(Részlet a „Luxus escort voltam” című kötetből - avagy hangos fejezetek egy luxusnő tevékenységnaplójából) 

Szerdára járt az idő, amikor elhatároztam, hogy bemegyek a legközelebbi plázába felújítani a sminkkészletemet, mindenképpen kellett szemceruza, prostipiros rúzs + alapozó, mégse nézhetek ki úgy, mint a saját öreganyám. A vilin ülök, bámulok az ablakon át, mert nem akarom látni azt a rengeteg fásult, lehangoló, budapesti arcot, ami körbevesz. Egyszer csak ezüstösen bódító, rózsásan barbár parfümillat csapja meg az orrom. ...Azonnal felismerem: Victim of Men – a magas megaférfi szaga... Szinte sebesen hagytam félbe a kilátást, s csavartam el a fejem, annyira megizgatott. Meglehetősen kiugrott a válogatott illat eme állati közegből, a villamosból, és az utazó csőcselékből egyaránt, ugyanis a nyomasztó emberekhez rendszerint valami meghatározhatatlan népi emberdög-szag társul, pláne, ha össze vannak zárva. Nem messze a közelemben egy makulátlanul öltözött, húszas évei végén járó pasi állt, szuperpuha szürke öltönyben – azonnal láttam, nem angol second hand. Lábán szögletes hegyű, trendi fekete bőrcipő, darabja 200ezer forint lehet - drágább, mint én! Divatos duhaj... Hideg ízű tekintete nem hagyott nyugodni. Jelentősen megszólalt bennem szakmai kapásjelzőm sivatagi vihara. A tehetősen magabiztos fiatal yuppie-nak is szemet szúrtam. ...De ő miért éppen itt, sima villamoson? Biztos beszart a Jaguar-ja, azért vilizik. 

… Elejtettem számára a számom: egy névjegyet, jól látható helyre, és hamar leszálltam. Leszólítani nem akartam, nem az én stílusom. A Bakáts téren megálltam pihegni - nem mondom, hogy én voltam a legkurvaszebb prosti ezen a téren, de egyenesen túláradónak éreztem magam, és az se kutya egy magamfajta kiadós kéjhézagnak. ...na, mi van? Ne ítélj el! A prosti is ugyanolyan szénalapú létforma, akárcsak te! Én legalább őszinte vagyok, mert tudom, hogy ugyanúgy nem érdemes megvédeni szeretett hazugságainkat, mint kiállni a kiállhatatlanságunkért. 

Délután szól a telefonom, hogy csörög. Ő az. Megismertem a hangját. Azt mondta, megtalálta a névjegyemet a villamosban és egyenesen felkeltettem az érdeklődését. Nem is teketóriázott sokat – az ilyenek nem szoktak, mint a széplelkek – rögtön rákérdezett: 
- Nem akarsz ma este keresni ? 
- De. Felkereslek. 
- Nem is kell csinálnod semmit, csak nézned…
- Aztán mit kellene néznem? Hogy magaddal játszol?
- Hát, nem éppen! De ha megengeded, ez legyen meglepetés!
Egy rákosborzasztói kellemes családi ház nappalijában kötöttem ki, alig 1 óra múlva, melynek közepén egy hatalmas baldachinos franciaágy terpeszkedett. A pasas nagyon stírölt, szemlátomást tetszettem neki. Dögös kis fekete csipkeblúzban voltam, olyan mély dekoltázzsal, hogy a faszi majdnem a bimbóimig belátott, aztán szűk, ülephez simuló farmergatya következett, vádliközépig feltűrve, alatta neccharisnya, legalul vérvörös, magas sarkú, megrázó cipellőkkel. Fölül feszes, összegombolt kis világoszöld Lacroix blézer rövid ujjúval, ami még jobban kiemelte cicim tekintélyét és formás karom gömbölyded puhaságát. 
Ágynemű helyett valami zöld műanyag lepedővel volt leterítve az egész ágy. ...Jézusom, mire készül...!? - aggódtam, mint a lepke!
- Most csak figyelj, de ha kedved lesz, beszállhatsz… – módosította ajánlatát házigazdám, aki Legyen Andrásként mutatkozott be. A férfi nem viselt semmit, csak egy csillogó fekete guminadrágot feszülős gumimellénnyel. Nem voltunk egyedül. A helyiség félárnyékba boruló szegletéből kiderült egy fekete tűsarkút és latexcsizmát viselő hosszú nő. Szeme zöld. „Anikónak” fogom nevezni. Fekete kutyakorbács volt nála, amivel kőkeményen odaterelte Andrást az ablak alatti radiátorhoz, és ráparancsolt, hogy vetkőzzön le. De hiába teljesítette a pasi a parancsot készségesen, a nő egyre-másra rásózott a meztelenné vált tagjaira, és azt is láttam, nem kamuból, mert mire végzett a vetkőzéssel, Andrásnak már emberes hurkák képződtek a karján, a vállán, a hátán meg mindenhol, ahol a csaj csak érte.
 – A radiátorra hajol! – rivallt rá Anikó. Én az ágyra ültem, onnan néztem a rituálét. András engedelmesen tűrte az ezután következő csapásokat, amelyek immár nem a korbáccsal, hanem mogyorófavesszővel folytatódtak a s*ggén. Csak úgy süvített az a vessző, valahányszor lesújtott. Már kezdtem elunni magam, amikor Anikó abbafejezte a műveletet, és pattogó parancsszavak kíséretében egy lánccal jó szorosan kikötözte Andrást a forró radiátorhoz. Aztán elővett egy szexi szatyorból 9 almát ... ekkor már én is felélénkültem, mert olyat láttam, mint még soha...!