Morfondírozom

Tudniillik, egy ideje próbálkozom a pályával. Úgy értem a prostitúcióval, így mára egy káprázatos előremutató örömhölggyé eszkalálódtam. A mi világunk nem olyan jó, mint amilyen rossznak beállítják. A kezdő lányok úgy gondolják, hogy 1-2 év, míg megszedik magukat, utána kiszállnak, abbahagyják. Pedig nem így megy ez. A szakma választ téged, határozatlan időre, biankó szerződéssel. Jómagam autodidakta módon tanultam a szakmát, majd intuitíve képeztem tovább magam. Nálam sosem volt black friday, ...a black friday annak a művészete, hogy miként herdáljunk el olyan pénzt, ami nincsen, arra, ami nem kell - én ebben nem leszek partner. Méltóságteljesen, mégis kimérten akcióztam csak, például szombatonként akciós volt a combom. A prosticomb. Ezek a napok voltak a Combatok. Így hirdettem. Ilyenkor olcsóbban lehetett gyömöszölni említett tagomat.


...mit meséljek még a melómmal kapcsolatban? Politikusosat? Az most nagyon megy. Számos titkot elköpnek szex közben...Néha rögzítem gondolataimat munka közben, hátha később jók lesznek valamire.
Hát jó, mesélek, dőlj hátra... Jobban!
Aznap este újra a politikus ügyfelem hívatott magához, villája a budai hegyek közt pöffeszkedett. A politikus és az én szakmám között nagy az átjárás, csak más a stricink. Legyen Jenő, ...mi más? Jenőnek sokat akart a farka, az elején még alkudozni is próbált a spúr. Miközben vetkeztünk, röhögve mesélte, mennyi pénzt kaszáltak az árvízen, a sok hülye vajszívű polgár milliárdokat utalt át az ő számlájára, az érintettek meg nem kaptak belőle egy kanyit se. Azzal is eldicsekedett, hogy megint csinált egy kamu alapítványt, az Éhezők az éhezőkért nevet adta neki, de ez is ugyanolyan mű-intézmény, mint a másik három, a Le a leukémiával!, vagy a Gyermekkár, és a Közéheztetési alapítvány.
- Nekem az 1% -okra is feláll, bogaram! - nyerítette. - Meg arra, ha alaposan elfenekelnek a hozzád hasonló drága gyönyörűségek! Az ám! Én vagyok a legnormálisabb pszichopata, akit ismerek.
Magamtól gondolkodtam el: vajon miért van ennyi sz*rember a világon? Mert a kegyetlen és romlott ember kevésbé érzi magát nyomorultnak és kiszolgáltatottnak, akire nem vonatkozik az elmúlás törvénye?
Jenőke észrevette, hogy per pillanat belülre figyelek, nem tetszett neki a gondolkodó ember, szóvá is tette:
- Ej, te szegény pára - mondta lélekszellőztető vigyorral e európai kurafi. - De széped van! - majd megmarkolta melleim. - Min töprengsz, te sellőszfinx?
- ... Morfondírozom! Úgyhogy ne egzecíroztasson...
- A bolondját járatod velem? Kényeztess hát torkodszakadtából! - Anyagelvű, mohó arcán paraszti gőg fetrengett.
- Döbbenet... - kámpicsorodtam el látványosan. - Lám-lám, én ettől elhatárolódom, sőt, mosom kezeim, mint Platón.
- Te kis édi. Cuki cukiság – mondta, pedig nem is figyelt rám. Ez a surmó csak a felkorbácsolt érzelmei tüzében kap létigazolást, csak akkor érzi hogy van, hogy létezik, bután zabálja a világot, a valóság legapróbb alamizsnáját sem remélve.
- Mivel 2 lábbal állok a földön, ezért is vagyok lábfetisiszta – jelentette ki, amin egyáltalán nem lepődtem meg. - Tenyérjóslás helyett csak a talpjóslásban hiszek! Adja csak ide az egyik lábikóját! Jövendőt mondok belőle: magamnak.
Lekaptam a zoknimat és odatartottam neki a jobb csülkömet, mire ő, hopsza, be is kapta az egész lábfejem.
- Hékás, még elnassolod a mozgásszervemet! - kacagtam, mert roppant csiklandott. Jövőt azt nem mondott, csak hangos jelent: elégedetten nyammogott, rágódott rajtam. Amikor megunta, elengedett, majd azt mondta:
- Remélem, egyszer majd egy kósza kataklizma középkori szintre veti vissza az emberiséget, amikor is a kannibalizmus a hétköznapok része lesz, s akkor végre legálisan ehetek nőt. Ilyen finom falatot mint maga! Hey! Nem tudom száműzni a gondolatot, de ki kell jelentenem, hogy maga progresszíven tehetséges. Maga nem csak sokba kerül, de sokat is ér! Ezért van bérletem magára. Pszichopatisztikusan mocskosúlni nőkkel, ez a célom. Csücsüljön csak ide. Van zsákomban minden jó. Ma bűnben akarok dagonyázni, tobzódni. Vonjon a keblére hamar!


Mivel mindig nálam van a telóm, rögzítettem kicsit a légyottunkból:

- Ma újhold van, nézhetnénk együtt. Este 23:45-kor látszik majd a hold a leginkább nem - próbáltam témát váltani, lehetőleg olyat, ami magas neki.
- Én addig meg holdudvarollak. Ide veled! Rajongj értem, bestia.
- Vivien nem tesz ilyet - ignoráltam ridegen.
- Szívesen beskatulyáználak, kívánságlistámra tennélek – jelentette ki, majd megrángatta a fejemet. - Mutasd csak a pinkód!
- Ha az igazságtalanság jogszerűvé válik, az ellenállás kötelező – szúrtam vissza.
- Nem szeretjük előjáték közben az ilyen libsi hangokat – sziszegte felém, s én szederjes ízű tekintete láttán tajtékozni szeretnék. A szem a lényeg tükre.
- A szabadság alapvető emberi jogom elidegeníthetetlenül!
- …”mondta a bérnő”... Akkor te most fizetett szabadságon vagy tulajdonképpen? Haha, röhögésre gerjesztesz. És én fizessem ripityára azt a nagy szabadságodat, te haszontalan, egyszersmind utánozhatatlan, káprázatos rüfke? Hát akkor iparkodj! Tüstént, uccuneki. Csődörködnék!
- Nekem van méltóságom!
- Ó, és én mennyi mindent tudnék csinálni azzal a méltósággal. A természet nem szereti az üres tereket, legyen az bár kietlen tómeder, vagy csupán egy mezei, pőre vagina, ami csak úgy visong, hogy valaki végre kitöltse. Létesítsünk nyomban szexuális együttlétet, hímtagomat kiragadva kontextusomból, te mondvacsinált, alaposan kigombolt csaj. Megígérem, hogy valami hatalmasat teszek veled! De mondjak valamit? Belőled hiányzik valami, ami az előnyödre van. Jól áll neked. Azt hiszem, hogy ami egyenesen nem hiányzik belőled, az a jámbor, természetes emberi butaság. Az a hülye esendőség.
Míg jómagam a büdös szózatát emésztettem, ő mohón leste kizsákmányolható testem.
- Azt hiszik a férfiak, ők választanak minket, pedig mi választjuk őket, pubikám!
Nem válaszolt, csak böffentett egyet, és bizonyos szempontból igaza volt. Kinézett az ablakon, majd a konyha felé vette az irányt. Hozott egy italt, csak magának. Végigmustrálta fekvő alakzatomat, mint valami vágóhídi hölgyhúst, vagy keleti szőnyeget, vagy eladásra kínált luxus sezlont. Megtekintett engem, mint egy lökhárítóhiba miatt leértékelt Renault CLIO-ot, mint a halál Velencét, mint az élet Rilkét, majd azt mondta:
- Beszédes segged elképeszt. A hozzád hasonló hasznos idióták miatt tartjuk irányított „szabadság” alatt a népet, hogy sok ilyen térdre kényszerített keletkezzen mint te, és minél több jó nő legyen ráutalva arra, amit te művelsz, szakmádat kényelmes kiútnak és kiugrási lehetőségnek tartva. Így lesz kéjutazás nekünk az élet.
- És a kéjutazós életed végén mi lesz, fajankó? Az általánosan elfogadott és biztos halál, mely bármikor lecsaphat. Mi a garancia arra, hogy másnap is felébredsz?
- A határidő, kisasszony. Egy új szerződés, egy újabb lobbi, egy újabb darab haza a hasamban!
- De hiszen ez hazaherdálás, mi több, hazafogyasztás.
- Inkább szimplán csak hazaárulás. De én legalább csak annyira árultam el a hazát, amennyire szükséges és muszáj volt.
- Erre a fakó mentségre csak annyit tudok mondani, hogy a vizelet és az örökítőanyag is ugyanazon a csövön érkezik a világba, ám jellemben mutatkozik meg a különbség. Te húgy maradtál. Bűnöző.
- Bagoly mondja! Amúgy a bűn fogalma korszakonként újraértelmeződik.
- ...igen, a leglegarcpirítóbban jelen korunkban.
- A maga módján mindenki gazember ma már.
- Én prosti vagyok, de jó értelemben. Maga meg politikus, de rossz értelemben.
- Dugulj már el, gond nélkül! - kiabálta bele a számba. - Valamilyen szinten mindenki prosti. Minden ember a földön! Mindenki eladja magát valaki másnak, haszonért. Gondolj már bele, tubicám! Lehet, hogy én nagyobb prosti vagyok, mint te, viszont maradandóbb és tehetősebb.
A Jenőből záporozó krikszkraksz hallatán okádnom és okádnom kellett.
- Ne légy okoska, süsüke! Mindig van remény a csüggedésre – mondta Jenő jenősen jelentősen. -
Ilyen az én szakmám: a legfontosabb stratégiánk a népbutítás, mert a buta ember kedvünkre irányítható. Te buta ember vagy? Szoktál gondolkodni?
- Akár ok nélkül is !
- Te több vagy, mint szexuális csínytevő. Te művésznő vagy. Igazi!
- Feljelentelek!
- Aztán kinél?
- Az ombucmannál.
- Azt én megeszem este reggelire, lenyelem!! - üvöltötte. Vajon a lelkileg ápolatlan prolik azért beszélnek jobbára üvöltve, mert attól félnek, ha nem így tesznek, nem látszanak, nem tapintják önmaguk körvonalait, és úgy érzik, szétfoszlanak, kicsúszik a kezükből az énjük, nyom nélkül felszívódnak az univerzumban, molekuláik szétrepülnek a többirányú hangtalan semmibe.
- Röhögj a képembe, ahogy én röhögök a polgárok képébe! - kérte az Isten barma, miközben pucéron elhelyezkedett alattam. És én, ez a forró szexcunami, személyesen nevettem rajta. Elővettem a nevelőpálcám, egykedvűen ütöttem a markát, a nyomát, mindenét. Aztán váratlanul elkezdtem folyamodni. És ekkor magyar félelem szorított keresztbe. Lenéztem Jenőre, láttam, hogy egy hatékony arcú emberről van szó, kinek másfélszer nagyobb képén világosan hallatszódnak a vágy ecsetvonásai. Azt kérte, rugdossam egy kicsit, majd üljek az arcára, és én meg is tettem, de bátortalan, naiv mozdulatokkal, mint egy amatőr kezdő. Nem is volt velem megelégedve. Nem mondhattam meg neki az igazat, hogy kezdek felébredni a saját magam rémálmából. Kimászott alólam és rettenetes arcot vágott:
- Nem azért fizetlek, hogy itt lelkizzél és idecipeld hozzám a henye kis problémáidat! Te cafat!
- Jó! ...jovanna...Kezdjük elölről.
- Ez nem römi, amit csak úgy elölről lehet kezdeni! Agyonverted a varázst!
Mentegetőzés helyett menteni próbáltam a menthetőt, és elkezdtem vadmacskázni neki. Doromboltam, nyávogtam, egeret fogtam. Megenyhült és a lába közé engedett. Össze kellett szednem magam, különben nem csak a lóvém ugrik, de Jenő tán még el is kalapál engem. A dühös férfinél nagyobb állat aligha létezik. A férfi düh az ötödik pusztító természeti csapás, én már csak tudom. Felajánlotta, hogy belekezdhetünk egy újabb szerepjátékba, válasszak: parlamenti gépírólány akarok lenni, PR-os vagy sajtószóvivő. A gépírólány akartam lenni, az tűnt a legveszélytelenebb állásnak. Azt mondta, üljek le az íróasztalához és játsszam el, hogy éppen norvégból fordítok magyarra egy monoton külügyes táviratot.
Töltött magának egy kis Black Labelt, majd leomlott a sezlonra, onnan nézett. Fütyije félárbocra eresztve, a vízmérték bajosan maradt volna meg rajta. Ahogy tettem a dolgom, eszembe jutott, hogy tulajdonképpen bármikor felmondhat ez a kvázi gépíróleány.
Felálltam, eléje léptem és nyersen azt mondtam neki:
- Szívok egy kis friss levegőt, amíg te felakasztod magad.
- Vissza se gyere! Menj a francba, Vivien! - mondta gorombán. Kicsúsztam a száján.
- Te csak ne mondd meg nekem, hova menjek, nem vagy az apám! Bitófatöltelékek! Nem kell a pénzed.
Ne engem okolj, hogy ilyen vagyok. A munka tette. Az egész politika úgy működik, hogy nem működik, mert nem működhet! Ez így van már kábé a rómaiak óta. Érted, te marha?
- Nem.
- ...én már nem embereket látok régóta, hanem csak kizsákmányolható humán erőforrást. Tudod, mi a közös a mi szakmánkban? Hogyha valami túl könnyen megy benne, akkor szarul csináljuk. Mitől féljek hát? A haláltól? Még a halálnak is meg vannak számlálva a napjai - nyihogta, mint valami nem létező istenség prófétája. Szavainak vastag tanninjai valósággal tocsogtak a rossz szagú allegóriáktól.
- Miért nem inkább a népjólét megteremtése a célod emberek sanyargatása helyett?
- Politikus vagyok, az isten szerelmére, ilyen hülyeségekkel nem foglalkozom! Csak érdekeim vannak, elveim nincsenek. Az emberiség zöme nem több manipulálható csőcseléknél. A nép? Söpredék. Az én feladatom a nép altatása, nem pedig a felszabadítása. Abból nincs számomra profit, vili Vivi? Eme csőcselék számára a valódi szabadság kifejezetten káros! Hipnózisban tartjuk a népet, amelyik úgyis csak elkótyavetyélve tudna létezni nélkülünk. Milyen szabad akaratról hadoválsz? A hülye nép azt se tudja, mi az. Amit meg annak nevez, azt mi manipuláljuk már nagyon-nagyon régóta. Még a konteós elméleteket is mi gerjesztjük és irányítjuk.
- De segíthetnél is az embereknek.
- Segítek én: a saját családtagjaimon. Azok is emberek. Mindenki a saját cseresznyéjét sütögeti.
- Miért fogadjuk el fapofával még mindig, hogy az igazság, a rend és a lojalitás puszta szavakká üresedtek, száradtak, silányultak, prostituálódtak, gatyásodtak le? Akkor is a pokolba kerülsz!
Ő böfögött, majd a fal felé fordult. Sajnos elmaradt a golyózápor.
Hát, ennyi. Én nem politizáltam soha, semmi szín alatt, de amikor a politikusokat testőrök karéjában látom a tévében, mindig felmerül bennem a kérdés, hogy minket vajon milyen testőrség véd meg tőlük?
Az élet egy szörnyű társasjáték, főleg a bábuknak.

Címkék: szex, prosti