Xavier elsavasodott álmainak hullámain bukdácsolt nyugtalanul, majd hajnali 03:32 körül motyogó bélhangokra ébredt.
Biztos megint emészt a háklis nejem! – gondolta, majd felkönyökölt, s öklével finoman megbökte Laura finom fejét, hogy hagyja már abba. [Nem sejtette, hogy asszonyából már rég elköltözött minden, ami élet, maga mögött hagyva üres, Laurás-hüvelyét az ágyon.] Amikor lelökte róla a takarót, szembesült vele, hogy annyi szusz se maradt nejében, ami egy szimpla elbúcsúzáshoz elegendő lenne. > Kiszökött belőle a levegő. Az életlevegő. Laura leköszönt.
[Laura mégis rémisztően langyos, ahogy Xavier megérinti mellmagasságban. És olyan süppedős... Mintha belülről fogyasztanák...]

Az aranyhal horgászás közben kifogja a pápát a népek tengeréből, a szentatya pedig, annak rendje és módja szerint, meg is kérdezi tőle, mi legyen hát a három kívánsága, ám a halnak nincs egy sem. Voltaképpen egész életében minden kívánsága ugyanígy járt: nem létezett. [Így a hal a halála után a legmagasabb mennyei szférákba jutott, minden nap nyert a lottón, non-stop tejszínhab és a legtüzesebb hallányok vették körül, és a négy korallbokor-palotáját évszak szerint váltogathatta. > Így jár mindenki, aki nem kíván semmit.]

Judit, a klausztrofóbiás nő, éppen egy szép hétvégét tölt együtt egy étteremben férjével, Jauzsival. [Férje hatalmas Titanic-rajongó volt, s mindig hordott magánál egy kis bőrtokot, melyben egy ezüst kiskanál lapult. Nem akármilyen kanál volt ez; a Titanic roncsmezejéből hozták felszínre pár éve, egyéb elsüllyedt tárggyal együtt. Jauzsi tetemes összegért jutott hozzá egy hamburgi árverésen, és ha rájött a rajongásinger, elővette és percekig szopogatta. > De most ehhez se volt kedve.] Jauzsi nem tud választani az étlapról, így nejét kéri meg, hogy rendeljen helyette valami jót. És a klausztrofóbiás nő pacalt rendel mindkettejüknek.

Gottlieb Márk, a tini sátánista szektaklub hithű vezetője, ma este csak papíron idézte meg a gonoszt barátocskáival, > a társaság társasjátékozott, a Monopoly sátánista verziója fölött borultak össze. Az ördögi dobókocka sok örömkacagást okozott az egybegyűlt csatlósok között. [Márk művelt sátánista volt, fejből fújta a népszerűbb démonok genealógiáját, a fordított-keresztes hadjáratok évszámait, akárcsak hermelinpalástos-pávatollas, fennkölt mephistói bölcsességeket. - - - Sötét csibész, szalonkabátos lakájAntikrisztus ő, kivel mindenféle kockajáték kockázatos. S hogy még szilárdabban megvesse lábát a hitében, sátáni ereklyéket is gyűjtött; Thaiföldtől Iránig mindenféle okkult kacatot összerendelgetett a netről. Megvolt neki az ördög öreganyjának tajtékpipája, a Déli démonkirály ünnepi süvege, a 12 Lárvaivadék Gyermek rugdalózója és a Sötétség ezüst mesterserlege. > Azt hitte, egyedi kincseket birtokol, pedig ez a sok cucc mind szériatermék volt különböző lelombozó szerepjátékhoz.
Móricka jelentkezését ma este újra visszautasították, motivációs levél híján. De több nem történt.

Micimackó egy sötét pincében kalapáccsal vallatja a székhez kötözött ÁVÓ-s tisztet:
- Hol a mézem, te sz*r??!
- Nem tudom!
- Tudom, hogy tudod. Fülestől kaptam a fülest! Ne szűkölj, hanem vallj színt. Dalolj!
- Csakhogy!
- Semmi csakhogy!

Az önimádó szolnoki hangutánzó hosszú szenvedés után, cseppet sem váratlanul, meghalt, ám a végrendeletében kijelentette, hogy az álomesküvők mintájára Álomtemetést akar [nagyszabású gyászbeszéd száz főre, luxus gyászebéd, ezüstfüsttel futtatott szalonzenekar, hét napig tartó tivornya, aranyreszelékkel felszórt sírhant… ] Hozzátartozóit aranyberakásos temetésszervezők és nemzetközi haláldizájnerek kegyeletteljes, de menő katalógusokkal halmozták el, melyekből kiválaszthatták, milyen stílusú legyen a ravatal, a falakat uraló papundekli díszpajzsok pedig az elhunyt milyen jellemvonásait domborítsák leginkább ki - a hősiest, de szomorúan búcsúzót, vagy a végső útra készülő, merész lelki embert?, illetve milyen tematikája legyen magának a búcsúvacsorának. Kényelmes balzsamokat kínáló tartósítóvállalkozók környezetbarát linkekkel bombázták őket óraszám, összhangban a speciális rendezvényspecialisták last minute ajánlataival. „…Hogy mindenki alaposan az agyába vésse, hogy meghaltam!” – írta a hülye elhunyt. Ez a halotti felhajtás piszok sokba került, a meglévő anyagiak nem is volt rá elég, ezért a hozzátartozóknak kölcsönért kellett folyamodniuk.

A világűr űrhajó nélkül élvezhetetlen. És ezt senki nem tudta jobban, mint az Ökumenikus Űrkomp legénysége. [Ma is igen hitérzékeny rakomány utazott ezzel a komppal; kegytárgyak, misekupák, miserumos hordók, szentstólák, aranyba tekert bölcs sorok. > De szállítottak még áldástartókat, imagyöngyöket, ostyaszaggatókat, eretnekfelismerőket, templomi kárpitokat, utolsó keneteket, vakbarát szárnyas oltárokat, frissen nyomtatott ikonokat, automata öntömjénezőket, aranyberakású szentszékeket és szentasztalokat, nagy tűzerejű örökmécseseket, keresztelő szirupokat, ministránsgöngyöleget, fogadalmi naptárakat, egyházi kötelékeket, házassági granulátumokat, imaerőket (több giga ima!), és beltéri rekvizitumokat.]

EGYIK: Én nem egy olyan kifogyhatatlan sorszámhúzó gépről álmodom, mely csupán egy következő sorszámhúzó géphez való sorban álláshoz kínál sorszámot, hanem egy olyanról, ami Saját Számot gyárt nekem. A zeneirodalom teréből kihangosított alkotó akarok lenni, nem csak egy sor szám gyártója. ...Nem tudom, hogy elmeséljem-e, de elmesélem... Volt egy barátnőm, a nevére már nem emlékszem, aki fura módon akart engem, mint férfipartnerét, megszelídíteni : : : felkeresett egy helyi vudu-boszorkányt, aki elkészítette a péniszem életnagyságú mását, viaszból, hozott fotó alapján. Azt mondta neki, ha újra megcsalom, ne bocsásson meg nekem, csak kezdje el sedergetni a műszerszámot, addig-addig, míg a felére nem fonnyad. Így is tett, ám nem fogott rajtam az átok, ugyanis nem a becses hímtagom mérete csökkent, hanem az ő orra dagadt a hatszorosára, ...mert amikor lebukott, és kiderült az egész merénylet, eljárt a kezem.
MÁSIK: ...dugulj már el!

Irma bácsi építeni akar egy lepkelepárló gépet, mert azt olvasta a neten, hogy a pompás pillangók szárnyszínének íze kinyerhető, és ama folyadék jobb, mint a legmarkánsabb savgerincű villányi kékfrankos. El is megy az Obiba, és megveszi a hozzávalókat: réztengelyt, kurbincs-csapágyat, durhámot, ízelítőféket, fűtött kvarcbúrát, és egy sor guruló görit. Aztán neki is áll a garázsában lepárolni azt a két mázsa pillangót, amit idén gyűjtögetett a Nagyerdőből, ám a folyékony végeredmény, ami a kvarctartály alján lévő rézcsövön kicsöpögött, az cseppet se volt finom. Nagyon nem volt finom… Egyáltalán nem volt az!!!!

Eccör vút, hun nem vút, az Auperenciástengerenisisistuul… élt egy Csillagszemű Juhász. Hát egyszer annyira megeredt a nyelve ennek a Juhásznak, hogy elindult szerencsét próbálni, felekirályságot keresni… Élt nem messze tülle, a Kerekerdő Közepibe, egy királykisasszonyka. No, ez a királykisasszonyka egy szép napon kiosont az erdőbe, mire egyszer csak szembe gyütt vele a barnamedve.
Ej – mondta neki a medve, majd eloldalgott.
[Szélese határban mindenki tudta errül a királykisasszonykárúl, hogy retteg a szartól - a színétől, a szagától, az ízétől: gyakran mondogatta is virágdédelgetés közben, hogy: - Jobban utálom a szart, mint az emberek a sót.]
No, lám-lám, a Csillagszemű ezt jól megneszelte! „Majd én olyat mutatok neki, ha nem tart el!” – gondolta, illetve mondta is, félhangosan, magának. Ugyanis különleges ajándékkal készült a királykisasszonykának.
- Hoztam is ajándékot neki, meg nem is ! - azzal rikkantott egy frappáns metaforát, de oly finomat, hogy a királykisasszonyka bőrét ki ne dörzsölje.