Az önimádó szolnoki hangutánzó hosszú szenvedés után, cseppet sem váratlanul, meghalt, ám a végrendeletében kijelentette, hogy az álomesküvők mintájára Álomtemetést akar [nagyszabású gyászbeszéd száz főre, luxus gyászebéd, ezüstfüsttel futtatott szalonzenekar, hét napig tartó tivornya, aranyreszelékkel felszórt sírhant… ] Hozzátartozóit aranyberakásos temetésszervezők és nemzetközi haláldizájnerek kegyeletteljes, de menő katalógusokkal halmozták el, melyekből kiválaszthatták, milyen stílusú legyen a ravatal, a falakat uraló papundekli díszpajzsok pedig az elhunyt milyen jellemvonásait domborítsák leginkább ki - a hősiest, de szomorúan búcsúzót, vagy a végső útra készülő, merész lelki embert?, illetve milyen tematikája legyen magának a búcsúvacsorának. Kényelmes balzsamokat kínáló tartósítóvállalkozók környezetbarát linkekkel bombázták őket óraszám, összhangban a speciális rendezvényspecialisták last minute ajánlataival. „…Hogy mindenki alaposan az agyába vésse, hogy meghaltam!” – írta a hülye elhunyt. Ez a halotti felhajtás piszok sokba került, a meglévő anyagiak nem is volt rá elég, ezért a hozzátartozóknak kölcsönért kellett folyamodniuk.

A világűr űrhajó nélkül élvezhetetlen. És ezt senki nem tudta jobban, mint az Ökumenikus Űrkomp legénysége. [Ma is igen hitérzékeny rakomány utazott ezzel a komppal; kegytárgyak, misekupák, miserumos hordók, szentstólák, aranyba tekert bölcs sorok. > De szállítottak még áldástartókat, imagyöngyöket, ostyaszaggatókat, eretnekfelismerőket, templomi kárpitokat, utolsó keneteket, vakbarát szárnyas oltárokat, frissen nyomtatott ikonokat, automata öntömjénezőket, aranyberakású szentszékeket és szentasztalokat, nagy tűzerejű örökmécseseket, keresztelő szirupokat, ministránsgöngyöleget, fogadalmi naptárakat, egyházi kötelékeket, házassági granulátumokat, imaerőket (több giga ima!), és beltéri rekvizitumokat.]

EGYIK: Én nem egy olyan kifogyhatatlan sorszámhúzó gépről álmodom, mely csupán egy következő sorszámhúzó géphez való sorban álláshoz kínál sorszámot, hanem egy olyanról, ami Saját Számot gyárt nekem. A zeneirodalom teréből kihangosított alkotó akarok lenni, nem csak egy sor szám gyártója. ...Nem tudom, hogy elmeséljem-e, de elmesélem... Volt egy barátnőm, a nevére már nem emlékszem, aki fura módon akart engem, mint férfipartnerét, megszelídíteni : : : felkeresett egy helyi vudu-boszorkányt, aki elkészítette a péniszem életnagyságú mását, viaszból, hozott fotó alapján. Azt mondta neki, ha újra megcsalom, ne bocsásson meg nekem, csak kezdje el sedergetni a műszerszámot, addig-addig, míg a felére nem fonnyad. Így is tett, ám nem fogott rajtam az átok, ugyanis nem a becses hímtagom mérete csökkent, hanem az ő orra dagadt a hatszorosára, ...mert amikor lebukott, és kiderült az egész merénylet, eljárt a kezem.
MÁSIK: ...dugulj már el!

Irma bácsi építeni akar egy lepkelepárló gépet, mert azt olvasta a neten, hogy a pompás pillangók szárnyszínének íze kinyerhető, és ama folyadék jobb, mint a legmarkánsabb savgerincű villányi kékfrankos. El is megy az Obiba, és megveszi a hozzávalókat: réztengelyt, kurbincs-csapágyat, durhámot, ízelítőféket, fűtött kvarcbúrát, és egy sor guruló görit. Aztán neki is áll a garázsában lepárolni azt a két mázsa pillangót, amit idén gyűjtögetett a Nagyerdőből, ám a folyékony végeredmény, ami a kvarctartály alján lévő rézcsövön kicsöpögött, az cseppet se volt finom. Nagyon nem volt finom… Egyáltalán nem volt az!!!!

Eccör vút, hun nem vút, az Auperenciástengerenisisistuul… élt egy Csillagszemű Juhász. Hát egyszer annyira megeredt a nyelve ennek a Juhásznak, hogy elindult szerencsét próbálni, felekirályságot keresni… Élt nem messze tülle, a Kerekerdő Közepibe, egy királykisasszonyka. No, ez a királykisasszonyka egy szép napon kiosont az erdőbe, mire egyszer csak szembe gyütt vele a barnamedve.
Ej – mondta neki a medve, majd eloldalgott.
[Szélese határban mindenki tudta errül a királykisasszonykárúl, hogy retteg a szartól - a színétől, a szagától, az ízétől: gyakran mondogatta is virágdédelgetés közben, hogy: - Jobban utálom a szart, mint az emberek a sót.]
No, lám-lám, a Csillagszemű ezt jól megneszelte! „Majd én olyat mutatok neki, ha nem tart el!” – gondolta, illetve mondta is, félhangosan, magának. Ugyanis különleges ajándékkal készült a királykisasszonykának.
- Hoztam is ajándékot neki, meg nem is ! - azzal rikkantott egy frappáns metaforát, de oly finomat, hogy a királykisasszonyka bőrét ki ne dörzsölje.

Az emberiség egyértelmű bizonyosságot követel a Vatikántól Isten létezésére, a főállású egyházfők pedig nagyot sóhajtva megidézik a Mindenhatót. De mivel Isten nem viseli el a zord földi atmoszférát, a NASA-val karöltve kifejlesztenek neki egy speciális, elasztikus gumiruhát, és abba idézik bele. > Ennek a ruhának 4 karja van felül és 4 alul, beszélni viszont nem tud benne, de rajzolni meg táncolni igen. Arca nincs, így senki se tudja eldönteni, hogy Isten most éppen szemben áll vele, vagy neki háttal. Olyan, mint egy nagy gumipolip. [De szerencsére csak szerdáig marad, utána megint lehet összevissza vétkezni.]

Keresztre akarják feszíteni Jakupcsek Gabriellát, a "Nemzet Nagy Asszonyát", ám a műsorvezető Star-nő végig méltatlankodik, meg óbégat, hogy ő ennél többet ér, és mint energikus, idős nővel nem bánhatnak így, és az életműve se smafu, > a Bochkor Gáboros interjúja pedig egyenesen mérföldkőnek számít, érzelmi mintázatát tanítják is a Havas Médiasulijában.
- Ez a karrier, ez a teljesítmény! – kiabálja, amint a rómaiak elkezdik tépni róla a ruhát, félúton egy földön heverő kereszt felé. – Na, ezt csinálják utánam! Erős, független és dinamikus nőikon vagyok.
Ekkor az ítéletet végrehajtó római légiósoknak öltözött Jakupcsek-gyűlölők közül kiválik a vezér, és így szól:
- Fogd be! Felidegelsz.

A sikeres beltéri prosti így morfondírozott két fuvar között: " - Anyám mindig azt mondta: „Kislányom, ma már ne nőjön a lábad! Amikor akkora voltam, mint te, nekem még meg kellett várnom, míg belenövök anyám régi cipőibe, addig meg papírral tömtem ki azt a csukát, amit lomtalanításkor találtunk, vagy azt a tavaszi szandált, amit a lengyel piacon vettünk olcsón, télen. Vagy ha a cipőm annyira elrongyolódott már, hogy kitömni sem volt érdemes, kitömtem vele egy másik cipőt. ...Ez nálunk generációs szokás, tudd meg. Én is papírral tömtem ki anyám cipőjét kisleányként, néha hungarocellel, vagy elnyűtt zoknikkal, ha felhőkön akartam sétálni. Cipőben szegények voltunk, nem válogathattunk: az esküvőmre befújtam feketével az operabáli teniszcipőmet, és abban mentem el. > Mindent papírral tömj ki, ha túl nagy rád”. ...És én a mai napig papírral tömöm ki magam: általában 20ezresekkel. Sz*pok én, kotta nélkül !  > Biológiai kiindulópontok, racionális-szociális önkényöntettel.

Időszámításunk után 2 órával a római mozaikcsalád épp mozaikokat rakott. Már végeztek egy kolosszális Ízisz-templom padlózatával, amikor a családfő felegyenesedett, megropogtatta derekát, majd így szólt asszonyához:
- Mennyi az idő, Agrippina ?
- ...az időszámítás előtti vagy utáni érdekel?
- A MAI !

(Polgári lakás. A berendezés egykor fényűző volt, de már megkopott, a szédítő belmagasságú nappali pedig meglehetősen lelakott. Nehéz, tompa fényű stílbútorok: ebédlőasztal magas támlás, bordó kárpitozású székekkel. Oldalt üveges neobarokk tálaló, mellette márványlapos dohányzószekrény bőrfotelokkal. Az egyik sarokban kerekekre szerelt pálmafa, a másikban egy kibelezett versenyzongora. A padlón gépi perzsa szőnyeg. A mennyezeten aranyozott bronzcsillár, amelynek néhány égője kiégett. A falakon körben pop art stílusú festmények lógnak színházi nézőkről, amint mozdulatlan tapsviharba fagytak.  
Valaki kopog valahol, de senki nem nyit ajtót.
Költöztető munkásnak öltözött gyerekek masíroznak be, egy teknős alakú állóórát cipelve. Felállítják, beállítják. Sokáig nézik a nézőket, majd kimennek. Az óra kettőt kondul.   Valaki újfent kopogtat, de senki nem nyit ajtót, se ablakot, vagy azt, amin kopogtak. Visító hangon beindul egy tűzriasztó. A színpad közepén a teknősóra felizzik, majd kigyullad, tüzének heve az egész nézőteret kitölti.)
Függöny.