszatértem a luxusretyóról, ahol kicsit rendbe szedtem magam alul, amikor kliensemet radikálisan a szoba közepén pillantottam! Egy szál gatyában állt ott. Kezében ősi, bronz áldozókés.
- Tudja, kisasszony, én lóvá tettem magát, mert innen maga nem távozik élve. Illetve, de, de... csak addig, amíg fel nem hajt nekem egy szűzlányt. Tudja, én világéletemben egy vesztes voltam, csóró, szegény, akit mindenki lenézett és lelúzerezett... ebből elegem lett, és alkut kötöttem Moloch-al az ősi sumér termelékenységi démonnal, hogy ha gazdaggá tesz, bármit felajánlok neki. Ő csak annyit kért, hogy áldozzak fel neki egy szűzlányt, akkor nyerhetek a lottón 3 milliárdot. Nekem annyi elég. Úgyhogy... Kell egy tiszta lelkű prosti, aki a szertartás szabályait követve elhoz nekem egy szűzlányt, kinek megrendezem a halálát.
- Hé-hé-héló! – vágtam közbe szaporán. – Akkor maga meghaladta a koromat, s csúnyán mellé nyúlt, ugyanis szegről-végről én már pokollakó vagyok, cseppet sem tiszta lelkű. Teliholdkor képes vagyok kilépni a testemből és néha előre látom a jövőt, de csak pár perccel, de az sem megy mindig, de megy, és telepátiában sem szűkölködöm, sőt jeleskedem. Boszi vagyok, úgy-ahogy.
- Nem számítottam öntől ilyen mélységekre, nekem legyen mondva – mondta. – Szontyolodom. Ne is vesztegesse rám pazar tekintetét, ne morzsolja jámbor pillantásait rám, erre az állatkertre.
- Áldozza fel a robotnőjét. Az ősi sumér démonok már igen öregek, beveszik. Nem látják a különbséget.
- Nem, nem, soha. Lehet, hogy szeretem! Sose tisztulnék, nem józanodnék annyira hogy ne szeressem.
- Berezel? Maga most piszmog? Maga most szerfelett borzad?
- Borzadok. A bennem dúló ambivalenciától. Hogy mitévő legyek? Rövidet lássak, vagy nagyot halljak?
- Hogy segítsek? Mivel háromféle pogány dolog egyesül bennem - testelhagyás, jövőbelátás és kurvaizmus - én nem vagyok áldozat típus. Szűz mégúgyse! Viszont a maga robotnője szűz. Örökszűz, mert nincs lelke, csak memóriája. És ha ön disznólkodott is vele perverzmód, lelkében nem hagyott nyomot, hisz nincs neki. A szüzességet mindig lélekben veszítjük el, a test csak húseszköz.
- Ez igaz lehet, madamisielle? Úgy véli?
- Attól tartok.
- Akkor ragadja meg a lábát, én a haját, vonszoljuk fürdőszobára, s segítsen beemelni ügyesen, szép kezével a kádba, ahol felgyújthatom a tűzrítushoz.
- Ha segítenék, azzal beszennyezném az áldozatot. Magának kell. Egyedül. Amúgy maga nem egy szimpatikus ember.
Azzal faképnél hagytam.
Amint leértem a hallba, méltóságteljesen felvinnyogott a tűzriasztó.