(Polgári lakás. A berendezés egykor fényűző volt, de már megkopott, a szédítő belmagasságú nappali pedig meglehetősen lelakott. Nehéz, tompa fényű stílbútorok: ebédlőasztal magas támlás, bordó kárpitozású székekkel. Oldalt üveges neobarokk tálaló, mellette márványlapos dohányzószekrény bőrfotelokkal. Az egyik sarokban kerekekre szerelt pálmafa, a másikban egy kibelezett versenyzongora. A padlón gépi perzsa szőnyeg. A mennyezeten aranyozott bronzcsillár, amelynek néhány égője kiégett. A falakon körben pop art stílusú festmények lógnak színházi nézőkről, amint mozdulatlan tapsviharba fagytak.  
Valaki kopog valahol, de senki nem nyit ajtót.
Költöztető munkásnak öltözött gyerekek masíroznak be, egy teknős alakú állóórát cipelve. Felállítják, beállítják. Sokáig nézik a nézőket, majd kimennek. Az óra kettőt kondul.   Valaki újfent kopogtat, de senki nem nyit ajtót, se ablakot, vagy azt, amin kopogtak. Visító hangon beindul egy tűzriasztó. A színpad közepén a teknősóra felizzik, majd kigyullad, tüzének heve az egész nézőteret kitölti.)
Függöny.